Bevettük a körmendi várat!

 NB1 - Alapszakasz, 19. forduló
Egis Körmend - Atomerőmű SE
63-66
(10-13, 17-11, 19-19,17-23 )
(10-13, 27-24, 46-43, 63-66)

Körmend: Petty 17/3, Channels 9, Ferencz 5/3, Dickerson 2, Duinker 5/3.
Csere: Tóth N. 7/3, Lakosa 2, McKinney-Jones 16/6.
Vezetőedző: Teo Cizmic

  ASE: Kovács Á. 10/6, Robinson 17/9, Barnies 9/3, Eilingsfeld 9/3, Tóth 2.
Csere: Watkins 2, Dunn 7/3, Medve 2, Will 8/6.
Vezetőedző: Schmidt Béla 

 Kipontozódott : - ill. -

A szegedi meccs után újabb meglepetés értem a csapatot, akkor Tóth Ádám ezúttal pedig Chris Dunn jelezte az utolsó pillanatban, hogy harcra kész. Természetesen ahogy akkor, ezúttal is a kispadon kezdett a delikvens, a kezdőcsapattal Kovács futott ki a parkettre. És ha már ott volt, egy szép középtávolival meg is szerezte a meccs első pontjait. Az atmoszféra természetesen ezúttal is remek volt, a hazai nézők ünnepi hangulatot varázsoltak a csarnokba. Ami a meccset illeti, kissé kapkodva kezdtek a felek, sok volt a hiba mindkét oldalon, összességében mégis talán mi rajtoltunk jobban, és vezettünk is öt ponttal. Duinker és Tóth Ádám harcolt nagyot egymással, de betalálni egyikük sem tudott, bármennyire is próbálkoztak. Nem úgy, mint az előbbi helyére beálló Tóth Norbert, aki rögtön egy hármassal mutatkozott be a mai napon. Ezt egy szolid három perces gólcsend követte, melyet Petty zárt le egy újabb triplával. A meccs képéről mindent elmond, hogy a hetedik perc végén 8-7 állt az eredményjelzőn. Itt aztán sikerült egy kis lendületet vennünk, és főként Eilingsfeld energikus és jó játékának köszönhetően visszavettük a vezetést, melyet meg is őriztünk a negyed végéig. Johnny játékáról mindent elmond, hogy az első tíz percben hét - közte három támadó - lepattanót is begyűjtött. 

A második negyedre beállt a sérüléséből visszatérő Chris Dunn is, ám az első pontokat így is a hazaiak jegyezték, majd két és fél perc elteltével ki is egyenlítettek. Ennek ellenére támadásban - hozzánk hasonlóan - ők sem brillíroztak, elég esetleges volt a támadójáték mindkét oldalon, ha adta volna a tévé a meccset, hamar igen nagyot esett volna a nézettség. Eilingsfeld Jani közben begyűjtötte a tizenegyedik pattanóját is, elképesztőt játszott, de sajnos ez is csak a meccsben maradáshoz volt elég, a vezetést nem tudtuk visszavenni. Ennek oka legfőképp a katasztrofális dobószázalék volt, a 6/27-es dobásmutatónkra nehéz jelzőket találni, mint ahogy a 17 perc alatt összehozott 17 pontunkra sem. Szerencsére védekezésben legalább valamennyire ott voltunk, és a Körmendnek sem engedtünk többet huszonötnél ez idő alatt. ennek ellenére abszolút jogos, és felettébb időszerű volt Schmidt Béla időkérése, mely után Medve Máté egy nagyjából 5 perces paksi gólcsendet tört meg, és 15-6-ra alakította a negyed állását. 130 másodperc volt vissza a félidőből, a táblán 25-19 állt. Ebből az öt pontból kettőt még le tudtunk faragni a játékrész végéig, így mindössze három pontos hátrányban voltunk, mire a 27-24-re végződő félidő végén az öltözőbe vonultunk. 27-24, mint egy jó negyed más meccseken...

