Az Olaj a bajnok, de mi is büszkék lehetünk a teljesítményünkre

 Zsúfolásig megtelt a bemutatásra a Tiszaligeti Sportcsarnok, egyértelmű volt, hogy néhány paksi érzelmű embert leszámítva mindenki bajnokavatásra készült a csarnokban. Ehhez minden adott is volt, hiszen az Olaj 2-0 arányban vezetett, és mindössze egy lépés választotta el ötödik bajnoki címétől a csapatot.

A feszültség a csapatokra is átragadt, idegesen kezdett mindkét fél, majd öt sikertelen dobás után végül Körte tett vissza egy támadólepattanót, megtörve a gólcsendet, sőt miután a következő támadásból Szabó is betolt egy triplát, majd az azt következőből Körte egy újabb duplát, elmondhattuk, hogy álomszerűen kezdtünk. A hazaiak góltalansági sorozatát végül Báder törte meg, négy és fél perc után. Ez fel is ébresztette őket, gyorsan nekiláttak a felzárkózásnak, szép akciókkal fel is jöttek egy triplányira, ám azt végül nem ők, hanem Szabó Zsolt küldte a helyére, lélegzetvételnyi szünethez juttatva a mieinket. Jól játszottunk, támadásban és védekezésben egyaránt, az Olaj pedig nagyon idegesen kosárlabdázott, talán a teher nyomta őket. Tóth Ádám 2+1-es akcióval, Baki szép védekezéssel nyitott, és ismét héttel vezettünk. Egészen addig, amíg az első két meccs hőse, Vojvoda Dávid be nem dobott egy olyan triplát, hogy arra nem nagyon voltak szavak. Dzunic mester gyorsan időt kért, hogy ne taglózza le a srácokat a dolog, ám két támadással később újabb hármast kaptunk, ezúttal Lóránt által kézbesítve. A negyed végén így is mi örülhettünk, ha két ponttal is, de mi vezettünk.

Sőt, a második játékrészt megnyitó Szabó-triplával ( a harmadik volt neki ) ismét növelni tudtuk a fórt! Hatalmas tempót diktáltak a csapatok, nem igazán láthattunk kijátszott akciókat. Kovács harcolt ki büntetőket, be is dobta mindkettőt, ám a fordulásból Holiday is megszerezte első hármasát, így nem tudtunk igazán elszakadni. Sőt, Vojvoda büntetőivel egy pontra zárkóztak, ám ekkor ismét jött Szabó Zsolt, és újabb roppant fontos kosarat szerzett, majd Körtélyesi is zsákolt a be Jones szép passzát, és ismét az Szolnok kérhetett időt. Idegőrlő meccs volt, az ellenfél folyamatosan a nyakunkban loholt, iszonyatos volt a nyomás a srácok vállán. Két pontnál ismét mi kértünk időt, ám hiába a megbeszélt figura, a következő két támadást elrontottuk, a Szolnok pedig köszönte szépen, és a mérkőzés során először átvette a vezetést. Összezavarodtunk kicsit, edzőnk végre is hajtott egy kisebb sorcserét, ám a robogó Olaj-vonat pillanatok alatt öt pontnyira járt. McGruder és Báder ugrott össze, Rodney a rajta elkövetett fault sportszerűségét vitatta, a játékvezetők végül salamoni döntést hoztak, és nem ítéltek semmit egyik fél kárára sem. A negyed végén labdánk volt az egálhoz, sajnos eladtuk, az Olaj pedig büntetett, így félidőben öt pont volt a hátrány.

A második félidő pedig megint úgy kezdődött, mint egy rémálom: előbb Vojvoda talált be, majd Lóránt maradt kétszer üresen, és természetesen nem tette meg azt a szívességet, hogy hibázzon. Dzunic Branislav azonnal időt kért, a csarnokban pedig zúgott a "Tíz!-Tíz!-Tíz!" Tóth Ádám harcolt ki büntetőket a folytatásban, sajnos kimaradtak, majd ugyanő faultolta Vojvodát, ám ott is csak az egyik volt jó. Sajnos önnön jó játékuk mellett a körülmények is a hazaiakat segítették: előbb jó védekezésből labdát szereztünk, a labda nélküli induló embert faultoták, ám csak sima faultot ítéltek, majd a Kovács Ákost megtaposó, aztán Dzunic mesterrel verbális konfliktusba keveredő Pilcevic cselekedete lett elintézve egy páros technikaival (Kovács volt a másik "áldozat"). Természetesen mindez mellékes annak fényében, hogy mi öt perc alatt csak öt pontra voltunk képesek, míg az Olaj tizenkettőre, de ettől még fájó ítéletek maradtak. Szabó Zsolt dobott ismét fontos hármast,majd vaughn próbálkozott, de sajnos meg kellett állapítanunk, hogy amíg Szöszi "feltámadt a kómából", addig Deonta továbbra is csak erőlködött, egyszerűen nem bírt a szolnoki irányítókkal. A negyed végéhez közeledve több labdát is eladtunk, amelyekből lekontráztak minket, és mikor ismét időt kértünk, már tizenhat volt közte, és szinte reménytelennek tűnt a helyzet. Ekkor mintegy varázsütésre Vaughn megrázta magát, sőt, szinte megőrült, és nem egész másfél perc leforgása alatt tizenhárom pontot szórt (addig nem volt kosara), hét pontra felhozva ezzel a csapatot!

