Megint a második félidőben dőlt el

2017.12.16, 19:34 Kosárlabda
A nagyszünet még a MAFC vezetett, de a második félidőben szigorítottunk a védekezésen és behúztuk a győzelmet.

NB1, Alapszakasz - 11. forduló
Atomerőmű SE – MAFC
74-65
(20-17, 14-18, 21-11, 19-19)
Paks, 2017.12.16.

ASE: Hinds 16, Allen 13/6, Barnies -, Eilingsfeld 18, Guinn 5/3.
Cs.: Ogunyemi 8, Medve 5/3, Ruják 8, Garamvölgyi -, Gulyás -, Pajor -.
Vezetőedző: Teo Cizmic

MAFC: Hot 12/3, Fodor 13/3, Misek 11/3, Davis 13/3, Cvetkovic 4.
Cs.: Neighbour 11/3, Debreceni -, Szanyi -.
Vezetőedző: Jovica Arsic

Kipontozódott: - ill. Cvetkovic (37.)

Eilingsfeld János két jó büntetőjével mi szereztük meg a vezetést, majd a következő támadásban meg is duplázta az előnyünket Johnny. A MAFC nem illetődött meg, két gyors kosárral pillanatok alatt megfordította az állást. Nem sokáig „tököltek” a csapatok, hamar elsültek a kezek, jó mérkőzésre volt kilátás. A támadókosárlabda hívei örömmel konstatálhattak, hogy záporoztak a találatok, azonban akik a védekezésre fogékonyabbak – mint Teo Cizmic –, szinte a hajukat tépték a hibák láttan. Nem is habozott a horvát mester, azonnal időt kért. A védekezésünk ezt követőn hellyel-közzel összerázódott és szép lassan visszavettük a vezetést is. Ezzel együtt is akadtak problémáink, főleg az ellenfél magasaival, de a negyed végén Ogunyemi bravúros középtávolija három pontos paksi vezetést eredményezett, amivel alapvetően elégedettek lehettünk.

Nem úgy a második negyeddel, melyet egy 11-0-s rohammal kezdett a vendégcsapat, mi meg csak kapkodtuk a fejünket, hogy mi folyik itt. Egyszerűen magasabb fokozatban játszottak a fővárosiak, mi rendes dobóhelyzetig se nagyon tudtunk eljutni. Nem is tudtunk mást tenni, mint időt kérni. Az ott elhangzottakról beszámolni csak a tizennyolcas karika kitételével lehetne, így ettől most eltekintenénk, de a lényeg az, hogy ezt követően magához tért a csapat és zsinórban hét pontot szerezve feljöttünk egyre. Sőt, egy újabb jó védekezést követően Allen hármasával már nálunk volt az előny! 11-0-ra 10-0, nem éppen szokványos forgatókönyv, meg kell hagyni. Sajnos a fővárosi időkérés sem váratott sokáig magára, és ez meg is törte a lendületünket. A hátralévő időben mg esett egy-két kosár mindkét oldalon, de a nagyszünetben – ha minimális előnnyel is, de – a MAFC vezetett.

Lassú tempóban indult a második félidő, de mivel percenként egy kosarat csak begyötörtünk valahogy, ellentétben a vendégekkel, azért elégedetlenek nem lehettünk. A negyedik percre fordulva, Eilingsfeld két sikeres büntetőjét követően ez már hét pontos piros-kék vezetést jelentett. Ekkor kezdett ocsúdni a vendégcsapat, ami olyan jól sikerült, hogy feljöttek egy pontra, mire észbe kaptunk. Ilyen meccs volt ez, hullámokban támadtak a felek. Nem is okozott meglepetést, hogy a MAFC-felzárkózását egy 8-0-ás paksi sorozat követte, melyet – ki más? – Eilingsfeld Jani indított. Válogatott erőcsatárunk ma is elképesztően játszott, huszonkét játékperc alatt már 15 pontnál és 12 pattanónál járt. A negyedet végül tíz ponttal nyertük, de látva a korábbi kilenc-tíz pontos rohamokat, a kilenc pontos előnyünk azért nem volt életbiztosításnak mondható.

A nagy nekibuzdulás mindkét fél részéről elmaradt a záró felvonás elején, de mivel ez egyben azt is jelentette, hogy őriztük a harmadik negyedben megszerzett előnyünket, összességében nem bántuk a dolgot. Különösen akkor nem, mikor Medve Máté révén megszületett negyedik triplánk is az este folyamán, ami önmagában elég gyalázatos szám, de mi így is őszintén tudtunk örülni neki. A tíz pont körüli különbséget minden esetre ezzel (is) őrizni tudtuk, a lényeg pedig ez volt számunkra. A MAFC-ból a végére elfogyott a lendület, ami annak tükrében, hogy mindössze hat embert forgattak, nem is csoda, így ha a vártnál talán kicsit nehezebben is, de behúztuk a kupaszereplés szempontjából roppant fontos győzelmet. A végére ugyan kicsit kiengedtünk, a vendégek le is felezték a hátrányukat, de a lémyegen ez sem változtatott. A második félidőben a védekezésünkre összességében most sem lehetett panasz, ismét hetven alatt tartottuk ellenfelünket, ami a jövőre nézve nem rossz jel.

Fotó: Molnár Gyula