Ezúttal sem sikerült nyerni

 NB1 - Középszakasz, 4. forduló
TLI-Alba Fehérvár - Atomerőmű SE
95-74
(27-9, 21-22, 19-26, 30-17)
(27-9, 48-31, 67-57, 97-74)
Alba: Chery 22/15, Myles 17/3, Spurlock 11, Pearson 28/9, Lóránt 11.
Csere: Simon 2, Csorvási 2, Markovic 2, Supola 2.
Vezetőedző: Dzunic Branislav

  ASE: Kovács -, Medve 6/6, Barnies 16/3, Eilingsfeld 6/3, Watkins 15.
Csere: Robinson 9/3, Fomin 8, Dunn 11, Will 3/3.
Vezetőedző: Schmidt Béla 

 Kipontozódott :  ill.

Tóth és  Wright személyében egy-egy center hiányzott mindkét oldalon, így ebből a szempontból egyik csapat sem került hátrányba. Nem úgy mint mi a második percben, mikor Myles megszerezte a vezetést a hazaiaknak, amit ráadásul Pearson rögtön meg is duplázott, majd megtriplázott. Megint nem sikerült hát a kezdés, pedig a Szolnok ellen már úgy tűnt, magunk mögött hagytuk ezt a rossz szokásunkat. Aztán szép lassan elkezdtünk magunkra találni, Eilingsfeld Jani büntetőjéből pedig első kosarunkat is megszereztük, kár hogy Pearson erre is felelni tudott, ráadásul hármassal. Nem igazán voltunk urai a helyzetnek, mikor Schmidt Béla a negyed derekán időt kért, már 13-5 állt a táblán. Sajnos sem ez, sem a közben beszálló cserék nem hoztak változást a játékba, ráadásul időközben Kenny Chery is elkapta a fonalat, két trojkát is bepörkölt egyenesen a védője szeme közé, az Alba pedig egy perccel a negyed vége előtt már tizenhattal járt előrébb, ami a végére se lett kevesebb.

A második negyedben pályára került Dunn és Will Tomi is, utóbbi hármasával kezdtük meg a felzárkózást, majd Robinson is zsákolt egyet, de még rettenetes messzeségben volt az Alba. Aztán nagyjából eddig is tartott a feltámadásunk, az alba megint rálépett a gázra, és egy 11-3-as sorozattal húsz fölé növelte a hazai fórt. Ekkor sajnos felsejlett, hogy ez az este akár nagyon csúnyán is végződhet, és bár bíztunk a feltámadásban, ahhoz viszont játék kellett volna, ami nekünk nem nagyon volt. Aztán egy kicsit mintha magunkhoz tértünk volna, legalábbis bemutattunk egy-két szép támadást, melyek közül az utolsó Medve Máté tripláját hozta és amellyel feljöttünk tizennégyre. Aztán megint jött Chery, és harmadik triplakísérlete is a gyűrűben landolt, lezárva a jó paksi sorozatot. Majd beszórta a negyediket is, nem igazán hittünk a szemünknek, így nem is volt meglepő, hogy a félidőre masszív, tizenhét pontos előnnyel vonult az Alba.

Eilingsfeld János hármasával kezdtünk, aminek nagyjából 10 másodpercig örülhettünk, mielőtt Chery bedobta volna ötödik tripláját... Extra dobóformát mutatott az Alba, így hiába értünk oda többször is a gyűrűhöz Dunn és Watkins révén, mindig érkezett egy extra hármas, amivel lelombozta a paksi kedélyeket a Fehérvár. Pedig a támadójátékunk már határozottan kezdett hasonlítani arra, amit elképzeltünk, de védekezésben továbbra sem tudtuk lelassítani a hazaiakat. (Tragi)komikus jelent volt, mikor egy támadásban nagyjából öt alkalommal dobtuk át a gyűrűt, hogy végül hatodszorra kék-fehér játékosé legyen a labda. Tizennégy volt közte, mikor egy eladott labdánk után ismét időt kértünk, Schmidt Bélát is bosszanthatta, hogy bármennyire jól dobott Branislav Dzunic csapata, kicsit jobb játékkal és koncentrációval egál meccs lehetett volna. Negyed végére aztán megnyomtuk egy kicsit, Fomin két kosarával, valamint Barnies bravúros találatával egészen tízig lefaragtuk a differenciát, megteremtve az esélyt arra, hogy az utolsó negyedben megfordítsuk a meccset.

Lóránt és Medve kosárváltása után tízen belülre kerültünk, lévén utóbbi triplára sikeredett. Sajnos a következő támadásban a válogatott center megverte lábon Watkinst, és faulttal együtt juttatta a labdát a kosárba, örömünk maximum annyi lehetett, hogy a ráadás büntető kimaradt. Sajnos a legközelebb ezzel a kilenc ponttal jártunk az ellenfélhez, mert ekkor visszajött a harmadik negyed végét és a negyedik negyed elejét kiülő Pearson, és agilitásával új energiát hozott a játékba, melynek köszönhetően megint elkezdett komolyabban ellépni az Alba. Sajnos a meccs ezzel nagyjából el is dőlt, főleg miután a sporttársak is úgy érezték, hogy szerepelni kell egy kicsit a végére, és megszórták egy-egy technikaival az Anthony Myles belemenése után az arcából ömlő vér ködén át fájdalmasan üvöltő Eilingsfeld Jánost, majd az esetet reklamáló Tóth Ádámot is. Ezzel az Alba újra húsz fölé növelte a különbséget, komoly esélyt szerezve arra, hogy egy esetleges pontegyenlőség esetén javukra dőljön el az egymás elleni mérleg.

Most jön egy hét pihenő, lehet rendezni a sorokat, és úgy nekimenni a következő négy meccsnek.

Fotó: bb1.hu (archív)