Az idény legjobb játékával vertük az Olajt

2017.03.08, 16:48 Kosárlabda
Az első perctől uraltuk a meccset, melyet Kovács és Battle extrájára támaszkodva, igazi csapatjátékkal nyertünk meg.  

 NB1 - Alapszakasz, 21. forduló
Atomerőmű SE - Szolnoki Olaj KK
82-73
(23-18, 11-12, 26-23, 22-17)
Paks, 2017.03.08.
V.: Cziffra Cs., Hegedűs T., Gorka Sz. (Faidt M.)

ASE: Battle 15/9, Kovács 22/6, Samenas 9/9, Tiby 19/9, Watkins 10.
Cs.: Gilbert 5/3, Will 2, Illés -, Medve -.
Vezetőedző: Teo Cizmic

Olaj: Pavlicevic 20/9, Vojvoda 2, Barnies 10/6, Eilngsfeld 11/9, Andric 7.
Cs.: Tóth 3, Popovic 2, Wittmann 5/3, Borisov 11/3.
Vezetőedző: Kmézic Zorán

Kipontozódott: - ill. Andric (35.)

Több elrontott támadással kezdték a felek a mérkőzést, majd a sokadik jó védekezésünket követőn Kovács Ákos szerzett kosarat gyorsindításból, megvolt a vezetés! Eilingsfeld Jani triplájával azonnal válaszolt az Olaj, de ezt ismét paksi pontok követték, ráadásul rögtön öt. Jól alakult tehát a kezdés, sikerült egyből sikerült felvennünk a meccs ritmusát. A triplák mindkét oldalon jól estek, a negyed derekára kettőnél járt a Szolnok, nálunk pedig Samenas és Battle révén hármat jegyzett a statisztika. Héttel mentünk ekkor, gyorsan időt is kért Kmézic Zorán, ami bejött: fél perc alatt átvették a vezetést triplák terén, ezzel pedig feljöttek egy pontra. Ekkor ismét Kovács Ákos lépett előre, egy tripla formájában megszerezte hetedik, nyolcadik és kilencedik pontját is, amivel kirántotta a csapatot a gödörből. A hangulat egyébként remek volt, és bár nem ez a találkozó hozta az idei nézőcsúcsot , a túloldalon játszó ex-paksiak egy részének irányába táplált érzelmek megadták az alaphangot.

Megmerevedtek a frontvonalak a második negyed kezdeti perceiben, egyik csapat sem találta a gyűrűig vezető utat. Pedig tiszta dobóhelyzet akadt mindkét oldalon bőséggel, de talán az izgalom, vagy ki tudja mi miatt, ezek rendre kimaradtak. Az első pontok végül ismét Kovács Ákos neve mellé kerültek, irányítónk két büntetőt küldött higgadtan a helyére, majd Tibynak is kiosztott egy parádés gólpasszt. Közben Luksa Andric begyűjtötte harmadik hibáját is, egy támadót, köszönhetően Tiby remek védekezésének. Ismét időt kértek a vendégek, át kellett szervezni kicsit a dolgokat. A dolog ismét működött, a frissen beállt Borisov két szép duplával egálra hozta fel csapatát. Ekkor Teo Cizmic nyúlt bele a meccsbe, nálunk is elkélt a tanács, meg kell vallani. Kaptak is instrukciókat a fiúk, így - a Samenas és Tóth között kialakult kakaskodás ellenére is - megtartottunk négyet az első negyedben összeszedett előnyből.

Watkins kosarával nyitottuk a harmadik negyedet, majd kissé kalandos úton Battle is zsákolt egy szemrevalót, soha rosszabb kezdést. Persze azért ellenfél is volt a pályán, aki büntette is a túlzott öröm szülte felelőtlen megoldásokat, így mire feleszméltünk, megint csak egy pont volt az előnyünk. Battle hármasával ugrottunk meg megint, ám ekkor a második félidőre magára találó Andric is kiharcolt két személyit Tiby kárára, így kénytelenek voltunk Gilbertet játszatni ötös pozícióban, aki elég erős hátrányban volt délszláv ellenfelével szemben, már a kilókat és a centiket tekintve. Közben az Olaj - a mérkőzés során először - a vezetést is átvette, de a csapatot ez sem küldte padlóra, és az extázisban védekező Watkins labdaszerzéseinek köszönhetően megtörtük a szolnoki rohamokat. Miután kissé magunkra találtunk, egyből elkezdtek összejönni a dolgaink támadásban is, ami pontokban is megmutatkozott: a hátralévő két percben repesztettünk egy 8-0-ás sorozatot, melynek köszönhetően mi várhattuk előnyből a záró felvonást.

Hogy még nagyobb legyen az öröm, nem egész negyven másodperccel az utolsó tíz perc megkezdése után már hozzá is csaptunk még hatot az előnyünkhöz, Kovács és Battle ugyanis egyaránt hibátlanul célzott a vonalon túlról. Kacsa ezzel már húsz pontnál járt, egészen szenzációs meccse volt. Közben azért az ellenfél is be-betalálgatott, de egyelőre álltuk a rohamokat, és őriztük a két számjegyű előnyt. Sőt, még a hibáinkat is tudtuk javítgatni, mint például Tiby, aki egy eladott labdát követően jól védekezett, majd fordulásból beszórt egy hármast. Persze kosár a túloldalon is akadtak szép megmozdulások, mint például Wittmann Krisztiáné, aki a palánk segítségét is igénybe véve dobott triplát. A negyed derekán tíz pontos különbséget mutatott a tábla, ezt már csak őrizni kellett, hogy meglegyen a csoda, az idény első igazi bravúrja. De a csapat, ha már egyszer vérszemet kapott, nem állt meg itt, és Battle parádés játékával még tovább növelte a fórt, így mikor Kmézic Zorán időt kért, már tizenöt volt közte. Innen már csinálhatott az Olaj, amit akart, nem volt visszaút, és idei első igazán nagy bravúrunkat bemutatva legyőztük a címvédőt!

Szép, csodaszép, álomszép volt fiúk!

Fotó: Molnár Gyula