NB1 – középszakasz, 9. forduló
Kaposvári KK – Atomerőmű SE
97-92
( 20-24, 25-27, 24-21, 28-20 )
Kaposvár, Várisi Sportcsarnok
V: Földházi T., Tõzsér D., Balog Gy. (Bukta)
KKK: Frazier 19/9, Fodor 4, Raivio 14/6, Hendlein 22, Spica 20.
Csere: Jancikin 16/6, Horváth -, Benke 2.
Vezetőedző: Fekete Ádám
ASE: Dugat 18/6, Medve -, Evans 22/12, Körtélyesi 5/3, Szabó 19/6.
Csere: Baki 5/3, Eilingsfeld 7/6, Kovács 10/3, Tóth -, Markovic 6.
Vezetőedző: Dzunic Branislav
Dugat két kosarával hamar ellépett az ASE, amelynek kispadján több mint egy hónap kihagyás után ott ült Tóth Ádám is. A játék a folytatásban is remekül ment, Szabó és Evans is betalált, az eredmény pedig két perc elteltével már 0-9 volt, ide. Mint az várható volt, idővel azért az első kaposvári kosár is megérkezett, ám Körte és Evans révén továbbra is őriztük előnyünket Sőt, Szabó hármasával tizenkettőre is megnöveltük azt a negyed derekán, a korábban látott jó dobóformánkat sikerült átmenteni a meccs elejére. Ekkor a Kaposvár is magához tért, és Hendlein jó játékára alapozva egy 8-0-ás rohammal visszajöttek a meccsbe, időt is kért Dzunic Branislav. A folytatásban inkább a küzdés dominált, de a lényeg, hogy a negyed végén nálunk volt az előny.
A második negyed elején Hendlein és Baki gólpárbajának tapsolhattak a nézők, a hazai erőcsatár négy, a paksi bedobó öt pontot szórt két perc alatt. A 13. percben aztán az jött, ami addig még nem volt a meccsen: a házigazda megszerezte e vezetést, köszönhetően Raivio középtávolijának. Sajnos a lepattanózásban, amelyet az elmúlt meccseken bravúrosan megoldottunk, ezúttal csúnyán le voltunk maradva, 15 perc alatt 16-7 arányban vezetett a KKK ebben a műfajban, ami alapvetően meg is határozta a játék képét. A legjobbkor jött Eilingsfeld hármasa, ez végre megtörte a kaposvári rohamot, és felélesztette Henry Dugatot, akinek két támadásból szerzett öt pontjával visszavettük a vezetést. Időt is kért a Kaposvár, ám ez nem zavarta meg a mieinket, akik Evans, Kovács és Markovic kosaraira építve hét ponttal megléptek. Sajnos az utolsó percben Szabó Zsolt technikait kapott (ez már a második volt, korábban Tóth is begyűjtött egyet), ezt meglovagolva pedig egy pontra felkapaszkodott a hazai gárda, ám a csattanó a miénk volt, és Szabó 2+1-es akciójának, valamint Evans zsákolásának köszönhetően hat pontos előnnyel vonulhattunk a nagyszünetre.
A második félidőben ott folytattuk, ahol abbahagytuk, igaz ezúttal más volt a főszereplő: Luka Markovic helyezett el két duplát a kaposvári kosárban, két számjegyűre növelve a két csat közti különbséget. A túloldalon Spica és Frazier igyekezett faragni a hátrányt, ám előbb Evans, majd Szabó köszönt be egy-egy hármassal, mintegy jelezve, hogy bizony itt mi ma nyerni szeretnénk. 9/14 volt ekkor a mutatónk a vonalon túlról, ami még a Szolnok elleninél is bravúrosabbnak számított, persze nagy kérdés volt, hogy meddig lehet ezt tartani. Mindeközben már 26-10-re vezetett lepattanók terén a Kaposvár, így szükség is volt a jó dobószázalékra. Ráadásul faultproblémákkal is küzdöttünk, nagyon hamar összeszedtük a negyedben az öt csapathibát, Raivio pedig nem hibázott a vonalról, így 27. percben már csak egy triplányi volt az előnyünk, ami – bár esett kosár még itt is, ott is – megmaradt a negyed végéig.
A záró felvonás első kaposvári támadásából aztán Frazier egyenlített, így kilenc és fél perccel a vége előtt kezdődhetett minden elölről. Az „új meccs” első – két – megmozdulásaként pedig Hendlein süllyesztett el két büntetőt, így megint a hazaiaknál volt ez előny. Egészen 20 másodpercen át, amikor is jött Evans, és egy hármassal visszavette a vezetést. Innentől kezdve aztán ide-oda vándorolt az előny a két csapat között, hogy a Kaposvár, hol az ASE vezetett egy-egy kosár után. Frazier kosarára Dugat felelt, arra Hendlein, majd Kovács következett, egyik csapat sem tudott 2-3 pontnál jobban elszakadni a másiktól. Három perccel a vége előtt épp a Kaposvár vezetett, mikor Evans előbb betalált középtávolról, majd leszedett egy lepattanót és elsüllyesztett egy hármast, négyre növelve a különbséget! Örömünk azonban tiszavirág életűnek bizonyult, a fordulásból ugyanis Raivio is beszórt egy trojkát, megint csak egy volt közte. Majd jött Frazier, aki egy perc alatt öt ponttal terhelte meg a gyűrűnket, egy szerencsénk volt, hogy közben Eilingsfeld is betalált a vonalon túlról, így mikor Dzunic mester időt kért, „csak” egy pont volt a hátrányunk. Sajnos a hátralévő időben már nem sikerült megfordítani a meccset, de mivel a Szolnok nyert, összességében ennek nem is volt jelentősége, a második helyhez így is, úgy is le kell győzni szombaton a Kecskemétet.
Fotó: Molnár Gyula
