Egy negyeden át volt csak szoros

NB1 - Alapszakasz, 11. forduló
 Atomerőmű SE - MARSO Nyíregyháza
86-70
(23-19, 24-18, 20-15, 19-18)
(23-19, 47-37, 67-52, 86-70)
Vezette: Kapitány G., Söjtöry T., Balog Gy. (Szabó Gy.)

  ASE: Dunn 11/3, Medve 3/3, Barnies 22/9, Eilingsfeld 7/3, Tóth .
Csere: Watkins 23, Robison 6/3, Kovács 3, Will 7/3, Gulyás -.
Vezetőedző: Schmidt Béla 

NYKK: Savic 2, Unruh 22/18, Miller 14/6, Lekli 14, Krstanovic 12.
Csere: Molnár 2, Kósa T. -, Bus 2, Nagy K. -, Lajsz , Fazekas .
Vezetőedző: Dzunic Branislav

Kipontozódott : - ill. -

Lekli és Barnies kosárváltásával kezdődött a mérkőzés, majd Krstanovic toldotta meg a további öttel csapata pontjait. A helyzeten az sem javított, hogy még négy perc sem telt el a mérkőzésből, mikor Tóth Ádám megkapta harmadik faultját, jött is helyette Watkins, hogy megállítsa a nyírségi centereket. A csapat ekkor már hát pontos hátárnyban volt, ám Chris Dunn a sereg élére állt, és egy perc alatt kiegyenlítettünk. A negyed második felében aztán inkább a hibákat halmozták a csapatok, mint a pontokat, de Watkins utolsó négy másodpercben szerzett négy pontjának köszönhetően így is nálunk volt asz előny.

A második negyedben aztán ott, folytatta, ahol abbahagyta, újabb négy pontot rámolt be az első percben, ezzel már tizenkettőnél járt. Közben a sporik már másodszor videóztak a mérkőzésen, ezúttal is a vendégek palánkja alatt történt a véleményes szituáció, ilyet is ritkán lehet látni egy meccsen. Mondjuk annyi technikai hibát, és elrontott támadást is, mint amit a két gárda elővezetett a következő 3-4 percben, de legalább a tíz pont körüli előnyünk stabilan megvolt. Legalábbis egy darabig, amíg az Unruh - Miller duó sebességet nem váltott, ami 4 bedobott tripla formájában manifesztálódott. Miután ezzel a különbség is háromra fogyott, Schmidt Béla azonnal időt kért, mely után Will Tomi is hármassal jelentkezett, ami pont elég volt ahhoz, hogy megtörje a vendégek rohanását, és visszaálljon a korábbi differencia.

Két és fél perc, egy dupla ott, egy tripla itt, a meccs pedig békésen csordogált a végkifejlet felé. Aztán kicsit kitört abból a bizonyos mederből, mikor előbb kaptunk egy duplát, majd az azt követő bedobást egyenesen Savic kezébe postáztuk, aki dobott egy újabbat, nagyot faragva csapata hátrányán. És hogy az idegrendszerek is kapjanak egy kis terhelést, Kristanovic soha el nem múló szerelemmel a tekintetében fogta szoros ölelésbe Tóth Ádámot egy pozícióharc során, majd a bírói síp után kedélyesnek talán még a legnagyobb jóindulattal sem mondható hangulatban vitatták meg a történteket. Szerencsére ebből a szituból is mi jöttünk ki jobban, és a szenzációsan kosarazó, de talán még annál is jobban küzdő Watkins vezérletével a negyed végére tizenöt pontos, megnyugtató előnyt építettünk ki, innen már csak be kellett gyalogolni a célba.

De hát a gyalogos tempó ugyebár nem a mi tempónk idén, nem esik az jól a sporton edződött testnek és léleknek, így nem meglepő, ám annál látványosabb módon tettünk hozzá újabb ötöt a fórhoz alig egy perc alatt, a triplát szóró majd zsákoló Barnies révén. A meccsből hátralévő kilenc percet közös megegyezéssel akár veszni is hagyhatták volna, annyira egyértelmű volt, hogy itt már megvan a győztes, ám akkor két fiatal tehetség, Gulyás Milán és Fazekas Csaba elesett volna majd egy negyednyi játéktól, ami pedig két ilyen tálentum esetében vétek lett volna. Az est végül - nagyjából - tökéletesre sikeredett, és bár az utolsó negyed grundkosárlabdája során a Nyíregy közelebb tudott férkőzni, de összességében így is magabiztos győzelemmel hangoltuk a ZTE elleni évzáró rangadóra.

Fotó: Molnár Gyula