Egyenlített a Sopron

Negyeddöntő, 2. mérkőzés
Sopron KC - Atomerőmű SE
89-59
(28-13, 19-14, 21-19, 21-13)
(28-13, 47-27, 68-46, 89-59)
Vezette: Földházi T., Farkas G., Tözsér D. (Dr. Páli K.)

SKC: Ruják 15/6, Rancic 10/6, Tiggs 19, Taylor 14, Bavcic 17/3.
Csere: Laroche 2, Tóth G. -, Takács 3/3, Dénes 5/3, Bán 4/3, Kántor -.
Vezetőedző: Sabáli Balázs

 ASE: Dunn 9, Robinson 3, Barnies 14/6, Eilingsfeld 3/3, Tóth Á. 5.
Csere: Watkins 17/3, Kovács 4, Fomin 2, Medve -, Will 2, Illés .
Vezetőedző: Schmidt Béla

  Kipontozódott: - ill. -

Jelentősen felforgatott kezdőcsapattal indította a találkozót a Sopron, Tiggs és Taylor maradtak csak hírmondónak az első meccsen látott brigádból, melybe Ruják, Rancic és Bavcic is bekerült, Laroche, Bán és Dénes kárára. Jól is kezdte a derbit a hazai gárda, mely bő egy perc alatt 8-0-ás előnyre tett szert, jött is azonnal az időkérés paksi oldalon. Az edzői intelmek után meg is született első kosarunk, Dunn jegyezte, ám ez a védekezésünkön nem segített, Taylor is könnyedén jutott tiszta ziccerig a gyűrűnk alatt. Szerencsére Dunn a folytatásban is ihletett formában játszott, a következő négy pontunkat is ő jegyezte, kellett is nagyon, mert ez a Sopron nyomokban sem hasonlított arra a Sopronra, amit Pakson láthattunk. Persze egyedül ő is kevés volt, a Sopron parádézott, és mire feleszméltünk, már tizenöt volt közte. Jött Kovács és Fomin, Barnies pedig triplát szórt, mint egy falat kenyér, úgy kellett, még ha sokat nem is lendített a csapaton, amely a folytatásban sem találta a játékát, így a negyed végi tizenöt pontos hazai előny abszolút reálisnak és megérdemeltnek volt mondható.

A játék képe a második negyedre sem változott sokat, maximum annyit, hogy most már nem csak mi nem találtunk be támadásban, hanem a Sopron is szenvedett a dobásaival. Mondjuk csak addig, amíg Taylor nem zsákolt egy gyűrűszaggatót, amin felbuzdulva Takács is bevert egy hármast. Ekkor már tizennyolc volt a hazai előny, a helyzet pedig elég kilátástalannak tűnt. Sajnos a mérkőzés tökéletes ellentéte volt a három nappal ezelőttinek, nagyjából olyan könnyedséggel játszott velünk a Sopron, mint ahogy azt mi tettük az első találkozón. A félidő hajrájában a húsz is meglett közte, mégpedig egy, a kispadnak kiosztott technikai fault következményeként dobott Tiggs-büntető után. Ez kicsit felpaprikázott minket, két jó támadást is vezettünk, Sabáli Balázs nem is akarta hagyni, hogy visszajöjjünk a meccsbe, azonnal időt kért. Meg is törte a lendületünket, és bár Tóth Ádámot végre sikerrel játszottuk meg többször is a palánk alatt, de a húsz pont így is visszaállt a nagyszünetre.

Dunn labdaszerzésével és Barnies kettesével indult a második félidő, ám Taylor révén azonnal válaszolt a Sopron. Majd jött Eilingsfeld hármasa, arra meg Tiggs felelt, igaz az legalább csak kettőt ért. Ezzel ugye közelebb kerültünk a hazaiakhoz, de azt már ekkor lehetett látni, hogy ha ebben az ütemben tervezzük a felzárkózást, az a matek alapján messze nem lesz elég az üdvösséghez. Aztán fordult a kocka, mi rontottunk és Dénes talált be, megint azért kaparhattunk, hogy bejöjjünk húszon belülre. Barnies kapott vérszemet a folytatásban, csak úgy szórta a pontokat, de mivel továbbra is előzékeny vendéglátónak bizonyultunk a gyűrűnk alatt, így Barnies pontjai is csak arra voltak jók, hogy nem lett közte harminc. A negyed végére kicsit összekaptuk magunkat, "feljöttünk" huszonkettőre, de ez egy negyeddel a vége előtt nagyjából beláthatatlan távolságnak tűnt.

A záró felvonásban nem is változott semmi, de hát mi változhatott volna, hiszen addigra már nem sok nyitott kérdés maradt, azok sajnos már korábban eldőltek. Ez a mai nagyon csúnyára sikeredett, nagyon gyorsan el kell felejteni. Kedden jön a harmadik, jövő pénteken pedig a negyedik felvonás, ennyi biztos egyelőre. Meg az, hogy ha a ma látott játékunkon nem tudunk változtatni, az kevés lesz a folytatásban, a pályaelőny elvesztése pedig végzetes lehet. Minden esetre hazai pályán eddig jól megy a csapatnak, ebben továbbra is bízhatunk, de a mai meccs után lendületbe került Sopron biztosan nehezebb feladat lesz, mint legutóbb.

Fotó: Tóth Zsombor