Bár a héten már edzett, továbbra sem volt bevethető állapotban Rodney McGruder, így nélküle mentünk neki ennek a roppant fontos összecsapásnak. A túloldalon mindenki a fedélzeten volt, nagy mérkőzésre volt kilátás. Szolnok hozta el a labdát a feldobásnál, ám az első kosarat Jones révén a mieink szerezték. Az örömünk nem tartott sokáig, az ellenfél pillanatok alatt futott egy 7-0-ás sorozatot, amelyet végül Körtélyesi triplája zárt le. Sajnos ez csak pillanatnyi szépségtapasznak bizonyult, ezt követően ugyanis egy újabb, ezúttal 8-2-es sorozatot repesztett a hazai csapat. Nem igazán találtuk a dobóformánkat, bár azt is hozzá kell tenni, hogy a Szolnok extrán védekezett. Forgatta is a csapatot Dzunic mester, hogy megtalálja az ideális felállást, az utolsó percnek pl. komplett cseresorral futottunk neki. Ez részleges sikert is hozott, feljöttünk öt pontra, ám a negyed vége ismét a hazaiaké volt, így kereken 10 pontos hátránnyal fordultunk. Sok mindent elárul a meccs képéről, hogy ekkor 12-3 volt a lepattanóarány, nem ide…
A második negyedből fél perc telhetett el, mikor a szezon során talán először Jones és Tóth Ádám egyszerre került pályára, amolyan sokkterápiás jelleggel, ráadásul újabb fél perccel később Körtélyesi is csatlakozott hozzájuk, jelentősen magasítva a szerkezetet. Sajnos ez sem igazán jött be, egyszerűen nem találtuk a dobóformánkat, közben a túloldalon szinte minden beesett: 30% kontra 50%. Egyedül a küzdéssel nem volt gond, kizárólag ennek köszönhettük, hogy csak tíz pont körül volt a differencia a két csapat között. Aztán szép lassan elkezdtek kimaradni a szolnoki dobások, mi pedig be-betalálgattunk, és egyszer csak azt vettük észre, hogy feljöttünk négy pontra. Sőt, tovább is faraghattuk volna a hátrányt, de két támadást is elrontottunk, időt is kért Dzunic Branislav. Az utolsó perc megint a Szolnoké lett, de már voltak biztató jelek a játékunkban, például a negyedben kapott mindössze 12 pont.
Vaughn és Lóránt kosárváltásával indult a második félidő, majd irányítónk egy triplát is betermelt. Jól kezdtük tehát a félidőt, de ez a Szolnok nem az a feladós fajta, így rögtön vissza is állították az előnyüket Báder révén. Sajnos ismét több lehetőségünk is lett volna a zárkózásra, de az üres hármasok is rendre kimaradtak, hiába szedtük vissza a támadólepattanókat, így ismét elkezdett komolyabb előnyt kiépíteni a házigazda. Megint nagyon nem ment a játék, de ami nagyobb baj, hogy nem csak hogy a dobások nem estek be, el sem jutottunk a tiszta dobóhelyzetekig. Ennek tükrében nem is meglepő, hogy a negyedet 20-12-re elvesztettük, az utolsó felvonásnak pedig 15 pontos hátrányban futottunk neki.
A záró játékrészre sajnos teljesen szétcsúsztunk támadásban, pillanatokra volt csak szükség, hogy húsz pontra hízzon a különbség. Dzunics mester kevergette a kártyáit bőszen, próbálta a faragni a hátrányt, mert hisz lesz még egy meccs Pakson, amely miatt nagyon nem mindegy, milyen végeredmény születik az első találkozón. Sajnos a végére az Olaj ahelyett, hogy megelégedett volna a győzelemmel, igyekezett porrá zúzni csapatunkat, és Holiday vezérletével jó úton is jártak, a hátrány közeledett a harminchoz. Báne a vége előtt négy perccel ismét időt kért, és még utoljára magához kérte fiait. Ezt követően egy kicsit mintha magunkhoz tértünk volna, Kovács triplát, Jones duplát szerzett, és kicsit közelebb tudtunk kerülni. A vége így is húsz fölött lett, de legalább a kiütést elkerültük. Pakson ennél többre lesz szükség, de a küldetés nem lehetetlen, mert ennél nagyságrendekkel többre is képesek vagyunk.
Szolnoki Olaj – Atomerőmű SE
77-55
(24-14, 12-15, 20-12, 21-14)
Szolnok, Tiszaligeti sportcsarnok
V.: dr. Vígh, Benczúr, Szabó G. (Valovics)
Szolnok: Trotter 8/3, Vojvoda 12, Milosevic 6, Ivosev -, Keller 7
Csere: Lóránt 9, Pilcevic 6, Báder 8, Holiday 15/9, Rakic 3/3, Simon 3,
Vezetőedző: Dragan Aleksic
ASE: Vaughn 9/3, Robinson 8, Körtélyesi 3/3, Szabó 7/3, Jones 11.
Csere: Kovács 7/6, Medve -, Tóth 6, Baki , Eilingsfeld 4, Markovic -,
Vezetőedző: Dzunic Branislav
Fotó: Fekete Zsuzsanna
