Ez csúnyára sikeredett

NB1, Alapszakasz - 16. forduló
Atomerőmű SE – Zalakerámia ZTE KK
79-95
(24-26, 17-28, 14-23, 24-18)
Paks, 2018.01.20.

ASE: Hinds 10/6, Allen 27/9, Barnies 8/3, Eilingsfeld 7/3, Guinn 13/9.
Cs.: Ogunyemi 4, Ruják 4/3, Medve -, Garamvölgyi 4, Gulyás 2, Pajor -.
Vezetőedző: Teo Cizmic

ZTE: Kinney 14/6, Vaughn 20/15, Benke 12, Szabó 16/6, Radic 14.
Cs.: Mohácsi 5/3, Horváth 14/4, Kiss -, Kovács B. ,
Vezetőedző: Bencze Tamás

Allen labdáját Eilingsfeld János zsákolta a gyűrűbe az első paksi akció végén, ami akár remek alaphangot is adhatott volna, ha Vaughn nem felel rá rögtön két triplával. Márpedig így tett, a mosoly pedig hamar leolvadt az arcunkról, a játékosokat pedig megfogta kicsit, szerencsére Guinn hármasa a legjobbkor érkezett, hogy felrázza a társaságot. Innentől nagyjából felváltva estek a kosarak, de a feszültséget már ekkor tapintani lehetett a levegőben, látszott, hogy mindkét csapatnak nagyon kell a győzelem. Sajnos az elmúlt hetekben kiváló formában pattogtató Radic ezúttal sem lassított, az ex-paksi Vaugnnal kéz a kézben húzták a zalai szekeret. A nyolcadik percre ez annyira jól sikerült, hogy meg is ugrottak három ponttal, durrant is az időkérés azonnal paksi oldalon, amivel annyit legalább elértünk, hogy nem nőtt tovább a távolság.

Több elrontott lehetőség után Horváth Ákosé volt második negyed első találata, egy szépen kijátszott akció után dobhatott ziccert. Hinds igyekezett tartani lépést a zalaiakkal, triplája csont nélkül hullott a gyűrűbe, de ez is csak pillanatnyi lélegzethez juttatott minket, mert – a szintén korábbi ASE játékos, - Horváth Ákos újabb öt ponttal szomorított minket. Ment a triplapárbaj rendesen a pályán, a negyed derekán a vendégek egészen elképesztő, 7/8-as hármasmutatóval álltak, szemben a mi 8/17-es mérlegünkkel, ami szintén mondható rossznak. Sajnos a negyed végére eléggé szétestünk, nekünk minden kifelé pördült, a zalaiak pedig köszönték szépen, és habkönnyű indításgólokkal tizenhárom pontos előnyre tettek szert.

A ZTE-henger a nagyszünet után is folytatódott, sajnos jobbára csak nyomoztuk a labdát, majd a gyűrűbe szottyanva találkoztunk vele legközelebb. Nem igazán lehet mit írni a történtekről, nem voltunk kimondottan rosszak, csak nagyon, de nagyon messze voltunk a jótól. Ha ki is védekeztünk egyegy támadást, az ellenakció végén rendre ziccert rontottunk, tiszta dobásokig pedig csak a legritkábban jutottunk el. A negyed derekán aztán felcsillant a remény, Allen triplája után tizenháromra zárkóztunk, ám Kinney azon nyomba lehűtötte a kedélyeket egy távolival, onnantól pedig már nem volt megállás. A ZTE helyenként gálahangulatot teremtve gyalogolt át rajtunk, nekünk pedig gyakorlatilag sanszunk sem volt arra, hogy visszajöjjünk a meccsbe. Ez a mai nagyon csúnyára sikeredett, ráadásul ezzel az egymás elleni eredmény tekintetében is hátrányba kerültünk a ZTE-vel szemben.

Fotó: Molnár Gyula