Kámán örül, hogy hozzánk igazolt

2011.06.18, 20:01 Kosárlabda
"Én próbálom ugyan azt a játékot játszani, mint tettem korábban, irányítani, tanácsokkal ellátni a fiatalokat, segíteni a Peti munkáját és sok félpályás kosarat dobni Pakson!:)"

Az Atomerőmű SE első nagy igazolása Kámán Tamás. Kámán Zalaegerszegen kezdett el kosarazni, majd két évet töltött az ASE ősi riválisánál, az Albacomp csapatánál. Három évvel ezelőtt visszaigazolt nevelőegyesületéhez, az idei nyáron követve edzőjét hozzánk szerződött.


- Egy olyan családban, ahol a szüleid is sportoltak, anyukád kosarazott, édesapád kézilabdázott, egyenes út vezetett a profi sporthoz? Az általános iskolában kosaraztak vagy fociztak a gyerekek, mint tudjuk Te a kosárlabda mellett döntöttél! Mesélnél kicsit erről az időszakról, hogy hogyan kerültél el a ZTE felnőtt csapatába?

- 10 évesen kezdetem el a sportot, Kovács Lászlónál. Könnyű volt a kosárlabdát választanom, mert anyukámon kívül a bátyám is kosarazott, a foci meg nem vonzott. Nagyon gyorsan megszerettem ezt a sportot, hamar sikerekben volt részem, mind csapat, mind egyéni elismerésekben részesültem. A későbbiek során is részesültem sikerekben, utánpótlás szinten többszörös bajnok vagyok és sok egyéni elismerést is sikerült szereznem. Ezeknek a sikereknek is köszönhetően 1996. augusztusától már a felnőtt csapattal kezdhettem meg a szezonra a felkészülést. Nagyon jó érzés volt 17 évesen a nagy csapattal edzeni, óriási élményben volt akkor részem. Az akkori öregek, Bodrogi, Bencze, Gáll, Polster, Sipos, sokat segítettek nekem, felkaroltak és elláttak rengeteg jó tanáccsal. Sajnos a ZTE-nél akkor is már fogyatkozott a pénz, az én vágyam, hogy újra bajnok lehessen a csapat, egyre távolodott, nem tudtunk beleszólni a nagyok versenyébe. Szerettem volna bajnok lenni, ezért döntöttünk a távozás mellett. Azért írtam többes számot, mert akkor már együtt jártam a kedvesemmel, Vikivel! Természetesen Ő is jött velem!

- 8 év után eligazoltál Zalaegerszegről Székesfehérvárra, ahol kettő évet töltöttél. Fodor Péter volt akkor az Alba edzője, olyan játékosok erősítették a csapatot, mint Horváth Ákos, Bencze vagy Góbi. Egyből az első évedben döntőt játszottál az Atomerőmű SE ellen, hogy emlékszel vissza az Albacompos időkre?

- Nagy reményekkel igazoltam Fehérvárra, nem titkolva, hogy bajnok akarok lenni! Nagyon jó csapat jött össze, de nem kezdtük jól a szezont, de az edzőváltásnak köszönhetően bejutottunk a döntőbe, ahol sajnos simán elvéreztünk. A második év is hasonló reményekkel indult, de ez az év még rosszabbra sikerült, légiós távozás, edzőváltás megint, ráadásul még a 4 közé sem jutottunk be. Sok jó tapasztalattal gazdagodtam, mint pl. milyen olyan csapatban játszani, ahol nem te vagy az első számú játékos, kevesebb időd van, kevesebb labdád, de mégis elvárják tőled ugyanazokat a statisztikai adatokat, amiket 40 perc alatt értem el korábban! Akkoriban nem tudtam kezelni ezeket az elvárásokat, most 30 felett már igen! A második év után egyértelmű volt, hogy nem fogunk maradni Fehérváron, hanem visszaköltözünk Egerszegre.

- A zalaegerszegi szurkolók nagy örömére visszaigazoltál a nevelőklubodhoz. Ezek a szezonok a pályafutásod eddigi legsikeresebb időszakai. A tavalyelőtti szezonban, előbb Magyar Kupát, a Falco ellen Székesfehérváron, majd bajnokságot nyertetek ellenünk. Sajnos a legutóbbi szezon már nem úgy alakult a bajnokcsapatnak, ahogy azt szerették volna. Hogyan élted meg ezt az időszakot?

- Nagyon jó volt újra Egerszegen játszani, a zalaegerszegi szurkolók előtt! Amikor Völgyi-Patonay edzőpáros összeállt, még nem lehetett sejteni, hogy milyen sikeres 3 évet fognak ők a csapattal produkálni. Már a bronzérmet szerzett szezonban lehetett érezni, hogy elindul valami megint Egerszegen, egyre többen jöttek ki meccsre, egyre többen szurkoltak megint a kosárlabda csapatnak. Aztán, amikor a két meghatározó amerikait, Hinnant-ot és Watson-t sikerült megtartani és melléjük egy nagyon hasznos Wilson-t is sikerült leigazolni, akkor már éreztük, jó csapatunk lesz. Aztán hihetetlen szezont produkáltunk, 22 veretlen alapszakasz meccs, kupagyőzelem Fehérváron, majd a bajnoki cím 18 év után. Végre teljesült az álmom, bajnok lehettem a ZTE-vel! Sosem fogom elfelejteni!
Aztán jött a 3. év. Mi már éreztük a bőrünkön az anyagi nehézségeket, de mégis sikerült megint egy jó csapatot összehozni az edzőknek, ami a pénzügyi nehézségek miatt februárban széthullott. Elhagyott minket a két légiós, Voja pedig Paksra igazolt! Amilyen magasságokban voltunk a bajnoki cím után, olyan mélységekbe kerültünk ebben az időszakban. El kellett telnie bő 1 hónapnak, mire a csapat lelkileg össze tudta szedni magát, és 1-2 bravúrt bemutatva 6-ok lettünk a bajnokságban színmagyar csapattal.

 

 

- Vojvoda Dávid, Tóth Ádám után te is hozzánk igazoltál. Az edző sem ismeretlen számodra, hiszen Völgyi Péter a piros kékek új edzője. Idén újra megpróbálkozunk az európai kupa szerepléssel és a Magyar bajnokságban is próbálunk minél előrébb végezni. Mit várhat tőled az Atomic boys szurkoló tábora a közelgő szezonban?

- Nagyon örülök neki, hogy egy olyan csapathoz sikerült igazolnom, ahol ennyi ismerős van, sokkal könnyebb és gyorsabb lesz a beilleszkedés, hamarabb tudjuk elkezdeni az érdemi munkát. A Petinek a stílusát, taktikai elgondolásait nekem, nekünk már nem kell megtanulni, kis túlzással egy szóból értünk mindent. Én próbálom ugyanazt a játékot játszani, mint tettem korábban, irányítani, tanácsokkal ellátni a fiatalokat, segíteni a Peti munkáját és sok félpályás kosarat dobni Pakson!:)