Interjú Tóth Jánossal

2011.05.12, 10:25 Kosárlabda
"Amikor lefújták a döntőt, nem akartam elhinni. Azt hittem, csak álom az egész. "

- Sokan csak úgy ismernek a városban, hogy öltönyben látnak kosármérkőzéseken. Aki egy kicsit jobban ismer, az tudja, hogy a mai napig aktívan kosarazol és futsz. Milyen sportolási lehetőség volt a városban az ASE megalakulása előtt?

- Igen, a mai napig a sport része az életemnek, nem tudnám elképzelni, hogy ne mozogjak. Ami a korábbi sportolási lehetőségeket illeti, én inkább úgy közelíteném meg a kérdést, hogy milyen volt a sport korábban, amikor még nem minden volt minden üzleti alapokra helyezve. A korábbi (mondhatnám a rendszerváltás előtti) időkben szélesebb körben sportoltak az emberek, akár élsportolói, akár tömegsport szinten. Ez jellemezte Paksot is. Több iskolai egyesület működött, nagyobb tömegeket mozgatott meg. Több amatőr sportverseny volt Pakson. A sportban (is) most már a pénz az úr. Odáig romlott a helyzet, hogy egy tömegfutás nevezési díjának a befizetése is egyeseket nehéz helyzetbe hoz. Nincs a tömegsportnak kellő támogatása Magyarországon.  Sajnos ma már a fiatalokat nagyon nehéz megmozgatni. A modern technika világa is kifejti káros hatását. A mai gyerekek inkább ülnek a számítógép előtt és még a sportot is egy virtuális világban űzik. Nagyon rossz irányba fejlődünk…

- 1979-ben alakult az Atomerőmű Sportegyesület. Csűrős Dénes óta te töltöd be ezt a pozíciót! Mi egy szakosztályvezető feladata egy élvonalbeli sportklubnál?

-  Amikor átvettem a csapat irányítását, elég szűkszavúan fogalmazódtak meg az elvárások velem szemben. Az elmúlt 10 évben tulajdonképpen magam alakítottam olyanra a feladataimat, hogy az legjobban szolgálja a csapat sikerét. Címszavakban feladataim a csapat költségvetésének, költségeinek a felügyelete és magadott keretek között tartása, a szakosztály személyzetének irányítása, az edzők munkájának szakmai felügyelete, az edző javaslatai alapján a csapatépítés irányítása, a játékosok kiválasztása, a játékosok, edzők és a személyzet szerződéses feltételeinek meghatározása. Ezt a feladatot társadalmi megbízatásban végzem, ez a hobbim, de tudom, vannak klubok, ahol ezt főállásban végzik. Rengeteg időmet veszi igénybe ez a munka, de úgy érzem, hogy függővé váltam. Nem tudom megállni, hogy mindennap be ne menjek edzésre, és eltöltsek, legalább egy órát a csapat körül, megfigyeljem az edzésmunkát és beszélgessek az edzőkkel, játékosokkal edzés előtt vagy után.

- Rengeteg külföldi játékos fordult meg amióta itt dolgozol. Terence Davis a közönség kedvence volt, Chris Monroe pedig az egyik legjobb Magyarországon pattogtató kosaras. Van olyan játékos, akire, mint ember és olyan, mint kosárlabdázó szívesen emlékszel vissza?

- Ez egy nagyon nehéz kérdés. Természetesen nagyon sok fajta játékos megfordult nálunk is, mindenki más jellem. Voltak jó és kevésbé jó kosarasok, és voltak könnyen, illetve nehezen kezelhetőek. Az egy kihívás, hogy az ember megfelelően tudjon a játékosokkal kommunikálni. Nem szívesen említenék neveket, sem könnyű sem nehéz jellemmel. Nem szeretnék senkit megbántani. Annak azért örülök, hogy mindenkivel sikerült megtalálni a közös nyelvet, és voltak sikeres szezonok.

- Már 11 éve vezeted az egyesületet. Többször nyertünk Magyar bajnokságot és kupát is. Fodor Péter, Zsoldos András, Sabáli Balázs, Dzunic Branislav, akik bearanyozták a klub hírnevét. Melyik aranyérem fénylik nálad a legszebben?

- Erre viszont egyértelmű választ tudok adni.  2001. Magyar Kupa győzelem Kaposváron. 2000. január 7-én vettem át a csapatot, amelyik a 9. helyen végzett. A 2000. nyári nagyon nehéz csapatépítés után ez a siker feledhetetlen számomra. Amikor lefújták a döntőt, nem akartam elhinni. Azt hittem, csak álom az egész. És rá egy hónapra ezüstérem a bajnokságban. Talán ez lehet a válasz az előző kérdésre, talán az volt a kedvenc csapatom, de ez  ugye szubjektív.

- Az idei szezon nem indult olyan meggyőzően, mint az elmúlt évek. Időközben bejutottunk a Magyar Kupában és a bajnokságban is a legjobb 4 csapat közé. Összefoglalnád ezt az idei szezont?

- Megpróbálom nagyon röviden. Valahogy úgy alakult, hogy elment néhány húzó játékos, a pótlás pedig néhány olyan játékossal sikerült, akik vagy tapasztalatlanok, vagy mellőzöttek voltak korábban. Többen leírtak bennünket, egyesek még a 8-ba sem vártak. Persze most, hogy bejutottunk, de vergődünk” a 4-között megint zúdul ránk a kritika, de hát ilyen az élet. Megyünk tovább…

- A következő szezonban, ami igaz, hogy még nagyon messze van, már most érezhető, hogy ütőképesebb csapatunk lesz, mint az idei. Vojvoda Dávid, Tóth Ádám, Kovács Ákos, Körtélyesi Gergely, Morgen Ferdinánd már most a jövő csapat tagjai. Hallani olyat is, hogy nemzetközi kupában indul a csapat. Az Atomic Boys szurkolói mire számíthatnak a következő szezonban, ha kilátogatnak buzdítani kedvenc csapatukat?

- Igen, nagyon szeretném, ha a magyar mag erősebb lenne a tavalyinál, és a fenti névsor azt sugallja, de hát majd az élet megmutatja. Ne bízzuk el magunkat! A légiósok kiválasztásán is sok múlik. Egy biztos, az idén kiegyensúlyozottabb csapatot szeretnék. Az idén Sales extra játékos volt, de ilyen helyzetben az alacsonyabb képességű játékosok hajlamosak arra, hogy elbizonytalanodjanak. Az entrópia szabálya is azt sugallja, hogy a legkiegyenlítettebb rendszer a leghatékonyabb. Ez érvényes egy csapat munkájára is. A nemzetközi kupát illetően fontolgatjuk az indulást, amennyiben a bajnokságban elért eredményünk és a tervezett csapatunk alapján erre lehetőséget kapunk a szövetségtől, illetve a FIBA-tól. Esetünkben az Eurochallenge kupa jöhet szóba.

- Köszönöm a válaszokat!

Gáti Norbert