Bus Iván Naplója III. rész

Sziasztok! Újra itt az idő, hogy beszámoljak az elmúlt hónap eseményeiről. Legutoljára a Novgorod elleni bravúros győzelmünk után jelentkeztem illetve előrehozott érettségimre készültem, amit sikerült 100%-ra teljesíteni, tehát megérte a sok éjszakázás..:)
Peregtek az események azóta, rendesen mind nemzetközi, mind bajnoki szinten is. Sajnos sok sikerélményünk nem volt az utóbbi időben és a keretünk is változott. Novgorod után következett a „kötelező” hazai a Jászberény ellen, amit viszonylag simán be is húztunk és ezen a meccsen léptem először pályára NB1-ben. Sok időnk nem maradt, két napra rá már indultunk is Lettországba, ahol sokáig úgy tűnt, újabb bravúrt érhetünk el, de a 3. negyed közepén a 3 perces rövidzárlatunkat könyörtelenül kihasználta ellenfelünk, így elmaradt a győzelmünk. Miután másnap landoltunk Ferihegyen, én Nyíregyháza felé vettem az irányt. Az érettségi miatt egészen hétfőig ott is voltam, emiatt nem láthattam testközelből a sajnálatos Kaposvár elleni vereséget.
Megint nem tudtunk túl sokat rágódni a vereség okain, ugyanis kedden már az Eurochallengeben kellett bizonyítanunk ismét jóval esélyesebb ukrán ellenfelünkkel szemben. A jó kezdést hullámvölgy követett és bár a végén nagy hajrába kezdtünk, megint vesztesként hagytuk el a parkettet. Zsinórban 3. vereségünk után mondanom se kell milyen nehéz meccs következett a Nyíregyháza ellen.
A hazai pálya előnye miatt papírformaként tekintettek a győzelmünkre, ez nagy nyomást helyezett a csapatra. Különösen fontos és érdekes volt számomra ez a meccs, hiszen a szülővárosom csapata, akiknek 10 éven keresztül szorítottam. Az U-23-as meccsen bevallom kicsit furcsa volt pályára lépni olyan srácok ellen, akik barátaim és idén áprilisban még együtt ünnepeltük a bajnoki címet. Gondolok itt legfőképp Polyák Lacira és Jakab Petire, akikkel a távolság ellenére is jó kapcsolatot tartunk. Félre tudtam tenni a személyes dolgokat hál’ istennek és teljes erőbedobással koncentrálni a meccsre, ahol győzelmet arattunk. A felnőtt meccs nagyon nyögvenyelősre sikeredett és némi félelemre adott okot a félidei végjáték, ahol párpontos vendég előnynél Zo és Tóth Ádi is megsérült. A második félidőre nagyon egységesen jöttünk ki, küzdöttünk egymásért a pályán és meg is lett az eredménye. Már-már tetemes előnyre tettünk szert a végjátékban, amikor Peti Bá pályára küldött 1 perccel az idő lejárta előtt. Egyik labdafelhozatalnál az ellenfél irányítója kicsit visszahúzott, faultot fújtak és mivel már meg volt az 5 csapatszemélyije a vendégeknek, mehettem büntetőzni. Kettőből sajna csak egyet sikerült értékesíteni, de nagyon nagy örömet okozott ez nekem. Egyrészt életem első kosara a profi mezőnyben, másrészt pont Nyíregyháza ellen..:)
Ezután még a megszokottnál is kevesebb időnk volt, hiszen már másnap indultunk Oroszországba ahová Zo nem kísért el minket csípőfájdalmai miatt.
A hosszú utazás és a jéghideg csarnok meghozta az eredményét és borzasztó nagy pofont kaptunk a BC Novgorod együttesétől. A meccs után a vezetőség úgy döntött, hogy megválunk D-től és a korábbi kedvenc, Nick Williams érkezik helyére. Egy nagyon rendes srácot ismertem meg D személyében, remélem, mihamarabb talál csapatot magának! Össze kellett kapnunk magunkat, mert a hétvégén Pécsett léptünk pályára.
Álomszerű kezdésünk volt, de 12-2-es vezetésnél sorra hibáztuk a ziccereinket és védekezésben is elkövettünk pár gyermeteg hibát, ezt ellenfelünk kihasználta és fel tudott kapaszkodni. Félidőre már 3 pontra olvadt előnyünk. Ezt követően a 3. negyedben is volt egy jó periódusunk. Pár gyors kosárral 10 pont volt ismét a két csapat között, de sajnos az ellenfélben volt egy extra napot kifogó játékos, Csirics. Extázisban játszott és a legjobb – számunkra legrosszabb – időben süllyesztett el mindig egy hárompontost. Az utolsó támadásnál a mi kezünkbe volt a sorsunk, hogy hosszabbításra mentsük a meccset, ám az addig is sérülten játszó Zo megcsúszott, így kicsúszott a kezünkből a győzelem. Sajnálatos módon a tegnapi megrázó vereséggel még tudtuk überelni a helyzetünket. A Ventspils együttesét fogadtuk és egy látványos, kiélezett meccsen egy hihetetlen utolsó másodpercekben esett kosárral kaptunk ki.
Nagyon nehéz helyzetünk volt eddig a szezonban és még nehezebb van most. Becsúsztak nem várt vereségek, amik azért is fájók, mert sok közülük a mi kezünkbe volt. Emellett sérülések tizedelik csapatunkat. Még a szezon előtt Zo dőlt ki a sorból, így szinte az összes felkészülési meccsünket ki kellett hagynia. 2. bajnoki meccsünkön, amikor Nails már kezdett beépülni a csapatba, sérülést szenvedett és műteni kellett. Érkezett Smooth (Cole), ismét új játékos a csapatban, nemrég pedig jött a már említett Wilson-Williams csere. Ezen a két meccsen kiderült, hogy Nick sajnos nincs a legjobb formájába, de az is feltűnt nekem, hogy nagyon szorgalmas srác, úgy gondolom nem lesz gond az ő teljesítményével a jövőben. Nem is lenne ezzel az egésszel baj, ha több idő lenne arra, hogy együttesünk összekovácsolódjon. Az utóbbi hetekben jóformán csak regeneráló, átmozgató jellegű illetve taktikai edzéseink voltak/vannak.  Sokszor nem is vagyunk elegen ahhoz, hogy 5-5 ellen gyakoroljunk egész pályán és nem tudunk különböző játékszituációkat sem begyakorolni. Ha valamire, akkor inkább erre fognám ezeket a vereségeket, nem pedig a fáradtságunkra. Ennek ellenére nagyon össze kell kapnunk magunkat ugyanis az év utolsó két meccse idegenben a Szolnok és az Albacomp csapata ellen borzasztó nehéz lesz. Mondhatnám úgy is, hogy a neheze még hátra van.
Személy szerint én is elég szerencsétlen helyzetbe vagyok. Sajnos az utóbbi 2 hét alatt háromszor ficamodott ki a jobb bokám, így most kénytelen vagyok pihenni. Kérdéses még, hogy fog alakulni az idei évszámomra, de remélem, mihamarabb felépülök.
Én bízom benne és tudom is, hogy minden rendben lesz a csapatnál, el fogjuk érni a szezon előtt kitűzött céljainkat és azon leszünk, hogy visszaszerezzük szurkolóink bizalmát, ugyanis szükségünk van rájuk!
Ez volt az utolsó bejegyzésem az idén, kellemes ünnepeket és boldog újesztendőt kívánok minden ASE szurkolónak és a honlap olvasóinak, jövőre jelentkezem, sziasztok!