Szenzációs játékkal vertük a Szolnokot

Atomerőmű SE - Szolnoki Olaj KK 81-69 ( 30-18, 25-26, 10-12, 16-13)
V. Horváth Zoltán Emléktorna
Aréna Savaria

ASE: Roberson 31/21, Dugat 15/3, Medve - , Szabó 2, Tóth 2.
Csere: Kovács 5/3, Markovic 11/3, Eilingsfeld 7/3, Jones 8, Baki -.

Szolnok: Jones 11, Vojvoda 9/3, Sinovec 10/6, Milosevic 10, Keller 15.
Csere: Wittmann 3/3, Trotter 3/3, Brkic 8/6.

Szokatlan felállásban kezdtük a találkozót, hiszen Roberson és Dugat bekerült a kezdőcsapatba, míg Jarrod Jones kikerült onnan. Az ötlet jónak tűnt, elsősorban Roberson révén bő hat perc alatt be is termelt 25 pontot az amerikai duó. Ráadásul védekezésben sem tétlenkedtünk, jól megfogtuk a Szolnok kulcsembereit, így nem volt meglepő, hogy hét perc elteltével 25-10 arányban nálunk volt az előny. Időközönként szemrevaló támadásokat is vezettünk, azonban a fő hangsúly az egyéni akciókon volt, ami nem is csoda, hiszen a két apró termetű légiósunk tarthatatlannak bizonyult. Aztán elkezdett cserélni a két szakvezető, és bár lassult kicsit a tempó, valamint a Szolnok Brkic két triplája révén az utolsó percben közelebb is zárkózott, összességében jó teljesítményt nyújtottunk az első negyedben.

Sajnos a második negyedet már nem indítottuk ilyen sikeresen, hat pontot szerzett az Olaj, mire válaszolni tudtunk, így pillanatok alatt elolvadt a korábbi masszív előnyünk. Kemény volt a meccs, jó és látványos párharcokkal, érződött, hogy komolyan veszik a játékosok a találkozót. A regnáló bajnok légiósai révén folytatta a zárkózást, egészen két pontra feljöttek, amikor Eilingsfeld bődületes zsákolása, majd triplája újra megnyugtató távolságba repítette a mieinket, majd Dugat mutatott be egy parádés betörést, újra két számjegyűre növelve a differenciát. Dragan Aleksic nem is tűrte tovább, magához intette játékosait, megpróbálva megállítani a piros-kék rohanást. A dolog csak részben sikerült, az előny nem nőtt tovább, de így is 11 ponttal vezettünk a nagyszünetben.

Az öltözőben aztán sikerült összekapnia egy kicsit a piros-feketéket a szerb mesternek, hamar le is felezték a hátrányukat, ráadásul védőoldalon is komoly "intézkedéseket" vezettek be, négy és fél perc alatt ugyanis csak Dugat tudott betalálni egy középtávolival. A kemény védekezés megzavarta a fiúkat, sokszor kiszorított helyzetből voltunk kénytelenek dobást vállalni, vagy egyszerűen el sem jutottunk odáig. A gólcsendünket Tóth Ádám törte meg végül egy szép centermegoldás után dobott kettessel. Az előző negyedektől eltérően most nem a játék szebb oldala dominált, gyűrték egymást a felek becsülettel, hibák pedig mindkét oldalon akadtak, így nem csoda, hogy végül csak 22 pontot tudott összehozni együttesen a két gárda.

Lazeric Jones betörés utáni kosara nyitotta a záró felvonást, erre Roberson választ egy középtávolival, majd egy betöréssel. Aztán majdnem meglett a következő is, ám a dobás kimaradt, szerencsére azonban érkezett Luka Markovic, aki a levegőben úszva besegítette a labdát a gyűrűbe. Ismét jött a szolnoki időkérés, és ennek eredménye is lett: Három támadás alatt négy pontot faragtak a hátrányukból, ráadásul Keller mehetett a vonalra büntetőzni. Ekkor Dzunic mester is magához hívta fiait, meg kellett állítani az ellenfél rohamát, mielőtt komolyabb lett volna a baj. A következő támadás végén aztán a szerencse is mellettünk állt, hiszen kétszer is visszakerült hozzánk a támadólepattanó, mire végül Eilingsfeld bedobta. Küzdött a Szolnok, mindent megtett a regnáló bajnok, de a ha lehet, még jobban akarták ezt a győzelmet. Különösen Luka Markovic, akit nem lehet eléggé dicsérni: három akciót is ő fejezett be, tarthatatlan volt ex-csapata ellen. Az utolsó percre aztán fel is adta a Szolnok, így végül parádés játékkal, teljesen megérdemelten győztük le az Olajt!

Fotó: Molnár Gyula