A szív diadala!

Magyar Kupa - Negyeddöntő
Zalakerámia ZTE KK - Atomerőmű SE
58-61
(18-18, 18-17,12-13, 10-13)
Debrecen, 2018.02.17.
V.: Pálla Z., Praksch P., Söjtöry T. (Valovics I. Dr.)

ZTE: Vaughn 15/6, Kinney -, Benke 16/3, Szabó 16/6, Radic 8.
Cs.: Horváth 3/3, Mikovic -, Mohácsi -
Vezetőedző: Bencze Tamás

ASE: Ruják 3/3, Hinds 19/6, Barnies 5/3, Eilingsfeld 19/3, Guinn 6.
Cs.: Ogunyemi 7, Medve -, Garamvölgyi 2.
Vezetőedző: Teo Cizmic

Radic két duplájára Barnies és Hinds válaszolt egy-egy triplával, ezzel a forgatókönyvvel úgy nagyjából ki is egyeztünk volna a végéig. Persze az élet nem habostorta, a bab pedig nem hús és még lehetne sorolni, de a lényeg az, hogy a következő távolink szottyanás helyett már a gyűrű tövén landolt, így nem tudtuk tovább növelni az előnyt. A negyed derekáig egy-egy apró kosárral tartották a lépést egymással a felek, 1-2 pontnál jobban egyik csapat sem tudott megugrani. Négy perc volt vissza, mikor időt kért Bencze Tamás, de komoly változást ez sem hozott a meccsbe. Cizmic mester megint megpróbálkozott a három magasemberes felállással, melyben Garamvölgyi volt a hármas. A felállás mérsékelt sikert aratott, de legalább az első negyed végére is megmaradt a szoros állás.

Futball nyelven szólva álmosan csordogált a mérkőzés, egy-egy kosárka esett mindkét oldalon az első két percben, de igazán egyik gárda sem kapta el a ritmust. Guinn középtávolijával ekkor ismét magunkhoz ragadtuk a vezetést, sőt Hinds hármasával még növeltünk is rajta, ám az ex-ASE játékos Vaughn két bravúros triplával azonnal csavart egyet a sztorin. Közben Hinds kapott egy nagyot a fejére, ki is szállt a játékból és a „hátvédhiányos” helyzetünkben csak abban bízhattunk, hogy nem végleg. A negyed hajrájára Horváth triplájával kerültek négy pontos fórba a zalaiak, amiből hármat – Eilingsfeld Jani hajszálpontos trojkájával -sikerült ledolgozni a nagyszünetig.

Ruják kihagyott hármasával és Guinn negyedik hibájával indítottuk a második félidőt, nem volt őszinte a mosolyunk. Szerencsére legalább Hinds magára talált kicsit, két szép középtávolijával tartottuk a lépést.  Legalábbis addig, amíg Benke be nem indult, és be nem szórta első hármasát, amit megspékelt egy duplával is, amivel öt ponttal megugrott a kék-fehér alakulat. Azonnal időt is kértünk, és bár az első kosarat mmi kaptuk, utána Eilingsfeld és Ogunyemi kosaraival megint visszakapaszkodtunk. A csapat hajtott, kapart, harcolt, a srácok egy percre nem álltak meg, rettenetesen akarták a sikert. Védekezésben sorra szereztük a labdákat, támadásban pedig sikerült begyötörnünk egy-két labdát, ez pedig elég volt arra, hogy a harmadik játékrész végén döntetlent mutasson a tábla.

Három perc kellett hozzá, hogy megszerezzük első pontjainkat a negyedik negyedben, igaz a zalaiak is „csak” négy pontot jegyeztek addig, így semmi nem dőlt el. A kosarat Hinds szerezte, meg a következőt is, az azt követőnél pedig az ő lecsorgó dobását zsákolta vissza Eilingsfeld János, és máris nálunk volt az előny! Nem is késett a zalai időkérés, de azt követően is a paksi szurkolók ugorhattak talpra, mikor Ogunyemi ziccere is a gyűrűben landolt. A fiúk elképesztően akartak, ütköztek, repültek minden egyes labdáéért és bár minden természetesen nem jöhetett össze, mégis araszolgattunk előre a cél felé. Egy perc volt még hátra a meccsből, hárommal mentünk és a ZTE hozta a labdát, majd szerencsésen el is rontották az akciót, vagy másként fogalmazva bravúros védekezéssel labdaeladásba kergettük őket, majd húsz másodperccel később visszaszedtük az elrontott dobásunkat. A ZTE innentől kényszerpályán volt, elkezdtek faultolgatni, de innen már nem volt visszaút! A csapat több sebből vérezve, de hatalmas akaraterőről tanúbizonyságot téve megnyerte a mérkőzést és bejutott a legjobb négy közé!

Álomszép volt, fiúk!

Álomszép volt, fiúk!