Vereséggel rajtoltunk

NB1 - Alapszakasz, 1. forduló
Sopron KC - Atomerőmű SE
80-77
(9-16, 29-25, 15-16, 27-20)
(9-16, 38-41, 53-57, 80-77)

SKC: Threatt 18/9, Ruják 7/3, Levis 10/6, Dufault 20/3, Spica 11.
Cs.: Tóth 4, Mills 3, Dénes 6/6, Bán 1.

ASE: Kovács 15/3, Medve -, Samenas 18/6, Forte 14, Watkins 20/6.
Cs.: Hill 7/3, Tiby -, Bagó -, Will 3/3, Gulyás -.

Kipontozódott: - ill. Medve 39.

A hétvége záró mérkőzésén mi is sorra kerültünk végre, már mindenki nagyon várta, meg kell hagyni. Jól is kezdtük a meccset, Samanas találataira építve hamar el is léptünk 9-2-re. Sabáli Balázs elkezdte forgatni a csapatát, hogy megtalálja az ideális ötöst, ám hiába váltak hatékonyabbá játékosai, a két lábon járó "lepattanógép", Ryan Watkins minden lecsorgó labdát megkaparintott, így nem tudott közelebb kerülni a hazai csapat. Védekezésben és támadásban egyébként egyaránt jól muzsikáltunk, ráadásul a cseréink is jól szálltak be, különösen Hill dicsérhető. Na azért nem minden cserejátékosunknak volt fenékig tejfel az élete, Matt Tiby nagyjából három perc alatt szedett be három hibát, mehetett is vissza a kispadra. Szerencsére ez sem zavart meg minket, és a második negyed eljén már két számjegyű volt a csapatok közti különbség, miután Forte is elkezdte termelni a kosarakat. Ami nem ment az ellenfélnek, az összejött az egyéb körülményeknek köszönhetően: a ránk záporozó faultok, és az azokat követő büntetők hatására szép lassan elkezdett olvadni az előny, és ha Gulyás illetve Bagó minimum véleményes faultjai után még tart egy fél percet az első félidő, lehet hogy az a minimális előnyünk is elpárolog. Így azonban legalább három megmaradt belőle, a vezetés birtokában mehettünk hát az öltözőbe.

A nagyszünet után a hazaiak kezdtek magasabb tempóban, aminek meg is lett az eredménye, két perc alatt megfordították az állást. Tartás dolgában szerencsére nem állunk rosszul, most sem hagytuk, hogy elszakadjanak tőlünk, és két szép támadással megint visszavettük az előnyt. Bagó Martintól érkezett a segítség, okos gólpasszokkal hozta helyzetbe társait, akik nem is hibáztak. Ettől megnyugodtunk kicsit és még növelni is tudtunk egyet a félidei három pontos különbségen. A záró felvonásban tovább folytatódott a kiélezett csata, pár ponton belül maradtak a felek, senki nem tudott meglépni. Sajnos ekkor már nem nálunk volt az előny, pedig Kovács Ákos minden tőle telhetőt megtett, hogy visszavegyük azt: ha kellett betörésből volt eredményes, ha nem jutott közelebb, akkor a triplavonalon túlról talált be. Az utolsó két percre Samenas 2+1-es akciójának köszönhetően egállal fordultunk, ám ekkor a Sopron jobban koncentrált, kijött nekik a lépés és néggyel megléptek. Tizenegy másodperc volt vissza, mi hoztuk a labdát, Watkins pedig beemelte második hármasát, egyre faragva a differenciát. Azonnal faultoltunk, Dufault ismét biztos kezű volt a vonalról, mi pedig támadhattunk az egálért. Dobásig el is jutottunk, ám a labda leperdült a gyűrűről, így a végén a Sopron örülhetett. Ennek ellenére a csapat minden elismerést megérdemel, nagyot mentek és ha kicsivel több szerencsénk van a végén, mi örülhettünk volna. Nem így történt, de búsulni nincs idő, mert szerdán már a MAFC-ot fogadjuk, ott muszáj lesz begyűjteni a két pontot.

Fotó: Tóth Zsombor