Gulyás Róbert szakosztályelnök a negyedik hely megszerzését követően értékelte a rájátszást és a szezont.
„Pályaelőnnyel kezdhettük a rájátszást és talán kijelenthetjük azt, hogy a szezon három legjobb meccsét játszottuk az Alba ellen. Véleményem szerint sem a különbség, sem a játék képe nem tükrözte a két csapat közti differenciát: nekünk minden összejött, a fehérváriaknak semmi.
A második körben a bajnokság nagy esélyese, a Szolnoki Olajbányász következett, ahol az első mérkőzésen a tavalyi aranyérmes élt a hazai pálya előnyével, esélyünk sem volt a győzelemre, azonban a második és harmadik összecsapáson közelebb álltunk a sikerhez. Itt viszont előjöttek az egész szezonban fennálló hibáink: nem volt igazi vezéregyénisége a csapatnak és több játékos is a tudása alatt teljesített, ezért úgy gondolom abszolút megérdemelt volt a Szolnok továbbjutása.
A bronzcsatában az egész évben kiválóan szereplő Kaposvárt kellett volna legalább egyszer legyőznünk idegenben. A hazai és az idegenbeli meccsek folyamán két különböző ASE-t láthattunk: a Gesztenyés úton még közepes játékkal is sima győzelmet tudtunk aratni, a somogyiaknál azonban nagyon gyenge dobószázalékkal, sokszor gyermeteg eladott labdákkal és védekezési hibákkal esélytelenek voltunk a győzelemre. A Kaposvár megérdemelten szerezte meg a bronzérmet, sokkal jobban vágytak rá, mint a csapatunk.
A szezonban voltunk nagyon mélyen és legalább ilyen magasan is. Az évad első felében elszenvedett vereségek megpecsételték a rájátszásunkat. Aminek az erősségünknek kellett volna lenni – a jó magyar mag- sajnos nem tudott egyenletesen közepes, vagy annál jobb teljesítményt nyújtani. Nem alakult ki igazi csapat és nem volt igazi vezére a gárdának ebben a szezonban. Voltak jobb periódusai a játékosoknak, de az igazán kritikus időszakokban soha nem tudott egy-két játékosnál több kiemelkedő teljesítményt nyújtani. Tanulnunk kell a hibáinkból, fejben sokkal erősebbnek kell lennünk és a következő szezonban ezeket a hibákat nem szabad újból elkövetnünk.
Az elmúlt évekhez képest igyekeztem egyre kevesebbet foglalkozni a játékvezetéssel, de itt az ideje annak, hogy feltegyem azt a kérdést, hogy a mai magyar játékvezetés mennyiben szolgálja a kosárlabda fejlődését? A kettős mérce – akár játékos vagy edzői szinten – és sokszor a következetesség teljes hiánya, plusz a mérkőzések eredményét befolyásoló hibák borzolják a játékosok, vezetők és szurkolók idegeit. Ezt nem azért mondom, hogy csökkentsem a saját vagy a játékosaink/edzőink felelősségét, hanem azért, hogy felhívjam a figyelmet egy régóta fennálló problémára. Csak úgy tudunk fejlődni, ha a bajnokság egésze is fejlődik.”