A második félidőre a kezdőcsapattal jöttünk vissza, és rögtön az első támadás végén be is találtunk, ami jó jelnek tűnt. Az pedig még jobbnak, hogy Kovács Ákos a másodikban triplát dobott, mellyel visszavettük a vezetést, majd a harmadikban növelni is tudtuk azt. Láthatóan jót tett a lelkeknek ez a 7-0-ás kezdés, kár hogy a folytatást Petty elrontotta egy középtávolival. szerencsére Robinson kezdett magára találni, ellentétben Barnies-zal, aki talán legrosszabb paksi meccsét játszotta. Sajnos időközben a Körmend is szigorított a védekezésén, rengeteg eladott labdába kergettek bele minket, melyekből rendre eredményesek is voltak, így cseppet sem meglepő, hogy a negyed derekára visszavették a vezetést. Kár érte, mert egyébként remekül védekeztünk, "felállt védelem" ellen nem nagyon tudott eredményes lenni a Körmend. A rengeteg eladott labdánkat lepattanókkal igyekeztünk ellensúlyozni, nagyjából tízzel volt több mindegyikből paksi oldalon. A negyed végére Dunn két jó büntetőjével visszajöttünk a félidei háromra, egy negyedünk volt hát arra, hogy rendezzük a sorokat és megfordítsuk a meccset.

Chris Dunn nem is tétlenkedett sokáig, rögtön az első támadást hármassal fejezte be, kilenc és fél perccel a vége előtt új meccs kezdődött. Melynek első mozzanataként Eilingsfeld is megszerezte első hármasát! Persze nem ez a meccs lett volna, ha az MTE nem fordítja meg az állást egy perc elteltével, hogy aztán Will ismét csavarjon egyet a történeten, szintén egy trojkával. Az első félidőben langyosnak tűnő, rengeteg hibát hozó találkozó kezdett thrillerbe fordulni, hihetetlen izgalmak voltak, minden pillanatban forrt a levegő. Főleg mikor a negyedik negyedre a semmiből előtűnő Dunn irányítása mellett Robinson is megtáltosodott, és két gyönyörű kosarával öt perccel a vége előtt hét pontra növelte előnyünket. Ekkor kért időt Teo Cizmic, kellet is a fiainka az instrukció, mert láthatóan megzavarodtak kicsit. A pauza után újra elszánt körmendi arcok érkeztek a kispad felől, faragtak is gyorsan négyet a hátrányból, így igencsak jó pillanatban jött Troy Barnies hármasa. Másfél perc volt vissza a mérkőzésből, négy volt közte, mikor ismét időt kért a Körmend. Egy-egy elrontott támadás után Channels játszott el roppant rutinosan egy faultot tripladobás közben, be is dobta mindhármat. Sajnos a következő támadást is elrontottunk, Petty ment a vonalra, és ő sem hibázott, 23 másodperccel a vége előtt egy pontos hátrányból jöttünk. Schmidt Béla ki is kérte idejét, elmondta az elmondandót, és jött, aminek jönnie kellett: egy Kovács-dupla, mellyel visszavettük a vezetést, majd két sikeres Dunn-büntető melyekkel lezártuk a mecset! 

Óriási siker volt ez nekünk, nagyon kellett ez a győzelem, mellyel ismét megerősítettük első helyünket, és jó alaphangot adtunk a jövő heti kupameccsnek! A csapat védekezésben nagyot hozott ma, külön kiemelendő Eilingsfeld Jani a maga 16 pattanójával, Will Tomi két létfontosságú hármasával, illetve Kovács Ákos, aki a Szeged elleni meccs után már másodszorra bizonyította, hogy kezdőként is remekül megállja a helyét! Persze a dicséret mindenkit megillet, hiszen aki csak pályára került, utolsó csepp erejéig küzdve tett hozzá annyit a sikerhez, amennyire éppen szükség volt.

Szép volt fiúk!

Fotó: bb1.hu