A bronzért mérkőzünk holnap

Morgen Ferdinánd Emléktorna
Atomerőmű SE – Turi Svitavy
69-77
(19-25, 20-17, 16-18, 14-17)
Paks, 2017.09.16.
V.: Kapitány G., Domokos L., Söjtöry T.

ASE: Hinds 16/6, Allen 9/3, Medve 2, Barnies 20/9, Eilingsfeld 10.
Cs.: Williams 10, Ruják 2, Garamvölgyi -. 
Vezetőedző: Teo Cizmic

Svitavy: Smithson 15/3, Slezak 3/3, Kerr 20/3, Jelinek 12/9, Roseboro 12.
Cs.: Teply 3/3,  Kotásek -, Pavlovic 12/9, Stria -.
Vezetőedző: Lukás Pivoda

A visszatérő Eilingsfeld János kosarával mi szereztük meg a vezetést az V. Morgen Ferdinánd emléktorna második mérkőzésén, mely azt volt hivatott eldönteni, hogy ki lesz a Zadart legyőző Kaposvár ellenfele a vasárnapi döntőben. Johnny egyébként egy tökéletesen rá valló kosárral nyitotta meg második paksi korszakát: egy három ember között leszedett támadólepattanó után talált a gyűrűbe. A csehek nem illetődtek meg, hamar megfordították az állást, majd fej-fej mellett haladtak a felek. Közben a másik EB-résztvevőnk, Ruják András is beszállt a padról, de ő sem segített a tíz perc alatt tizenkét pontot, közte három triplát is beszóró Jelinek húzta Svitavy ellen.

A második negyedre aztán Allen is felébredni látszott, legalábbis a gyorsan beszórt öt pontja erről tanúskodott. Kellett is nagyon, a csapaton ugyanis nagyon meglátszott, hogy a héten edzettünk először teljes kerettel, ráadásul Javion Ogunyemi betegség miatt pályára sem tudott lépni a mai mérkőzésen, ami további zavart okozott az erőben. Sajnos a lendületünk nem tartott sokáig, a rutinos csehek újabb hármasokkal köszöntek be, tizenegyből hat sikeres kísérletnél jártak. Mikor két számjegyűre rúgott a különbség, Teo Cizmic gyorsan időt is kért, azért ez mégsem járja. Kicsit magunkhoz is tértünk, rendeztük a védekezésünket és bár a vezetést nem sikerült visszavenni, legalább három pontra visszakapaszkodtunk a nagyszünetre.

A pauza a vendégek számára jött jobban, rendezték soraikat, mi pedig hosszú perceken át képtelenek voltunk betalálni. A gólcsendünket a végig nagyon agilisen játszó Barnies törte meg, aki ekkor már 17 pontnál járva gyakorlatilag meccsben tartott minket. Sőt, egy Eilingsfeldnek kiosztott gólpassz után maga is betolt egy 2+1-et, amivel egy pontra felzárkóztunk. Kellett is a jó teljesítménye, mert a két amerikai hátvédünk gyenge, vagy legalábbis önmagához képest gyengébb napot fogott ki. Közben időt kértek a csehek, de ez sem segített rajtuk, mert újabb egy perc elteltével már mi vezettünk hárommal! A sok-nullás rohanásunkat végül – mi mással – egy hármassal törte meg a Svitavy, majd a vezetést is visszavették, amit meg is tartottak a játékrész végéig, így hátrányból futottunk neki a záró felvonásnak.

Hinds távolijával gyorsan megkezdtük a zárkózást, majd Eilingsfeld indításából Williams zsákolt, kiegyenlítve az állást. Nagy volt az öröm a lelátón és a pályán egyaránt, ám ez a cseheket nem nagyon érdekelte, futottak gyorsan egy 5-0-át, időkérésre kényszerítve Teo Cizmic mestert. Érdekes szerkezetben jöttünk vissza a folytatásra, Eilingsfeld Jani mellett Hinds, Allen, Ruják és Medve volt a pályán. Nagyjából két támadás erejéig, mert azonnal látszott, hogy ez a nagytestű csehek ellen nem működik, érkezett is vissza Williams, Garamvölgyivel karöltve. Keverte a kártyákat rendesen a mester, az biztos. Az utolsó három percnek három pontos vendég előnnyel futottunk neki, ám ennél közelebb már nem tudtunk kerülni, sőt. A végére szét is estünk, így a Svitavy nyolc pontos győzelemmel jutott a fináléba, ránk pedig a Zadar vár fél négykor.

Fotó: Molnár Gyula