A záró felvonásban Kovács szerzett - volna - labdát, ám a végül szerencsés körülmények között náluk maradó labdából Milosevic talált be a vonalon túlról. Látszott a Szolnokon is, hogy megfogta őket Vaughn parádéja, a megnyertnek érzett meccs pedig ismét izgalmassá vált. Egy biztos: ez a találkozó is döntőhöz méltó küzdelmet hozott, és mindkét csapat megérdemli az elismerést a sorozatban nyújtott produkcióért, mert mindent megtettek. Lóránt triplával, Holiday 2+1-es akcióval tolta meg csapata szekerét, ám McGruder és Szabó révén erre is volt válaszunk. Sajnos a bővebb rotáció "jótékony" hatása ismét kezdett megmutatkozni: a szolnoki játékosok pihentebbnek tűntek, jobb döntéseket hoztak, egy egész egyszerűen többen voltak. A mieinknél egyszerűen már nem volt meg az erő, hogy támadják a gyűrűt, szinte csak távolról próbálkoztak. 13 pont volt ekkor közte, Dzunic mester ismét magához hívta a fiait, és ebből az időkérésből mi jöttünk ki jobban! Egy bravúros Tóth Ádám kosár után McGruder kétszer is labdát szerzett, és máris csak hét volt a hátrány! A Szolnok is időt kért, Dragan Aleksic pedig rendezte a sorokat. Igaz, Milosevic kosaránál a szerencse is velük volt, de hát ez már csak ilyen.

Sajnos újabb extra teljesítmény már nem jött a végjátékban, így ha szomorú szívvel is, de tudomásul kell vennünk, hogy az idei bajnokságot a Szolnoki Olaj nyerte. Összességében megérdemelt a sikerük, hiszen egy Kaposvár elleni fiaskót leszámítva végigverték a hazai mezőnyt, többek között minket is ötből ötször legyőzve.

Ennek ellenére a mieink minden elismerést és dicséretet megérdemelnek, hiszen nem adták fel a harcot az esélyesebb Szolnok ellen, és az utolsó pillanatig, az utolsó csepp erőig harcoltak. Nem volt lefutott ez a döntő, megvolt az esélyünk, mert megteremtettük magunknak, ám a rutin és a bővebb keret végül az ellenfél javára döntött. 

Ne legyünk elkeseredettek, szépen csillog az az ezüst is! A lényeg pedig az, hogy a csapat gerince együtt marad a következő szezonra, mely lehetőséget ad a hibák kijavítására, és arra, hogy újra nekifussunk annak a bajnoki címnek! Ez csak az első lépés volt egy hosszú úton!

És akkor végezetül álljon itt az ezüstérmes csapat tagjainak neve: Körtélyesi Gergely, Szabó Zsolt, Kovács Ákos, Eilingsfeld János, Rodney McGruder, Medve Máté, Jarrod Jones, Baki Gergely, Kerpel-Fronius Balázs, Deonta Vaughn, Tóth Ádám, Luka Markovic, Illés Máté, Antóni Csanád, Justin Robinson. Vezetőedző: Dzunic Branislav Edző: Schmidt Béla

SZÉP VOLT FIÚK!

Szolnoki Olaj KK - Atomerőmű SE
69-79
(14-16, 23-16, 23-21, 19-16)
Szolnok, Tiszaligeti Sportcsarnok
V.: dr. Vígh, Pálla, Győrffy (Faidt)

Szolnok: Trotter 3/3, Vojvoda 23/9, Holiday 11/6, Ivosev -, Báder 5.
Csere: Lóránt 16/6, Keller 6, Milosevic 11/3, Pilcevic 3/3, Simon -,
Vezetőedző: Dragan Aleksic

ASE: Vaughn 13/9, McGruder 13, Körtélyesi 11/3, Szabó 19/15, Jones 3.
Csere: Tóth 5, Baki -, Kovács 5, Markovic -, Eilingsfeld -,
Vezetőedző: Dzunic Branislav

Fotók: Fekete Zsuzsanna