Piros-kék történelem: Fehérváron vertük az Albát!

2014.03.25, 15:49 Kosárlabda
Múltidéző sorozatunkban ezúttal egy Alba elleni győzelmet mutatunk be, még pedig nem is akármilyet! A 2003/2004-es bajnokság elődöntőjének harmadik meccsén Smith és Ridl vezérletével hengereltünk, ráadásul idegenben!  

A 2003/2004-es bajnokság rájátszásáig repülünk vissza ezúttal az időben, hogy egy nagyszerű győzelemre emlékezzünk. Az alapszakaszt hat vereséggel a negyedik helyen zárta a csapat, így a nyolc között a Körmenddel, azaz a regnáló bajnokkal találkoztunk. A párharc meglepően simán alakult, 3-0-ás összesítéssel jutottunk be az elődöntőbe, ahol az alapszakasz győztese, az Albacomp várt ránk. Az első meccset elbuktuk idegenben, majd hazai pályán egyenlítettünk, hogy aztán idegenben elvegyük az Alba pályaelőnyét. A negyedik meccset aztán a fehérváriak nyerték a Gesztenyés úton, ám a történet tartogatott még egy csavart: az ötödik meccsen ismét nyerni tudtunk a Gáz utcában, és bejutottunk a döntőbe! Sajnos ott nem bírtunk a Simon-Ivkovics duó vezette Kaposvárral, és második döntőnket is a somogyiak nyerték.

Ami a szóban forgó harmadik meccset illeti, az azt megelőző hazai győzelem, és Tory Walker sérülése ellenére sem mi voltunk az esélyesek. Igaz ugyan, hogy a később Pakson is megforduló, és itt is megsérülő amerikai kiesése óriási érvágást jelentett az ellenfél számára, de azért akkoriban nem nyerni jártunk Székesfehérvárra, így csak titkon reménykedhettünk a sikerben.

A meccsről így írt a Nemzeti Sport:

"Atomcsapás Fehérvárott!

Tegye fel a kezét az a paksi szurkoló, aki hitte volna: a hatodik percben azt kiabálja a világ boldogságát szektoron belül tudó ASE-tábor, hogy "Húsz, húsz!"

Ugye, nincs ilyen – nem is lehet. Végtére is az elődöntő harmadik meccsét Székesfehérvárott rendezték, ahol az alapszakasz győztese várt a negyedik helyen végző riválisára. Erre fel mi történik? Paksi csoda az első negyedben. Ridl és Czigler, vagyis a második derbi két hőse állt a sorok élére, hogy aztán pillantás alatt kiderüljön, amit látunk, csalóka, valójában csak öt kosaras van a pályán.
És valamennyin Atom-mez virít. Ötpontos hátrányban Boros ugyan begyömöszölte a labdát a gyűrűbe, ám nem sokkal később Lapov két kihagyott büntetője árulkodott róla, hogy hazai oldalon valami nagyon nem stimmel. Kapaszkodjanak meg, 19 pontot – közte három triplát Ridl – dobott sorozatban a vendégcsapat, mire Farkas edző jobb híján ide-oda toporgott az oldalvonal mellett. Pedig egy klasszis cseréje ott üldögélt tőle néhány méterre, ám úgy fest, a két és fél hónap után újra csatasorba állított (ültetett…) Walker még cseppet sem teljesértékű harcos. Roggyant seregre emlékeztetett ekkortájt az Albacomp, amely öt pontot ugyan hozott ellenfelén az első pihenőig, e teljesítményt azonban senki sem ünnepelte a házigazdák közül.
Zsoldos, az ASE trénere kollégájával ellentétben bízott a kispadosokban, beszállt Kiss, Érsek, aztán pedig Cseszlai is, ám az elsőrangú minőség megmaradt. Ilyeténképpen az egy-két percig tartó fellángolásokon túl többre nem futotta az Alba erejéből. Pedig Góbi mindent megtett azért, hogy a most éppen a rivális sikeréért szorító szövetségi kapitányban ne vetődhessen fel, érdemes volt-e beválogatni, ám a társai ezúttal jóval visszafogottabbak voltak a szokottnál. A második felvonás végén például néhány szempillantás alatt döntötték romba mindazt, amiért percekig dolgoztak: elnéztek egy indítást, és e baklövést Smith három ponttal büntette.
A székesfehérvári drukkerhad legnagyobb bánatára az ellen a folytatásban is ipari tempóban szórta a triplákat, ez pedig azt jelentette, hogy az Albacompnak esélye sem volt a felzárkózásra. Sőt, újra ötödik sebességbe kapcsolt, és szakadéknyivá változtatta a különbséget a Zsoldos-kompánia. A cserepadról indulva is megbízható Kiss berámolt két hárompontost, Ridl élvezte a gála-előadást, Smith sorra nyerte meg a párharcokat, vagyis szárnyalt az Atom. Eközben odaát összeomlani látszott egy hónapok alatt felépített remekmű. Úgy tetszett, Borosék képtelenek megbirkózni a sérülések (Walker mellett Fodor és Bencze sincs tökéletes állapotban) jelentette akadályokkal, és erre tökéletesen ráérzett az ASE.
Persze várjunk még a végszóval! A párharcnak ugyanis nincs vége. Még akkor sem, ha a szerdai, paksi fellépés előtt bizonyára kevesen irigylik az Albacompot."

Csodálatos győzelem volt, parádés játékkal, amely örökké szép emlék marad mindenki számára, aki ott volt. Persze azért egy kis frissítés nem árt a legszebb emlékeknek sem, így hát jó szórakozást kívánunk!

{youtube}3FkekPs65zk|525|400|0{/youtube}