Nem sikerült a döntőbe jutás

NB1 - Elődöntő, 5. mérkőzés

KTE-Duna Aszfalt - Atomerőmű SE
60-48
( 17-11, 14-7, 10-14, 19-16)

Kecskemét, Messzi István Sportcsarnok

V: Cziffra Cs., Benczur T., Farkas G. (Hartyáni Zs.)

KTE: Kinney 5/3, Kovács P. 6, Derasimovic 14/6, Ivosev 9/6, Barovic 2.
Csere: Pongó Ma. 9/3, Karahodzic 4, Pongó Má. 7/3, Hegedűs 2.
Vezetőedző: Stojan Ivkovic

ASE: Dugat 10, Baki 2, Evans 5, Szabó 3, Jones 7.
Csere: Kovács 5/3, Eilingsfeld 4, Medve -, Tóth 2, Wise 10.
Vezetőedző: Dzunic Branislav

Kipontozódott: Pongó Martin (36.) ill. -

Eljött az ötödik meccs ideje, nem volt mese, ma el kellett dőlnie, melyik gárda jut a döntőbe. Megint mi hoztuk el a bogyót a feldobásnál, és megint kihagytak egy jó pár dobást a felek, mire Szabó Zsolt révén megszületett az első kosár, igaz csak egyet ért. A meccs a negyedik találkozót idézte, négy perc elteltével már 7-0-ra vezettünk, köszönhetően elsősorban remek védekezésünknek. Ebben oroszlánrészt vállalt a kezdőcsapatba bekerülő Baki Gergely is, aki lepattanókkal és labdaszerzésekkel bizonyította, hogy jó döntés volt a kezdőbe állítani. Stojan Ivkovic természetesen időt kért, amely után Pongó Máté megszerezte a KTE első kosarát. Közben a hazai vezetőedző egy technikait is kiharcolt magának, a büntetőt Jarrod Jones értékesítette. Ez azonban nem a hazaiakat, hanem a mieinket zavarta meg jobban, a következő 4-5 percben szinte csak hibáztunk támadásban, a Kecskemét pedig köszönte szépen, és előbb egyenlített, majd a vezetést is átvette. Az utolsó percre ráadásul teljesen szétestünk, eladtunk két labdát, amelyekből kosarat is kaptunk, így a negyedet hat pontos előnnyel zárta a hazai csapat.

A második negyed első kosarát megint mi jegyeztük, mégpedig egy szép Wise megmozdulás után, azonban a következő támadásból egyből válaszolni tudott a Kecskemét, Derasimovic révén. A kecskeméti játékosokon látszott, hogy nagyon elszántak, minden áron be akarnak kerülni a döntőbe, és ezért mindent meg is tettek. Sajnos mindeközben nálunk a koncentráció minimális volt, sorra adtuk el a labdákat, és engedtük át a lepattanókat a saját palánkunk alatt is, ezekből a hibákból pedig remekül megéltek a hazaiak. A támadójátékunk minőségéről mi sem árulkodott jobban, mint azt, hogy az első félidőben - írd és mondd - tizennyolc pontig jutottunk mindössze, egy tizenegy és egy hét pontos negyednek köszönhetően. Összesen 12 labdát adtunk el az első félidőben, emellett 9 támadópattanót engedtünk az ellenfélnek, ezt pedig csak tetézte, hogy egyetlen hármast sem sikerült dobnunk.

A második félidő is kihagyott dobásokkal indult, ám ezúttal legalább a Kecskemét sem talált be. A gólcsendet Wise törte meg egy szép floaterrel, ezzel a 23. percben elértük a 20 pontot. Ez végre felrázta a csapatot, Eilingsfeld és Kovács is hozzátett kettőt-kettőt a egy percen belül. Wise is hozzátehetett volna még kettő, ám kihagyta a büntetőit, Pongó Martin pedig megtorolta. Egy támadással később javított Wise, és okosan befejezett egy leindítást, hétre faragva a hátrányt. Lehetett volna kevesebb is, ám a tizenegyedik triplakísérletünk is kimaradt, nem úgy, mint a túloldalon Derasimovicé, amely utat talált a gyűrűbe. A különbség nem nagyon akart csökkenni, de legalább az elő félidei bénultság legalább már a múlté volt. Közben volt egy kis polémia is egy Jarrod Jones által ütött fault körül, amelyet a sporik sportszerűtlennek ítéltek, majd Dzunic Branislav videós visszanézést kért, ám az ítélet maradt a régi. A negyed végére egy szép Dugat betörés után kilencre csökkent a hátrányt, ám a játék képét látva úgy tűnt, csodára lenne szükség az utolsó felvonásban.

Dugat leosztásából Evans szerezte az első kosarat, majd Dugat állhatott a vonalra egy fault után, de csak egyet dobott be, ezzel pedig már hét kihagyott büntetőnél jártunk, de már csak hat volt közte. A fordulásból Derasimovic dobott egy duplát, ám ezt követően Kovács Ékos végre megszerezte az első hármasunkat, majd Dugat lopott labdát és zsákolt, a hátrány pedig már csak három pont volt! Védekezésben nagyon összeszedettek voltunk, és végre támadóoldalon is kezdtek összejönni a dolgaink, ennek pedig meg is lett az eredménye. A Kecskemét időt kért, Pongó Martin pedig hidegvérrel beszórt egy lélekromboló hármast, majd egy szép duplát, így megint ott voltunk, ahol a part szakad. Dzunic Branislav azonnal időt kért, hat perc volt hátra ekkor a meccsből. A támadójátékunk közben teljesen rendbe jött, gyakorlatilag azt játszottuk, amit kell, ám a Kecskemét mindig talált egy kosarat, amivel őrizni tudta előnyét. Az utolsó két percnek hét pontos hátrányból futottunk neki, ám Evans elrontotta a ziccert a túloldalon pedig Pongó Mátét faultoltuk, amivel gyakorlatilag eldőlt a meccs. Idén sajnos nem jött össze a döntőbejutás, a motiváltabbnak tűnő Kecskemét összességében megérdemelten nyerte meg a mérkőzést. Nekünk marad a bronzcsata a Sopron ellen, amelynek első meccse jövő hét szombaton lesz, hazai pályán.

Fotó: Molnár Gyula