Úgy érzem, készen állok a feladatra

Először is arról mesélj nekünk kérlek, hogy jött számodra ez a lehetőség, és hogyan döntötted el, hogy belevágsz!

Természetesen folyamatosan követtem a klubnál zajló eseményeket, eredményeket, így hiába éltem innen messze a hétköznapjaimat, képben voltam a történésekkel kapcsolatban. Január környékén hallottam erről a lehetőségről, ám először úgy gondoltuk otthon, hogy nem próbálkozom meg vele, annak ellenére sem, hogy már akkor is tetszett ez a munka. Szinte minden játékos valahogy így képzeli el az aktív karrierje utáni életét, azaz megmaradni a sportág mellett. Ami végül megváltoztatta a véleményemet, és mégis arra ösztönzött, hogy jelentkezzek, az három csapattársam tragikus balesete volt, akik január 14-én autóbalesetben vesztették életüket. Ennek hatására újra átgondoltam a dolgokat, és arra jutottam, hogy mégis belevágok. A jelentkezési határidő napján le is adtam a pályázatomat, és a személyes találkozó után felkértek a munkára. Nem volt egyszerű döntés, mert Csehországban felépítettem egy teljes életet, szép házam volt, munkám, berendezkedtünk ott a családommal, ám végül a váltás mellett tettük le a voksunkat. Valószínűleg bántam volna később, ha kihagyom ezt a lehetőséget.

Egy hónappal ezelőtt még az aktív kosárlabda töltötte ki a mindennapjaidat. Nem lesz nehéz ez a hirtelen váltás?

35 évesen már úgy voltam vele, hogy lehet, hogy a másik oldalon van a helyem. Az utóbbi időben már úgy éreztem az öltözőben, hogy máshol vagyok gondolkodásban, mint a csapattársaim. A kosárlabda mellett a civil életben is volt munkám, így egy kicsit már másként láttam a dolgokat. Ennek ellenére úgy egyeztem meg a klubvezetéssel, hogy ha minden rendben lesz, akkor még egy szezon eltöltök játékosként. Azonban ez a paksi lehetőség képbe került, így ebből már nem lett semmi. Összességében úgy érzem, hogy tökéletes időben jött ez a dolog, nem hiszem, hogy sok játékosnak lett volna ekkora szerencséje az időzítéssel, és ilyen jól és zökkenőmentesen sikerülne átkerülnie a másik oldalra az aktív pályafutása után. Úgy gondolom, készen állok a feladatra, eleget játszottam már, most megpróbálom ezt a részét is. Természetesen tervezem, hogy a városiban kosarazni fogok, hogy a mozgás meglegyen.

Említetted, hogy követted a klubnál zajló eseményeket, így képben vagy a dolgokkal. Hogy látod jelenleg a klub helyzetét, és mi az, amin változtatnál, amiben előre kéne lépni?

Bár követtem a dolgokat, de kívülről látni teljesen más, mint belülről. Ez alatt az egy hét alatt, amit eddig itt töltöttem, igyekeztem feltérképezni a viszonyokat, és a klubot. Nehéz egyelőre konkrét irányokat meghatározni, de amit például mindenképp fejleszteni kell, az a játékosok és a szurkolók közötti kapcsolat, ezt szinte mindenki megemlítette, akivel eddig beszéltem. A kommunikáció nagyon fontos, erre a témára rá kell feküdni. Szakmai dolgokkal kapcsolatban nem látok problémát, talán az örök paksi problémát, az utánpótlás és a felnőtt csapat kapcsolatát leszámítva. Mikor 10 éve idekerültem, ez már akkor is téma volt, és azóta sem történt előrelépés ez ügyben. Sajnos egy ilyen magas szinten kosarazó csapatnál ez mindig nehéz téma, de a fiataloknak muszáj lehetőséget biztosítani. Egyelőre még nem látom, hogyan lehetne ezen változtatni. Beszéltem már Dzunic mesterrel, illetve utánpótlás edzőkkel is, meglátjuk, mire jutunk.

Végezetül pedig mit üzennél a szurkolóknak, mire számíthatnak tőled?

Élénken él bennem, tisztán emlékszem, hogy anno mi milyen támogatást kaptunk, mikor még én játszottam itt. Soha nem felejtem el, mikor a döntőből már csak egy perc volt vissza, és mindenki állt a pálya körül, a labdát alig lehetett bedobni az oldalvonalról. Libabőrös lettem az élménytől, egyszerűen leírhatatlan volt. Nem is az éremátadás, hanem ezek a pillanatok azok, ami örökké megmarad bennem. Kérem a szurkolókat, hogy ha bármilyen ötletük és észrevételük van irányomban, hívjanak, keressenek, mert a szakmai stábnak és a szurkolóknak közös feladata lesz, hogy változtassunk a dolgokon. És emellett természetesen a játékosoknak is tenni kell azért, hogy közelebb kerüljenek a nézőkhöz. 10 évvel ezelőtt remek hangulatú meccsek voltak az ASE csarnokban, és én szeretném, ha ezek az idők visszatérnének, mert a szurkolóknak és a játékosoknak egyaránt fantasztikus élményt jelentettek.

Köszönöm az interjút, és sok sikert kívánok a munkádhoz!

Fotó: Szaffenauer Ferenc