A csapatjáték diadala

2018.02.04, 23:45 Kosárlabda
Pécs után Kecskemétet is bevettük, robogunk tovább előre!

NB1, Alapszakasz - 18. forduló
KTE-Duna Aszfalt - Atomerőmű SE
63-70
(20-14, 15-18, 13-20, 16-18)
Kecskemét, 2018.02.03.
V.: Tőzsér D., Boros T., Pozsonyi L. (Farkas Z.)

KTE: Pongó 7/3, Thompson 15/6, Derasimovic 12/6, Dramicanin 7/3, Karahodzic 10.
Cs.: Wittmann 4, Molnár 6, Horváth 3/3.
Vezetőedző: Forray Gábor

ASE: Ruják 7/3, Hinds 5/3, Barnies 18/3, Eilingsfeld 11/3, Guinn 5/3.
Cs.: Ogunyemi 18, Medve 6/6.
Vezetőedző: Teo Cizmic

Két elrontott dobás, és két bosszantó támadó lepattanó után Thompson középtávolijával a hazaiak szerezték meg a vezetést a mérkőzésen, melyről már az első perceket követően látszott, hogy kemény derbi lesz, brusztolós kosárlabdával. Nagyon nem estek a dobásaink az elején, ennél már csak az volt zavaróbb, hogy a Kecskemét sorra szedte a támadólepattanókat, így öt perc után nagyjából háromszor annyi rádobással bírtak, mint mi, vezettek is hét ponttal. Pontszerzésben nálunk Barnies, a túloldalon Thompson járt az élen, mindketten öt egységet tettek hozzá. Nagyjából a félidő derekán kezdtünk magunkra találni, Medve triplájával és Eilingsfeld duplájával kapaszkodtunk. Közben bejött Ogunyemi is, aki stabilitást adott a védekezésünknek, így mire véget ért az első tíz perc, vállalható, hat pontos hátrányt mutatott mindössze a tábla.

A felzárkózási törekvéseinknek nem tett túl jót, hogy az első két támadásunkban nem sikerült eljutnunk dobásig sem, ellenben a Kecsó több alkalommal is megtalálta a gyűrűig vezető utat. ami a legrosszabb volt, hogy ugyanazt a nyugdíjas alapjátékot hozták, amit mindig, mégsem tudtunk vele – oly sok csapathoz hasonlóan – mit kezdeni. Ez leginkább a botrányosan rossz, negyven százalék alatti mezőnyszázalékunkra, illetve a dupla annyi kecskeméti lepattanóra volt visszavezethető. Sajnos a Pécs ellen mutatott erényeinkből viszonylag kevés köszönt vissza ezúttal a pályán, mindennél többet mond az, hogy 19 perc elteltével még nem volt támadó pattanónk, pedig ebből számtalan kosarat jegyeztünk múlt szombaton. A félidő hajrájára fordulva aztán megráztuk magunkat, Barnies kosaraival elkezdtünk kapaszkodni és két Eilingsfeld Johnny két másodperccel a vége előtt dobott kosara már azt jelentette, hogy háromra le tudtuk faragni a hátrányt a nagyszünetre.

Kecskeméti dominanciával folytatódott a mérkőzés a második félidőben, pedig két blokkot is kiosztottunk rögtön az elején, még sem hozzánk pattantak azok a fránya labdák. A hazaiak egyébként semmi váratlannal nem készültek a mai összecsapásra, egyszerűen üzembiztosan hozták az az összeszokottságon és magas kosárlabda iq-n alapuló játékukat, amivel sorra gyűjtötték be a győzelmeket az elmúlt időszakban. A negyed derekán aztán megint feléledtünk, Troy Barnies harcos játékával tapadtuk az ellenfélre, de az X-faktor ebben az időszakban mégsem ő, hanem zsinórban hét pontot szóró Ogunyemi volt, akinek köszönhetően feljöttünk egy pontra! Jött is az időkérés Forray Gábortól, ami megszilárdította a frontvonalakat. Percekig nem esett kosár, majd Johnny passzából Ogunyemi talált be, és már mi vezettünk! Sőt, egy labdaszerzést követően Ruják parádés gólpasszából még hármat hozzátett centerünk, akinek játékát ma öröm volt nézni. A negyedet végül héttel sikerült megnyernünk és négy pontos előnnyel várhattuk a záró felvonást.

Medve Máté saroktriplájával nyitottuk az utolsó negyedet, erre Derasimovic válaszolt hasonlóképp. Derasimovic ütötte-verte Barniest a félpályán, meg is kapta a faultot érte, de a hazai kispad heves reklamálásának köszönhetően a sporik megvideózták az esetet. Bár a próbálkozás nem járt sikerrel, az esetnél vétlen Barnies maradt a pályán, azért lendületünket sikerült megtörni. Mármint annyira, hogy a pontszerzést berekesztettük egy időre, de legalább védekezésben továbbra is haraptunk, minden centiméterért meg kellett harcolniuk. A jó védekezések szerencsére megnyugtatóan hatottak a csapatra, dobtunk is négy nagyon fontos pontot. Ezt a Kecskemétet azonban nem olyan fából faragták, hogy könnyen feladja, és elég volt egy pillanatnyi rövidzárlat, és máris megint csak kettő volt közte. Közben Barnies és Ogunyemi is begyűjtötte negyedik hibáját, pengeélen táncoltunk négy perccel a vége előtt. Kellett a csere, jött Guinn és Hinds, de a kosarainkat nem ők dobták, hanem a továbbra is remeklő Barnies, és az egész meccsen óriási munkát végző Ruják. Ezzel hét pontra nőtt az előnyünk, az idő pedig fogyott, három perc volt vissza. Kapart a Kecskemét, nagyon akarták ezt a mai sikert és meg is tettek érte mindent, de óriási tartással és szívvel mentünk velük, nem hagytuk, hogy kiénekeljék a szánkból a sajtot. Ha kellett, Eilingsfeld brusztolta be a palánk alól, vagy Hinds verte be távolról, de a lényeg, hogy mindig volt valaki, aki meg tudta tolni a szekeret, ha az beragadni látszott. A hazaiak pedig ezt már nem bírták el, és ha nagy harcban is, de alulmaradtak a mai napon.

Álomszép volt, fiúk!

Fotó: Molnár Gyula