ASE.hu kosárlabda

Szoros első félidő után Vojvoda és Borisov extrájával felőrült minket a bajnok.


 

 NB1 - Alapszakasz, 8. forduló
Szolnoki Olaj KK - Atomerőmű SE
105-87
(31-20, 22-29, 26-15, 26-23)
(31-20, 53-49, 79-64, 105-87)
V.: Cziffra Cs., Szabó G., Pozsonyi L. (Hartyáni Zs.)

Olaj: Kinney 10/6, Vojvoda 26/15, Barnies 8/6, Eilingsfeld 22, Wright 2.
Cs.: Borisov 26/15, Popovic 4, Wittmann 6/6.

ASE: Hill 9/6, Medve 7/3, Samenas 25/18, Gilbert 11/3, Tiby 19/3.
Cs.: Will 5/3, Morse 6, Kovács 3/3, Illés -, Gulyás -, Bagó 2, Kalmár -.

Kipontozódott: - ill. Morse (31.)

Az ex-paksi négyesből Tóth Ádám ki kellett, hogy hagyja a mai meccset, bokasérülés miatt. Jól kezdett csapatunk, öt perc alatt öt triplát betermelve stabilan vezettünk a meccsen. Az élen Samenas járt, hármat is magára vállalt az öt sikeres kísérletből, igaz egyet a sikertelenek közül is. Meg is fogtuk kicsit a hazaiakat, ám örömünk nem tartott a sokáig, mert Vojvoda és Eilingsfeld vállára vette csapatát és megfordították az állást. Sajnos ebben az időszakban az első öt percben egész jól funkcionáló védekezésünk elég gyenge lábakon állt, a hazaiak szinte minden akciója kosárral zárult. És mivel az törvényszerű volt, hogy a kezdeti dobószázalékunkat nem tudjuk tartani, ennek megfelelően az olló is nyílott, és a negyed végére már egy tízessel mentek a hazaiak.

Hasonló felfogásban kezdtük a második félidőt is, kaptunk is gyorsan néhány kosarat. Majd visszaállt Samenas és Hill, a játék képe pedig egy csapásra megváltozott. Mármint támadóoldalon, mert védekezésben sajnos továbbra is túl sok, és főleg túl könnyű gólt engedtünk az Olajnak. Támadásban ellenben feljavultunk és ha komótosan is, de elkezdtük lopni a távolságot. Samenas ezúttal főleg a büntetők kiharcolásában jeleskedett, abból ötöt is a helyére küldött, na meg persze egy hármast is beemelt, mert ugye miért ne? Az első húsz percben 19 pontig jutó litván mellett azért a többiek is igyekeztek, Morse, Medve, Will is hozzátették a magukét, csapatunk pedig négy pontra lefaragta a különbséget a nagyszünetre.

Sajnos a második félidő rajtja nem a várakozásoknak megfelelően sikeredett, a klasszikus frázissal élve "az öltözőben maradtunk". Hat pontot is beszórt a Szolnok, mire nálunk Tiby révén megszületett az első kosár, majd gyorsan kaptunk még négyet. Időt is kértük, ekkor már tizenegy volt közte. Sajnos a különbség nem volt meglepő, tekintve a védekezésben és támadásban egyaránt elkövetett szarvashibák sorát, melyek sürgős orvoslásra szorultak, ha akartunk valamit ezen a meccsen. Az edzői intelmek termékeny talajba hullottak, bár kellet némi idő a kicsírázásukhoz, de a lényeg az, hogy megállítottuk a rohanást, sőt még tíz alá is bejöttünk. Aztán az utolsó percben az egész ment a levesbe, az Olaj ugyanis vezetett egy 6-0-ás rohamot, mellyel eléggé feladta a leckét a fordításra szőtt terveinkkel kapcsolatosan.

Az utolsó negyednek aztán mindent egy lapra feltéve, hatalmas elánnal mentünk neki, ami eredményesnek is bizonyult: sorra szereztük a labdákat és szórtuk a kosarakat. Különösen Tiby volt elemében, a palánk alatt egyszerűen nem bírtak vele. Ez elég sok mindenre elég is lehetett volna, azonban védő oldalon továbbra sem sikerült eltüntetni a hibákat, ráadásul Borisov is belenyúlt, ez pedig megpecsételte a sorsunkat. A játék képe minden esetre elég biztató volt, reménykedésre adhat okot a későbbiekre nézve. Van még min dolgozni, ez látszik, de az út amin járunk, jónak tűnik.

Fotó: bb1.hu