Hihetetlen feltámadással vertük a Sopront

NB1 - Alapszakasz, 22. forduló
Atomerőmű SE - Sopron KC
72-69
(15-31, 15-23, 15-8, 27-7)
(15-31, 30-54, 45-62, 72-69)
Vezette: Kapitány G., Szabó G., Pozsonyi L. (Páli K.)

 ASE: Dunn 14/3, Robinson -, Barnies 17/3, Eilingsfeld -, Tóth Á. 4.
Csere: Kovács 3/6, Watkins 20, Will -, Fomin 10, Medve 4.
Vezetőedző: Schmidt Béla

SKC: Laroche 12, Tiggs 12/6, Takács -, Taylor 5, Bavcic 22/6.
Csere: Rancic 5/3, Ruják 4, Tóth G. 9/3, Dénes -.
Vezetőedző: Sabáli Balázs

 Kipontozódott: - ill. -

Bavcic révén a vendégek szerezték meg a vezetést, majd meg is duplázták azt. Pedig mi sem játszottunk rosszul, azonban a tiszta dobásaink is kimaradtak, a Sopron pedig köszönte szépen, és  bő két perc elteltével már kilenccel vezetett. Három perc elteltével végül mi is megérkeztünk a meccsbe, miután Dunn megtörte a jeget egy duplával. Persze ez még nagyon kevés volt az üdvösséghez, de legalább a különbség nem nőtt tovább. A túloldalon különösen Bavcic volt elemében, aki a negyed felénél már tíz pontnál járt, hibátlan mezőnyözéssel. Aztán a viszonylagos tartásunk is odalett, az embernek kicsit olyan érzése volt, mintha aludtak volna a játékosaink, annyi technikai hibát vétettünk és annyira lassan reagáltuk le az eseményeket. Az utolsó három percre fordulva még növelni is tudott egy kicsit a tempón a vendégcsapat, amely a negyed végére elképesztő, 16 pontos előnyt alakított ki.

Bavcic kettesére Dunn válaszolt egy hármassal, eddig jó. A folytatás már nem annyira, két elrontott támadás után Tóth Gergő büntetett a vonalon túlról, majd Bavcic a palánk alól. A történethez az is hozzátartozik, hogy egészen elképesztően dobott az SKC, az első 23 kísérletükből 17 gyűrűben landolt, igaz ehhez a mi védekezésünk is kellett. A differencia pedig szép lassan húsz fölé kúszott, és ha a nálunk egyedül jól játszó Watkins nem lett volna a pályán, gyakorlatilag 15 perc után lefújhatták volna a találkozót. Csapatunk agilitásáról sok mindent elárult, hogy nyolc perc elteltével született meg az első faultunk a második negyedben.  Sokat mondjuk az sem ért, a nagyszünetben így is 24 pontos mínusszal vonultunk az öltözőbe.

A közönség vastapsa mellett, egy kihagyott Barnies-dobással indítottuk a második félidőt, ám az első kosár így is a miénk lett, Tóth Ádám jegyezte. Aztán itt nagyjából véget is ért a vigasság, mert hiába talált be sokadik próbálkozására Barnies a hárompontos vonalon túlról, ha közben a saját palánkunk alatt tehetetlennek bizonyultunk. Sok mindent nem lehet elmondani erről az időszakról, talán a felfoghatatlan vagy esetleg az hihetetlen volt a legjobb jelző arra, hogy mennyire képtelenek voltunk betalálni, bárhonnan is próbálkoztunk. Erőlködésünkre legjobb példa talán az volt, mikor Troy háromszor emelte rá a triplát egy támadáson belül, hasonló eredménnyel... Mivel azonban a soproni dobószázalék is visszaesett kicsit, így bejöttünk húszon belülre, de szinte reménytelennek tűnt a fordítás.

Minden-mindegy alapon nekimentünk a Sopronnak az utolsó negyed elején, hogy aztán Watkins öt pontjával pillanatok alatt tizenkettőre csökkentsük a hátrányunkat! Időt is kér Sabáli Balázs, mely után főként kihagyott dobások és vitatott bírói ítéletek voltak porondon. Ezen is átlendültünk, majd Barnies és Fomin pontjaival tízen belülre is bejöttünk, mikor Bavcic megtörte a vendégek bénultságát, és beerőszakolta a labdát a gyűrűbe. Pillanatnyi levegővételre jó volt ez a soproniak számára, ám a játék képében nagy változás nem következett be, négy újabb ponttal hatra loptuk a távolságot, ami bő négy perccel a vége előtt úgy tűnt, bármire elég lehet. Na de mi az, hogy elég? Egy perccel a vége előtt, Kovács Ákos triplájával már nálunk volt az előny, amit aztán a végéig már meg is őriztünk. Hihetetlen, elképesztő feltámadást bemutatva nyertük meg a mai meccset, és őriztük meg helyünket a tabella élén.

Fotó: Molnár Gyula