Szépen búcsúztunk a nemzetközi porondtól

Eurochallenge, 5. forduló

Güssing Knights - Atomerőmű SE  93-84 (24-16, 20-14, 22-18, 10-28, 17-8)

Güssing, Aktiv Park

V.: Jovanovic B. (BIH), Esteron O. (ISR), Berishvili I. (GEO)
Ell.: Jovanivic T. (SRB)

Güssing: Dunn 17/6, Klepisz T. 8/6, Koch 2, Georgiev 26/9, Taylor 16.
Csere: Heard 11/9, Jandrasits 8/6, Klepeisz M. 5/3, Hasenburger -, Ernst -.

ASE: Dugat 19/3, Markovic 24/6, Baki 4/3, Szabó 11/6, Jones 10.
Csere: Kovács 4, Eilingsfeld -, Tóth 9, Roberson 3/3.

Nem kezdtük rosszul a mérkőzést, két alkalommal is megszerezhettük volna a vezetést, ám végül Georgiev révén a hazaiak kerültek előnybe. Ez azonban nem tört meg minket, Jones büntetőivel és Dugat betörésével fordítottunk, majd megint jött a paksi forgatókönyv, és pillanatok alatt kaptunk három hármast. Ebből kettőt a Kaposvárról jól ismert Dunn helyezett el a gyűrűnkben, ráadásul mindkettő emberről emelte rá. Voltak gondjaink, de hát tudtuk, hogy nem lesz egyszerű. Igen hosszú gólcsend indult el ezzel részünkről, hosszú percekig nem tudtunk a gyűrűbe találni, miközben a Güssing 10 pontos fórt épített ki. A rossz sorozatot a frissen beálló Tóth Ádám törte meg, ráadásul rögtön egy 2+2-es akcióval, majd Kovács is dobott egy duplát, így gyorsan lefeleztük a hátrányt. A negyed vége így is mínusz nyolc volt, de legalább már betalálgattunk.

Ami az ellenfél dobóformáját illeti, arra megint nem nagyon lehetett szavakat találni: egészen elképesztő volt, ahogy az első hét triplakísérletükből hatot a gyűrűbe juttattak. Sajnos a mi támadó- és védőjátékunk egyaránt komoly kivetnivalókat hagyott maga után ezen az estén, egyszerűen nem tudtunk mit kezdeni a Güssinggel. Más sebességi fokozatban kosárlabdáztak, frissen, szellemesen játszottak, Dzunic mester pedig bárhogy kevergette a rendelkezésre álló kártyáit, nem tudott partiképes összeállítást összehozni. A hazaiak 11-4-es rohanásban jártak a negyed derekán, mikor Szabó beemelt egy szép hármast, majd begyűjtötte a minimum véleményes harmadik hibáját. Érkezett helyette a két faultos Tóth, de Eilingsfeld sem állt jobban ebben a tekintetben. Az addig sem túl veretes bíráskodás azonban csak ezután lett igazán felháborító, Tóth Ádámot sokadjára ütötték le büntetlenül a palánk alatt, majd az ezt szóvá tevő Dzunic Branislavnak is kiosztottak egy technikait. A negyed végére aztán megszórták egy pár hibával az osztrákokat is, ám ez csak arra volt elég, hogy látótávolságon belül maradjunk a félidőre.

A második félidő első kosarát is a "sógorok" jegyezték, ám erre legalább azonnal válaszolni tudtunk Dugat révén egy gól jó, plusz büntetős akcióval. Csapatunk talán mintha egy kicsit harcosabban és egységesebben jött volna ki az öltözőből, mint ahogy bement, ez pedig az eredményen is meglátszott, elkezdett fogyni a hátrány. Tóth Ádám több alkalommal is szépen oldotta meg a feladatát, és lopta közelebb a mieinket, ám akárhányszor elkezdtük elhinni, hogy utolérhetjük őket, mindig érkezett egy újabb lélekromboló hármas. Sajnos a hazai vezetés jogosságát a statisztikák is alátámasztották, az eladott labdák számától eltekintve minden mutatóban felülmúltak minket a hazaiak. 50 százalék felett tripláztak (mi hússzal), ráadásul mezőnykosaraik több mint 60 százalékát gólpassz előzte meg, szemben a mi nagyjából 15 százalékunkkal. A történethez hozzátartozik, hogy ha az első félidőben szóvá tettük a bírói hármas tevékenységét, akkor ki kell emelni, hogy a második félidőben teljesen korrektül vezették a találkozót. Úgy tűnt, a lényegi kérdések gyakorlatilag három perccel a harmadik negyed vége előtt eldőltek, ráadásul nem csak a továbbjutást, hanem a meccs sorsát illetően is. Ekkor már 18 ponttal ment a Güssing, a két csapat játéka közti különbség pedig nem azt vetítette előre, hogy itt valami komolyabb csoda várható a hátralévő időben. Ekkor azonban Luka Markovic begyújtotta a rakétákat, és a negyed végéig nyolc pontot rámolt be, így régen látott - hat pontnyi - közelségbe kapaszkodtunk fel.

Majd négyre, majd Luka Markovic újabb kosarával egyre! Hihetetlen feltámadást mutattunk be, agresszívan és főként hatásosan kosaraztunk, nyomás alatt tartva a Güssinget. Hosszú idő után kosarat kaptunk, de a csapat másik vezére, Henry Dugat labdalopása majd ziccere ismét egy pontra hozott fel minket. Matthias Zollner időt kért, a húzása pedig bejött, kicsit megnyugodtak fiai, és elkezdtek a korábban látott szinten kosarazni. A meccsben azonban még volt fordulat, ugyanis Markovic újabb öt pontjával kiegyenlítettünk. Az igazán érdekes rész ekkor jött, sorozatban négy büntetőt hagytunk ki szánt szándékkal, hogy őrizzük a döntetlent, és az esélyt egy esetleges hosszabbításban kiharcolt 11 pontos, életben maradást jelentő sikerre.

A hosszabbításban ismét Markovic és Dugat vitték a hátukon a csapatot, utóbbi triplát és duplát is szerzett, előbbi pedig fáradhatatlan energiabombaként küzdve kapkodta a lepattanókat, és dolgozott a csapat sikeréért. Sajnos a végjátékban ismét beesett hazai hármas, ez pedig eldöntötte a találkozó sorsát. A meccs nagy részében senki által nem gondolt, végül azonban karnyújtásnyira került csoda végül elmaradt, ám így is minden elismerés megilleti a fiúkat az utolsó 20 percben bemutatott teljesítményért. A mai meccset pedig mindenképp győztes mérkőzésként kell elkönyvelni, hiszen a fiúk a biztos sikert adták fel azért, hogy életben tartsák esélyeinket a továbbjutásra. Zúgott is a "Szép volt fiúk" a kilátogató paksiaktól az utolsó pillanatokban, mindent összevetve megérdemelten.

A nemzetközi porondtól ezzel az idei szezonra is elbúcsúztunk. Még egy meccsünk azért lesz, a kiesett gárdák összecsapásán a Kolozsvárt fogadjuk majd, hogy eldöntsük, ki végez a csoport harmadik helyén.

Fotó: Molnár Gyula