Tegnap 20 pontos győzelmet aratott az Atomerőmű SE csapata Debrecenben. Kámán Tamás közel egy hónapos kihagyás után lépett újra pályára és így látta a mérkőzést.
Egy küzdelmes hazai győzelem után kezdtünk el készülni a következő ellenfelünk ellen, a még mindig nyeretlen Debrecen ellen. Végre én is be tudtam állni a fiúkhoz edzeni, bár még óvatos voltam a hét elején, de öröm volt számomra, hogy már nem csak a pálya széléről tudtam az edzésmunkát segíteni. Ismét nem volt zökkenőmentes a felkészülésünk, mert előbb Nick-ket, majd Voját döntötte le lábáról az influenza, Voja el sem tudott jönni velünk Debrecenbe.
Szombat reggel fél 8-kor indult a csapat egy hosszú túrára, ami meg is látszott az első félidei játékunkon. Igaz nem kezdtük rosszul a meccset, de a második negyedben volt egy két figyelmetlenségünk, amit a Debrecen kihasznált, és egy pillanatra át is vette a vezetést, de a félidő végén dobott hármasoknak köszönhetően mi mehettünk előnnyel pihenőre! Nem sok kosár esett, ez egyfelől dicséri a védekezésünket, másfelől megmutatkozott a dekoncentráltságunk a támadásban. Körülményesek és lassúak voltunk, ezt inkább magamon éreztem leginkább a majdnem 1 hónapos kihagyás miatt. A 3. negyedben aztán minden a helyére került, sikerült elhúznunk és tetemes előny kiharcolnunk a meccs végére, amelynek köszönhetően még a fiatalok is pályára tudtak kerülni. Nagyon örültem, hogy a lábam nem fájt és végre tudtam játszani!
Hazafelé úton, az örömön aztán egy kicsit csökkent, ugyanis Debrecenből kiérve lerobban a buszunk! Gyors megoldást találva, 1 és negyed óra várakozás után a fiatalok kisbuszával folytattuk hazafelé az utunkat. Egy kicsit kényelmetlen volt az utazás, nehezen tudtuk magunkat „kicsomagolni” a buszból, de szerencsésen hazaértünk. Remélem ezzel erre a szezonra letudtunk a rossz dolgokat, betegségeket, sérüléseket és végre teljes kerettel tudunk kiállni soron következő ellenfeleink ellen!
