Szegeden kezdtem el kosárlabdázni a Szedeák csapatában. Kicsit későn kezdtem el egyesületi keretek között játszani, ugyanis ekkor már 15 éves voltam. A csapat éppen akkor került fel az NB1 B-csoportjába, én pedig az ifi csapatban játszottam. A következő évben kerültem a felnőtt csapat keretébe, ahol ekkor még természetesen csak epizód szerep jutott nekem!
Milyen emlékeid vannak a Szedeákról?
Igen vannak, Deák Attila barátom még ma is Dombóváron szórja a triplákat. És Molnár Andris, aki bajnoki címet és kupagyőzelmet is szerzett Szolnokon!
Nagy megtiszteltetés és lehetőség volt nekem, hogy egy bajnoki címre esélyes gárdától kaptam ajánlatot, nem is kellett sokat gondolkoznom. Reméltem, hogy itt valóra válhat az álmom és bajnok lehetek. Szerencsére nem kellett sokat várnom…
Mennyi ideje játszol nálunk?
Ez a 7. szezonom!
Ez alatt az idő alatt, mennyi döntőn vettél részt és ebből mennyit nyertünk meg?
4 bajnoki döntőn játszhattam, ebből háromszor győztesen hagytuk el a parkettát! Illetve 3 kupadöntőn vettem részt, itt kétszer sikerült nyernünk.
Melyik a legemlékezetesebb győzelmed?
A 2005-ös Debrecen elleni bajnoki döntő 5. meccse! Ekkor 2:2 volt az állás és a mindent eldöntő mérkőzésen nem számíthattunk legjobb játékosunkra – Chris Monroe-ra és Pavlik Jancsi is sérült volt! Így igen sok lehetőséget kaptam ezen a fontos meccsen, szerencsére jól ment a játék és megszereztük a bajnoki címet. Nekem ez volt az első…
Hazai pályán elbuktunk egy kupadöntőt a Kecskeméttel szemben. Ezt nagyon sajnáltam, mert elég sokáig vezettünk, de nem tudtuk megtartani az előnyünket a meccs végéig…
A tavalyi szezonban az alapszakasz 2. körétől szárnyalt a csapat. Mi volt a siker titka?
A tavalyi szezont is jól kezdtük, aztán jött egy gödör, amit edzőváltás követett. Ezután tényleg szárnyakat kaptunk és sikerült besöpörnünk a bajnoki címet! Hogy mi lehetett a siker titka? Nagyon sokat és keményen edzettünk Bánéval és igazi vezéregyéniségek voltak a csapatunkban, akik mindig átlendítettek minket a holtponton!
Nagyon nagy megtiszteltetés volt, hogy gondoltak rám a bő keretben, csak sajnos egy kellemetlen sérülés jött közbe! Márciusban kezdődött, erős alhasi fájdalmaim voltak, kiderült hogy kétoldali lágyéksérvem van, az utolsó 3 hónapot így játszottam le a bajnokságból. Nem volt egyszerű helyzet, bár Dongó minden edzés után kezelte a sérülésem a műtétet nem kerülhettem el. Sajnos ezzel elúszott a válogatottbeli szereplés lehetősége!
Az idei szezon ott folytatódott, ahol tavaly abbahagytuk! Egészen 9 mérkőzésig nem tudtak megállítani minket! Azóta sajnos bukdácsol a csapat. Mi történt szerinted?
Sajnos gödörben vagyunk, de közös erővel ki kell innen kecmeregnünk. Fogalmam sincs mi történhetett, mert edzéseken ugyanolyan elánnal edzettünk, készültünk de valahogy a szoros meccseken rendre alulmaradtunk. Nagyon fontos lenne, hogy ezeket meg tudjuk nyerni a jövőben.
Mi természetesen hiszünk benne, hogy összejöhet mindkettő! Ehhez az edzéseken és a meccseken mindent meg kell tennünk.
