Horrorfilmbe illő végjáték után nyertünk

NB1, Alapszakasz - 17. forduló
PVSK-VEOLIA - Atomerőmű SE
84-86
(25-24, 21-19, 19-14, 19-29)
Pécs, 2018.01.27.
V.: Papp P., Török R., Fodor A. (Valovics I.)

PVSK: Durham 27/12, Supola 14/6, Demeter -, Budimir 7/3, Sarlija 6.
Cs.: Antóni -, Dukic 13/9, Simon 7/3, Bíró 8/6.
Vezetőedző: Csirke Ferenc

ASE: Hinds 29/15, Allen 5/3, Barnies 22/12, Eilingsfeld 11/3, Guinn 6.
Cs.: Ruják 9, Ogunyemi 4, Medve -.
Vezetőedző: Teo Cizmic

Egy-egy elrontott akció után Budimir szerezte meg a vezetést a Pécsnek, erre Barnies felet meg egy triplával, megkezdték hát a találkozót a felek. Innentől némi megőrülés következett, a Pécs elkezdte szórni a hármasokat, de szerencsére apró, de annál bosszantóbb kis kettesekkel tartottuk a lépést. Mondjuk az éppen nem volt túl bíztató, és védekezésünkre nézve sem volt túl hízelgő, hogy hat perc alatt tizenkilenc pontot kaptunk, de legalább támadásban nem „töketlenkedtünk”. Masszív adok-kapok ment a pályán, egyik fél sem tehette ki az ablakba azt a védekezést, amit bemutatott, de a negyed végére – Hinds két bravúr hármasának köszönhetően – ott lihegtünk a hazaiak nyakán. Tettük mindezt úgy, hogy Allen már a negyed derekán kiszállt, egy csúnya ütközés után nem tudta folytatni a játékot.

Jól kezdtük a második negyedet, mindkét magasunk betalált, azonnal időkérésre késztetve Csirke Ferencet. Ez bejött (mármint a pécsieknek), gyorsan repesztettek egy 10-2-es sorozatot, ezzel megint kapaszkodhattunk. Barnies ment be szépen, ráadásul a plusz dobást is megkapta, kellett nagyon. Sajnos a túloldalon továbbra sem lankadt a „tripakedv”, Dukic és Durham is beköszönt, utóbbi ráadásul kétszer, ezzel már nyolc sikeres távolinál jártak. Nálunk Barnies volt a legény a gáton, szórta a hármasokat, már a félidőben sem volt túlzás kijelenteni, hogy idei legjobb meccsét játszotta. Az utolsó 20 másodpercnek három pontos hátrányban, de labdával a kézben futottunk neki, végig játszottuk, de Ruják triplája lejött, így a Pécs vonulhatott előnnyel a pihenőre.

Rontott dobások sorozatával folytatódott a játék, míg Sarlija meg nem unta, és egy szép lefordulás után meg nem szerezte a második félidő első kosarát. Sajnos a mi oldalunkon nem akart beindulni a szekér, és amíg nekünk három és fél perce elteltével még mindig nem volt meg az első mezőnykosarunk, a Pécs szép lassan két számjegyűre növelte a különbséget. Jött is az időkérés, más nem nagyon tehetett Teo Cizmic, mert kezdett elmenni a meccs. Hogy bejöttek-e a taktikai utasítások, azt nehéz megítélni, mert ugyan a pécsi henger megtorpant, de mi sem tudtunk betalálni, márpedig mivel a hazaiak vezettek, az hátrány konzerválása ez másváltásként nehezen volt értelmezhető. A végére még volt némi adok-kapok, és bár Eilingsfeld trojkájával lejöttünk nyolcra, meglehetősen kemény diónak ígérkezett innen megnyerni.

Pécsi kosárral és pécsi sérüléssel indult a záró felvonás, Simon dudaszóra dobott tripláját követően a hazaiak legjobbja, Durham kapott a combjához és csúszott végig fájdalmas arccal a parkettán. Ekkor már tizenkettővel ment a hazai brigád, és egyre reménytelenebbnek tűnt a helyzet. Hinds szórt be egy bravúros hármast, majd Barnies ismételt, egyből eltűnt a hátrány fele. A Pécs időt kért, de ez sem segített, Barnies egy 2+1-es akcióval ismét felezett. Hat perc, három pont, ismét meccsben voltunk! ezzel egy időben feléledtek a paksi szurkolók is, akik Ruják gól jó plusz büntetős akciója után már az egyenlítésnek tapsolhattak. A védekezésünk végre jól működött, a Pécs egyszerűen nem tudta feltörni a reteszt, és ha mégis, akkor is általában büntetőkig jutotta. Így járt Simon is, aki egyet értékesített a kettőből, nem úgy, mint Hinds, aki kettőből kettőt, csak mivel ő a mezőnyből tette meg ezt, mi mentünk hárommal! A hangulat fergeteges volt, szurkolt hazai s vendég egyaránt, mindenki győztesként akarta ünnepelni csapatát. A pályán ezt a legjobban ezen az estén talán Jabarie Hinds akarta, aki újabb két büntetőt, majd egy triplát is a helyére küldött, őrületbe kergetve a hazaiakat.  Sajnos a végére kicsit túl is pörgött, kétszer is elhagyta a labdát kulcsszituációban. El is kezdett fogyni az előny, de 20 másodperccel a vége előtt, egy nagy védekezés után egy pontos ASE-vezetésnél pontnál mi támadhattunk. Rujákot faultolták, de Teo Cizmicnél eddigre elszakadt a cérna a sorozatos vitatható ítéletek hatására és hevesen reklamálva adott hangot sérelmeinek. A technikai nem is váratott magára sokat, de mivel Ruják nem hibázott a vonalról, ez már édes mindegy volt. Meglett ez a kulcsfontosságú siker és ezzel továbbra is harcban vagyunk a felsőházért!

Fotó: Molnár Gyula