Az első félidőben nyertük meg a meccset

NB1, Alapszakasz - 22. forduló

Marso Nyíregyháza KK - Atomerőmű SE 66-77 (17-30, 12-19, 17-9, 20-19)

Nyíregyháza, Bujtosi Szabadidő csarnok

V.: Földházi T., Pozsonyi L., Menyhárt F. (Farkas J.)

NYKK: Savic 4, Taylor 8, Nagy 5/3, Hujorovic 27, Kolaric 8.
Csere: Vasojevic 5/3, Molnár 2, Lajsz 7/3, Helmeczi -.

ASE: Dugat 13/3, Baki 6/3, Evans 7/3, Eilingsfeld 9/3, Jones 14.
Csere: Tóth 12, Körtélyesi 3/3, Wise 9/3, Kovács 4, Medve 2, Markovic -.

Hosszú volt az út Nyíregyházára, talán ennek volt betudható, hogy kissé berozsdásodva kezdtek a mieink. Az első három támadásunkat elrontottuk, a túloldalon pedig Hujdorovic büntetett, vezetett hát a hazai csapat. Két percet kellett várni az első atomos találatra, ekkor Eilingsfeld Jani emelt be egy hármast a csarnokból, megtörve a rossz sorozatot. A Nyíregyháza a mieinkhez hasonlóan több változáson is átesett az őszi meccs óta, elég csak a hozzánk igazoló Wise távozására gondolni. Ennek alapján azért más meccsre lehetett számítani, még ha Hujdorovic személyében a legjobb nyírségi játékos továbbra is ott volt a keretükben. A találkozó békés mederben csordogált, Eilingsfeld és a légiósok pontjaira alapozva ki is építettünk egy kisebb előnyt, de a már említett Hujdorovic és Nagy Krisztián nem hagyták leszakadni az övéiket. Az első időkérés Baki középtávolja után, öt pontos paksi előnynél történt, és nem meglepő módon Sitku Ernő "követte el. A játék képe ettől szemernyit sem változott, tovább robogott előre csapatunk, sőt! Két perc alatt repesztettünk egy 10-2-es sorozatot, amivel tizenháromra hizlaltuk a fórt a negyed végére.

A díjbirkózó fizimiskával rendelkező Lajsz kosara nyitotta a második negyedet, erre Jeremy Wise válaszol egy betörés után. Hiába, az ismerős gyűrű és megszokott környezet sokat segít. Közben Tóth Ádám is "terrorizálta" az ellent rendesen, folyamatos támadólepattanóival és zsákolásaival megoldhatatlan feladat elé állította az ellenfél centereit. Lepattanózásban amúgy is az ellenfél fölé nőttünk, Evans, Jones és Tóth kapkodták a lecsorgó labdákat becsülettel. Érdekes volt az is, ahogy a két edző forgatta csapatát: amíg Dzunic mester gyakorlatilag a 12. percben már a tízedik emberét küldte pályára, addig Sitku Ernő egy nyolc fős rotációval operált az első félidő során. Csapatunk közben szép lassan építgette tovább az első negyedben megszerzett előnyt, amely a 19. percben húszra nőtt, majd ez meg is maradt a félidőig.

Az elsőhöz hasonlóan a második félidő is nehézkesen indult, sőt. Több mint hat percig nem tudtunk kosárba találni, miközben a Nyíregyháza tíz pontot termelt. Nagyon rosszul ment ebben az időszakban a csapatnak, egyrészt a dobások sem hullottak be, de ami még rosszabb volt, nagyon sok technikai hibát is elkövettünk. Egyáltalán nem volt meglepő ezek után, hogy Dzunic mester időt kért, kellett egy kis fejmosás a fiúknak, hiszen a félidei húsz pontos előnynek már csak a fele volt meg. Elképesztő volt látni, hogy az első félidőben szenzációsan muzsikáló csapatunk mennyire megbénult a szünet után. A gólcsendet végül Henry Dugat törte meg egy büntetővel, és bár a második kimaradt, legalább kosarat szereztünk. Sajnos ez sem ránk hatott ébresztőként, hanem a hazaiakra, akik Vasojevic és Lajsz révén újabb két hármassal lopták magukat közelebb, egészen öt pontig. Szerencsére itt megtört a lendületük, Wise, Dugat és Tóth is betalált, így a negyed végére 12 pontra vissza tudtuk állítani a különbséget.

A két perces szünetben aztán rendezte a sorokat Dzunic mester, Baki és Wise pedig egy-egy hármassal jelezte, hogy bármit is mutattunk a harmadik negyedben, bizony nem azért tettünk meg ekkora utat Nyíregyházáig, hogy vesztesként hagyjuk el a parkettet. Szép lassan ismét megtaláltuk a ritmust, és minden jel arra mutatott, hogy nem lehet probléma a végjátékban. Nem is lett, és bár a játékunk - főleg a második félidőben - elmaradt az elvárttól, a harmadik negyedbeli megingást leszámítva összességében magabiztosan húztuk be a meccset. Ezzel megvan a 11. siker, jövő héten pedig következik az Alba idegenben, ahol az első perctől az utolsóig koncentrálni kell majd, mert van annyira jó a fehérvári gárda, hogy megtorolja a hibákat.

Fotó: Molnár Gyula