Az ASE kadet csapatának 2011/12-es szezonjának értékelése

A szezonnak felemás érzésekkel futottunk neki. Látható volt, a 96/97-es csapat nem lesz olyan erős, mint a 95/96-os, de a két évvel ezelőtti serdülő döntő alapján szerettünk volna a nyolcas döntőbe bekerülni, igaz még nem tudtuk milyen lesz a mezőny, ki mennyit fejlődött. Voltak 96-os korosztályos válogatott szintű játékosaink (Antóni, Papp) 97-es kerettag (Gombos) és szinte kezdő is (Sánta B.). Távozott a csapattól Bereczki Márk ( Falco) és jött Fazekas Viktor (Bonyhád) akinek szintén volt lemaradása a legjobbaktól. Sajnos két tehetséges dombóvári fiú (Kollár, Farkas) sem lett csapattag pedig velük akár a végső győzelemre is esélyesek lehettünk volna, így ha igazi center nélkül is, de hét 192-199 közötti játékosunk volt a kisemberek mellett.

Az év eleji felkészülési mérkőzések döcögősek voltak, amikor hiányzott valamelyik meghatározó 96-os játékosunk, akik elsősorban a juniorokkal edzettek, nem igazán sikerült győznünk, inkább a csapatmunkát próbáltuk fejleszteni. A kevés mérkőzés miatt elindultunk a Bács-Kiskun megyei kadet bajnokságban is, ahol a két juniorokkal edző nem játszott.

Az őszi alapszakaszban a nem túl sikeres új szövetségi szisztémában ugyan csak két vereségünk volt (Szeged, Falco) és 8 -2–vel a tízedik helyen kerültünk a 16-os főtáblára, de mivel senki nem tudta milyen szempontok alapján lesz az utolsó forduló akár ki is eshettünk volna az új segédpontos rendszerben. Decemberre körvonalazódott, a Falco és a Vasas játékosállománya miatt kiemelkedik a mezőnyből és 8-10 egyforma csapat van, aki bármikor bárkit legyőzhet. Tavasszal a 8 közé jutásért nagyon oda kell tenni magunkat a három forduló kemény mérkőzéseket ígér, sok fog múlni ki rendezhet majd csoportmérkőzéseket.

Az évre végig jellemző volt, csak rövid időszakokban tudtunk teljes csapattal edzeni. Volt játékos, aki szinte végig kihagyta térdproblémái miatt a fizikai munkát (Miholics) és igazán csak Meixner Márk csinálta végig a szökdelő programot, rajta viszont meg is látszott, a legtöbbet ő fejlődött a csapatban fizikálisan.

A reggeli egyéni képzéseket kevesen „látogatták” a bejárósoknál még érthetően, de a paksiaknál és kollégistáknál már nem.

Ahogy élesedtek a selejtezők elmondtam a csapatnak a felkészülési mérkőzéseken és a Bács-Kiskun megyei meccseken kell bizonyítani (ill. edzésen) mindenkinek mire képes a főtábla selejtezőin már nem tudunk kísérletezni. Sajnos többen ezt nem igazán tudták megragadni, így kevesebb lehetőség jutott nekik az élesben.

Mindezek ellenére tavasszal nagy menetelésbe kezdtünk, hiszen a második körben Békéscsabán végig vezetve épp hogy kikaptunk a hazai csapattól, és második vereségünket sajnos a döntő első mérkőzésén (2 ponttal a MAFC-tól) szenvedtük el, és a kieséses rendszer miatt nem lehetett javítani, hiába nyertünk már nagy különbségekkel.

Némi gyógyír csak az lehetett, hogy a 8-as döntő csapatai közül mindenkit legyőztünk a tavasz során (a BLF-t kivéve, velük nem játszottunk) és a harmadik körben némi meglepetésre legyőztük a Vasast, a Falcót és visszavágtunk a Viharsarki Farkasoknak is így az alapbajnokság ELSŐ HELYÉN (!) végeztünk, egy ágra küldve a két nagy esélyest.

Azzal tisztában voltunk, hogy nem mi vagyunk a legjobb csapat, reálisan 3-5, a tavaszi eredmények után 3., de jó pozícióban indulva sajnos elbuktuk az első MAFC elleni mérkőzésünket elszalasztva még egy kiugró eredményt, erőn felül. Végül 22 mérkőzés után 18/4-es mutatóval, sok skalppal zártuk a szezont.

A legtöbbet csapatjátékban fejlődtünk, sikerült felépíteni az emberfogás és zóna elleni, ill. letámadások elleni játékokat, a védekezésben is több variációnk volt, két pressz letámadást is jól alkalmaztunk, vegyesben is hatékonyak voltunk.

Amiben elmaradtunk egy kicsit a gyorsindítások tudatosabb és hatékonyabb alkalmazása, az 1:1 elleni játék eredményesebb végrehajtása (vészhelyzetben).

Végig küszködtünk azzal, hogy nem volt igazi irányítója a csapatnak csak, kényszermegoldások voltak.

Persze arattunk szép és értékes győzelmeket is, lásd 3. főtábla kör, a döntő 2. és 3. mérkőzése Békéscsaba és Kecskemét ellen, vagy Szabadkán a Spartak elleni két győzelem.

Az évben kiemelkedett Papp Márk és Antóni Csanád munkája, Meixner Márk hozzáállása, Fazekas Viktor igyekezete.

Dicséret illeti a többi játékosunkat is, akik több-kevesebb sikerrel hozzá tudtak tenni a végül is összességében sikeres szerepléshez (remélem ők is úgy érzik fejlődtek az év során): Sterczer Péter, Villányi Mátyás, Szappanos Tamás, Miholics Bence, Veisz Alex, Sánta Bálint, Bacs József, Szemes Mihály, Pulya Csaba, Molnár Balázs, Oláh Gábor, Lenger Levente.

Ha valakiben hiányérzet maradt, remélem, bebizonyítja a jövőben többre hivatott mint amennyi lehetőség jutott ebben az évben neki, és továbbra is megmarad a kosárlabda sportnál és minél magasabb szintre fejlődik.

Június 23-án remek évzárót tartottunk Budapesten, ahol csúszdaparkban és moziban jártunk jutalomképpen. Ezzel egy hétéves periódus ért véget további sok sikert kívánok mindenkinek, én a 1999/2000-es korosztállyal foglalkozom az új bajnoki évben.

Végül szeretném megköszönni az ASE támogatását, Antóni József szakágvezető és Pálinkó Gábor egész éves segítségét és munkáját, és a Szülők kitartását és támogatását.

Edző: Nagy Gábor