Nem sikerült győzni Egerszegen

2015.12.18, 18:48 Kosárlabda
A középső két negyedet nagyon megnyomta a ZTE, és bár a negyedik játékrészben még visszajöttünk öt pontra, végül a hazai csapat szerezte meg a győzelmet.  

 

NB1 - Alapszakasz, 12. forduló
Zalakerámia ZTE KK - Atomerőmű SE
83-69

(17-17, 24-17, 21-18, 21-17)
(17-17, 41-34, 62-52, 83-69)

ZTE: Kinney 23/12, Governs 14/6, Kerpel-Fronius 17/9, Mohácsi 3/3, Pantelic 17/9.
Csere: Gáspár 5/3, Czinger -, Fekete 3/3, Velkey 1.
Vezetőedző: Bencze Tamás

  ASE: Dunn 21/3, Medve 1, Barnies 8, Eilingsfeld 11/3, Tóth 12.
Csere:  Watkins 6, Robinson 7/3, Kovács 3/3, Will -.
Vezetőedző: Schmidt Béla 

 Kipontozódott : - ill. Dunn (40.)

Fontos meccsre készültünk ma Zalaegerszegen, őszi alapszakasz-elsőségünket igyekeztünk bebiztosítani. Medve és Tóth összjátékából született első pontunk, amit Eilingsfeld toldott meg még kettővel, soha rosszabb rajtot. A túloldalon a korábbi paksi játékos, Kerpel-Fronius volt eredményes egy betörés után, szépen csinálta meg kell hagyni. A hangulat - köszönhetően a szép számban kilátogató hazaiaknak, valamint a kemény faultoknak - elég parázs volt, Pantelic hamar be is gyűjtött egy technikait, miután kicsit túlörülte az amúgy enyhén szólva is brutálisan nagy zsákolását. Közben azért a meccs is haladt a maga útján, előbb mi vezettünk, majd két hibánkat kihasználva a ZTE ragadta magához az előnyt. Persze ahogy ez az ilyen rangadókon lenni szokott, itt sem tartott ki sokáig a fór, Tóth és Eilingsfeld  kosaraira építve hamar fordítottunk, ám Pantelic rafkós triplája semmissé tette előnyünket, és egálra mentette a negyedet.

A frissen beállt Fekete triplája indította második negyedet, erre Tóth és Dunn válaszoltak. Arra meg Pantelic, egy újabb hármassal, ami mondhatni elég frusztráló szokássá kezdett válni nála. Közben Schmidt Béla húzott egy váratlant, és egyszerre tartotta pályán Tóth Ádámot és Ryan Watkinst, ami sajnos - annak ellenére, hogy a túloldalon is két center volt fent Pantelic és Czinger személyében - nem érte el a várt hatást, és a ZTE szép lassan kezdett ellépni. Ráadásul mi nem csak, hogy nem dobtuk be a helyzeteinket, sokszor el sem jutottunk dobásig, köszönhetően a ZTE valóban jól záró védelmének. Kilenc pontos hazai előnynél kért végül időt Schmidt Béla, kellettek is a biztató szavak a srácoknak. A folytatásban kicsit összekaptuk magunkat, és ha csökkenteni nagyon nem is sikerült a hátrányt, de legalább a zuhanás megállt. Legalábbis egy darabig, mert némi hazai gólcsend után Governs és Pantelic is eredményes tudott lenni, a hátrányunk pedig már tizennégy volt. Egyszerűen hihetetlen volt látni, ami a pályán folyt, bármit is akartunk játszani, bármit változtatott a szakvezetés, abból rosszul jöttünk ki. Végül Dunn és Eilingsfeld találatai kellettek ahhoz, hogy egy kicsit összekapjuk magunkat, mielőtt végleg elmegy a meccs és bejöjjünk tízen belülre. A félidő végül mínusz hét lett, volt miről beszélni az öltözőben.

Dunn eladott labdájával és sportszerűtlen hibájával kezdődött a második félidő, nem egy kimondott álomrajt, valljuk be. Mondjuk a folytatás se volt egy álom, Kerpi dobott egy újabb hármast, majd Pantelic mutatott egy be egy tanári lepörgést, a hátrány pedig megint az eget verte. Jobb ütemben nem is jöhetett volna Chris Dunn trojkája, megtörte a zalai lendületet. Sajnos az áttörést ez sem hozta meg, a ZTE szívósan és keményen védekezett, a közönség tombolt, mi pedig szenvedtünk. Pedig az idő, az a kegyetlen idő ilyenkor sem kíméletes, az órán peregtek a percek, a ZTE pedig egyre közelebb került a célvonalhoz. Főleg, mikor James Kinney is belelendült, és sorra szórta a hármasokat. A 26. percben ismét kénytelenek voltunk időt kérni, ám ekkor már tizenkilenc volt közte, reménytelennek látszott a fordítás. Közben védekezésváltásokkal is próbálkoztunk, hol zónát, hol emberfogást védekeztünk, de a ZTE ellen ma mindegy volt. A hosszú ideig várt fordulat végül az utolsó percben érkezett meg, ekkor Robinson találataira építve repesztettünk egy 7-0-ás sorozatot, amivel tízre zárkóztunk a záró felvonás előtt.

Némi adok-kapok után mi tudtunk elmozdulni erről a tíz pontról, mégpedig Dunn akciójával, mellyel egyből időkérésre késztette Bencze Tamást. Közben azért a mázlifaktor is játszott, a túloldalon némi flipperezés után Governshez került a labda, aki az idő által hajtva dobott szép hármast. Nagyjából fél távnál járt az utolsó játékrész, az idő fogyott, és bár a különbség is apadt, de nem elég gyorsan. Dunn é Robinson csökkentették a különbséget, amely egészen ötig le is olvadt, mikor Mohácsi megszerezte első kosarát, amely rögtön egy tripla volt. Bosszantó volt látni, hogy milyen energiákat emésztett fel a korábban könnyelműen összeszedett, hatalmas hátrány ledolgozása, és hogy teljesen másképp is alakulhatott volna a találkozó, ha végig a negyedik negyedhez hasonló, koncentrált játékot tudunk játszani. Sajnos azonban nem tudtunk, a ZTE pedig kihasználta a hibáinkat, és végül megérdemelten tartotta otthon a győzelmet.

Az őszi szezon azért így is szépre sikeredett, a 9-3-as mérleg miatt nem lehet okunk a szégyenkezésre, tavaszra pedig meg kell próbálni kijavítani a hibákat, melyekből azért akadt bőven a mai mérkőzésen.

Fotó: Molnár Gyula