NB1 – Elődöntő, 2. mérkőzés
Atomerőmű SE – KTE-Duna Aszfalt
65-52
( 16-8, 18-16, 13-13, 18-15 )
Paks, ASE Sportcsarnok
V.: Benczur T., Farkas G., Söjtöry T. (Fekete)
ASE: Dugat 8, Medve -, Evans 6/3, Szabó 10/3, Jones 14.
Csere: Tóth -, Baki 1, Eilingsfeld 12, Wise 2, Kovács 11/3, Antóni -, Markovic 1.
KTE: Kinney 2, Kovács P. 5/3, Derasimovic 7, Ivosev 5, Barovic 3 .
Csere: Pongó Má. 10/6, Karahodzic 7, Pongó Ma. 5/3, Hegedűs 3/3, Mészáros 1, Kovács B. -, Piukovics 4/3.
Kipontozódott: Wise (39.) ill. Karadodzic (38.)
A párharc állása: 1-1
Szabó triplája indította a meccset, majd Evans leosztásából Jones is eredményes tudott lenni, így az első perc végére már öttel mentünk. A védekezésünk a folytatásban is rendben volt, az első négy percben mindössze egyetlen büntetőt sikerült begyötörnie a vendégcsapatnak, miközben mi szép lassan araszolgattunk előre. Mondjuk inkább lassan, mint szépen, mivel ebben a három percben mi is csak három pontot tettünk hozzá, de a lényeg, hogy a retesz jól zárt hátul. Persze azért ez sem tarthatott ítéletnapig, így előbb Derasimovic büntetői értek célba, majd Pongó Martin középtávolija, amivel a KTE fél perc alatt megötszörözte a dobott pontjai számát. nyolc perc telt el a találkozóból, mikor Kovács duplájával 11-6-ra módosult az eredmény, gólgazdagnak tehát semmiképp nem nevezhettük a találkozó első negyedét. A végjátékot aztán megnyomtuk még egy kicsit, és Eilingsfeld szép 2+1-es akciójának, valamint Kovács ziccerének köszönhetően pontos előnnyel zártuk a játékrészt.
A második negyedet is mi kezdtük jobban, előbb Jarrod Jones horogdobása, majd Evans hármasa landolt a gyűrűben, a mieinket tizenhárom pontos előnyhöz juttatva, Stojan Ivkovicot pedig időkérésre késztetve. Ez a húzás felrázta egy kicsit a vendégeket, pillanatok alatt dobott négy ponttal ők is megérkeztek a mérkőzésbe. Szerencsére hasonlóképpen tett Eilingsfeld János is, aki agresszivitását kihasználva bátran ment be a palánk alá, és két bepasszolt labdát is a gyűrűbe juttatott, visszaállítva a tíz pontos különbséget. Hogy egyik fél szimpatizánsai se unatkozzanak, arról Hegedűs igyekezett gondoskodni, aki előbb – a sípmesterek ítélete szerint sima faultot érőn- letarolta Henry Dugatot a saját palánkja alatt, majd beszórt egy hármast a túloldalon. A tíz pont körüli különbség nagyjából beállni látszott, hol itt, hol ott esett egy kosár, de mindig volt válasz a csapatok tarsolyában egymás lépéseire. Az utolsó percben még mindkét csapatnak lett volna lehetősége egy kicsit kozmetikázni ezen az álláson, de kimaradtak a lehetőségek, így jöhetett a nagyszünet.
Egy-egy elrontott akcióval nyitott mindkét csapat, majd a belépő Dugat a gyűrűbe juttatta Szabó okos passzát. A KTE szerencsére ezt követően se találta a gyűrűig vezető utat, mi pedig előbb tizennégy, majd tizenhat pontosra növeltük a fórt. A rossz kecskeméti sorozatot Pongó Martin zárta le egy hármassal, várható volt, hogy egyszer be fog esni. Sajnos ez ébresztőként hatott rájuk, a következő két percben újabb három pontot faragtak is a hátrányukból, igaz ebben az is vastagon közrejátszott, hogy mi nem tudtunk a gyűrűbe találni ez idő alatt. Aztán érkezett Henry Dugat, aki egy szép középtávolival kimozdította a csapatot a kátyúból, és ismét elkezdtünk hatékonyan játszani. A negyed vége felé közeledve az előnyünk elérte a tizenöt pontot is, persze ez nem azt jelentette, hogy a Kecskemét feladta volna. Nem is tették, és a negyed végét megnyomva lejöttek tíz pontra.
A záró felvonás első kosarát ismét mi jegyeztük, ezúttal kovács Ákos volt az „elkövető”. Nagy volt a tét, szinte tapintani lehetett a feszültséget a csarnokban. Mindkét csapat nagyon akarta a győzelmet, viszont koncentráció terén ezúttal mi nyújtottunk emlékezeteset. Pongó Máté szerzett bravúros hárompontost, erre egy nyolc-nullás rohammal feleltünk, melyet Kovács Ákos triplája koronázott meg. Tizenhét volt ekkor az előny, a vendégek pedig ismét időt kértek, aminek meg is lett az eredménye. Szigorítottak a védekezésükön, a megszerzett labdákból pedig indításgólokat szereztek. Ez azonban már csak szépségtapasz volt, mert az ASE nem azért építette fel ezt a remek teljesítményt, hogy aztán öt perc alatt lerombolja. Dzunic mester addig cserélgetett, amíg meglett az ideális felállás, és összeszorított fogakkal megállítottuk a vendégek utolsó felzárkózási kísérletet, a meccset pedig végig vezetve, remekül védekezve, teljesen megérdemelten nyertük meg. Az állás egy-egy, folytatás kedden idegenben.
Fotó: Molnár Gyula
