ASE.hu kosárlabda

Egy félidőn át szoros meccset vívtunk a címvédővel, ám a nagyszünet után már nem tudtuk tartani a lépést a Szolnokkal.

 

 

Magyar Kupa - Elődöntő
Szolnoki Olaj KK - Atomerőmű SE
74-70
(17-14, 20-18, 20-10, 17-18 )

Budapest, Tüskecsarnok

V.: Vígh, Kapitány, Hegedűs (Faidt)

Szolnok: Jones 18, Vojvoda 11/6, Milosevic 9, Keller 8/6, Báder 4.
Csere: Wittmann -, Gipson 10/3, Somogyi 2, Rakic 12/9.
Vezetőedző: Dragan Aleksic

ASE: Dugat 10/3, Baki -, Evans 14/6, Eilingsfeld -, Jones 11.
Csere: Wise 7, Medve 3/3, Kovács 4, Tóth 6, Szabó 3, Körtélyesi -, Markovic 2.
Vezetőedző: Dzunic Branislav

Nem kezdtük jól az Olaj elleni meccset, mert bár Henry Dugat rögtön az első szolnoki támadásnál labdát lopott, ziccere közben Milosevic nagyon betakarta, az ellentámadásból pedig ahogy lenni szokott, kosarat kaptunk. A folytatásban aztán mi is elkezdtünk felpörögni, Jones és Evans is betalált, majd korábbi hibáját jóvá téve Dugat is beemelt egy hármast. Hamar ki is alakítottunk egy öt pontos előnyt, ám ekkor a Szolnok cserélt kettőt, és két perc alatt eltüntette ezt az öt pontot, sőt néggyel meg is lépett. Kissé szétestünk ebben az időszakban, nem igazán jöttek be a dolgaink egyik palánk alatt sem. Időt is kért Dzunic mester, reagálva a 9-0-ás szolnoki rohanásra, és meg is lett az eredmény, Tóth Ádám révén megtörtük a sorozatot. Tóth jól megélt a pályán a még nála is sokkal magasabb Somogyi ellen, két alkalommal is támadólepattanót szedett mellette, és jól tette vissza. A korábban kialakult három-négy pontos előnyét a negyed végéig megőrizte az Olaj, de a lényeg, hogy abszolút meccsben voltunk.

A második negyed első kosaraként dobott Medve-hármassal aztán ki is egyenlítettünk, sajnos Vojvoda azonnal válaszolt is rá. Szép lassan aztán a hangulat is kezdett paprikássá válni, előbb Keller Ákos kapott technikait vélt vagy valós sérelmeinek kifejtése közben, majd Báder Márton faultja váltott ki indulatokat. Közben az eredmény folyamatosa negál körül mozgott, majd Kovács Ákos büntetőivel a javunkra is billent. Dzunic mester a tegnapihoz hasonlóan ezúttal is már a második negyed közepére pályára küldte mind a tizenkét mezőnyjátékosát, hogy megtalálja az ideális szerkezetet. A dolog fordítva sült el, mint tegnap, két támadást is elrontottunk, az Olaj pedig keményen megbüntette a hibáinkat: fél perc alatt öt pontot vertek ránk. Jött is az időkérés, amely után visszatért a pályára Henry Dugat az addig jól játszó Kovács helyére. A Szolnok játékán látszott, hogy komolyan veszik ezt a találkozót, és az Adria-ligában megszokott kemény védekezésükkel meg is fogták a mieinket. Az időkérés sajnos nem segített a problémáinkon, sőt egyre jobban kezdtünk szétcsúszni, a 19. percben már kilenc volt a differencia. A legjobbkor jött Ryan Evans hármasa, amely egy 8-0-ás szolnoki rohanást tört meg, és mivel Tóth Ádám is bedobott egyet a számára megítélt két büntető közül, a nagyszünetre öt pontra faragtuk a hátrányt.

Elég későn jöttek ki az öltözőből a fiúk, minden bizonnyal volt mit mondania Dzunic mesternek az első félidőben látottakról. Sajnos a folytatásban sem a megszokott dinamikus játékunkat hoztuk, hanem továbbra is mintha meg lettünk volna illetődve a lehetőségtől. A túloldalon Vojvoda Dávid kezdett felpörögni, triplát majd duplát szórt, csapata pedig a mérkőzés során először két számjegyű különbséggel vezetett. Majd nem sokkal később Keller Ákos is betolt egy hármast a sarokból, megforgatva a kést a paksi szimpatizánsok szívében. Teljesen szétestünk, négy dobott pontunkra tizennéggyel felelt az Olaj, elmenni látszott a meccs. Ismét időt kértünk, a gyengén játszó Dugat helyét Jeremy Wise foglalta el, akivel legalább a süllyedést megállítottuk. Továbbra is tizenöt pont volt közte, de legalább nem távolodott tovább az Olaj. Ez a hátrány a negyed végére is megmaradt, így csodára lett volna szükség ahhoz, hogy esélyünk legyen megfordítani a meccset.

A záró felvonásban aztán szinte minden mindegy alapon nekik mentünk, aminek az lett az eredménye, hogy négy perc alatt többet dobtunk, mint a harmadik negyed teljes tíz perce alatt. Közben azért kaptunk is, így ha közelebb is loptuk magunkat, még mindig nagyon sok volt az a tíz pont, amivel vezettek. Főleg úgy, hogy Rakic beköszönt egy hármassal, miután szerencsés módon hozzá került a játékszer. Innen aztán már nem engedte ki a kezéből  mérkőzést a Szolnok, és összességében teljesen megérdemelten jutott a döntőbe. Mi egy álommal szegényebbek lettünk, sajnos ezúttal sem sikerült elcsípni a favoritot. A mérkőzésen egyértelműen megmutatkozott, hogy egyéni képességekben az Olaj felettünk áll, amit csak hibátlan védekezéssel és csapatmunkával lehet kompenzálni. Ez nekünk ma nem sikerült, így már csak egy feladatunk maradt erre a hétvégére: holnap mindent megtenni a bronzmérkőzésen, hogy szépen záruljon számunkra a kupadöntő.

Fotó: Molnár Gyula