ASE.hu kosárlabda

Egy félidőnyi jó teljesítmény bőven elég volt az elődöntőbe jutáshoz, ahol a Szolnok lesz az ellenfél.

 

 

Magyar Kupa - Negyeddöntő
Falco-Trend Optika KC Szombathely - Atomerőmű SE
62-84
(12-31, 18-26, 16-9, 16-18)

Budapest, Tüskecsarnok

V.: Kapitány G., Györffy P. A., Boros T. (Fekete)

Falco: Martinic 11/3, Covinton 10/3, Perl -, Hall 9/3, Krstanovic 13.
Csere: Bognár 4, Váradi 5/3, Dukic 8/6, Bus -, Simon K. 4.
Vezetőedző: Kálmán László

ASE: Dugat 9/6, Baki , Evans 7/3, Eilingsfeld 9/6, Jones 12.
Csere: Körtélyesi 8/6, Wise 2, Medve , Tóth 14, Szabó 16/9, Kovács 2, Markovic 5.
Vezetőedző: Dzunic Branislav

 

Evans triplája nyitotta a találkozót, majd nem sokkal később Dugat is betalált, így a kezdésre nem lehetett panaszunk. Baki Gergely a fehérvári kihagyást követően ismét elfoglalta helyét a kezdőcsapatban, ennek áldásos hatása - elsősorban védőoldalon - egyből érezhető volt. Jones és Covinton kosárváltását követően három és fél perc után 7-4 állt a táblán, majd Jones újabb kosara után 9-4. Sőt, újabb két támadással később Dugat és Eilingsfeld hármasainak köszönhetően már két számjegyű különbséggel vezettünk, Kálmán László pedig kénytelen volt időt kérni. A jó forma a folytatásban sem tűnt el, annak ellenére sem, hogy gyakorlatilag egy perc leforgása alatt Körtélyesi, Wise, Medve, Tóth és Szabó is pályára került. Eilingsfeld újabb valamint Szabó első, majd második hármasával már 18 volt közte, és még csak a 9. percben jártunk. Sőt, mikor Körte is beszórt egy távolit a 10. percben, szinte hihetetlen módon már az első negyedben húsz fölé nőtt a differencia. Végül tízből hét hármassal zártuk az első negyedet, ami azért valljuk be, nem rossz teljesítmény.

A második negyed kezdetére rá is nyomta a bélyegét egy kicsit a dolog, nagyjából két perc alatt kaptunk tíz pontot, pontosan annyit, mint a teljes első negyed során. Dzunic Branislav nem is tűnt boldognak, annak ellenére sem, hogy mivel a támadóoldalon azért sem álltunk meg, azért 18 pontos előnyünk így volt a Falco előtt. A Falco szép lassan magára talált közben, Dukic és Covinton nehézbombázásba kezdett, három támadás alatt három triplát elsüllyesztve lopták közelebb csapatukat. Közben nálunk Kovács és Markovic is pályára került, így a 14. percben már mind a 12 mezőnyjátékosunkat bevetettük. Aztán Körtélyesi és Medve helyett visszajött Evans és Dugat, a fiúk pedig ismét egyel magasabb fokozatba kapcsoltak, és újra húsz pont fölé növelték az előnyünket. Szenzációsan játszottunk, egyszerűen nem volt egy súlycsoportban a két gárda. A mieink folyamatos presszió alatt tartották az ellenfél játékosait, és ezer fokon égve védekeztek. A negyed hajrájára aztán még egy kicsit beleerősítettünk, így huszonhét pontos fórral mehettünk a nagyszünetre.

Az első félidő felfokozott tempójához képest meglehetősen álmosan kezdődött a harmadik negyed, alig-alig találtak gyűrűbe a csapatok. Megint a szombathelyiek találták meg előbb a játék ritmusát, el is kezdték lopni a távolságot, szerencsére azért csak módjával, húsz alá bemenni így sem tudtak. Nálunk Eilingsfeld János volt a felelős a pontokért, hihetetlen elánnal dolgozott mindkét palánk alatt. Hasonló energiával játszott Tóth Ádám is, akinek azonban nagyon nem volt szerencséje, sorra kidobálta magából a gyűrű a kísérleteit. Közben a szakmai stáb arra is igyekezett figyelni, hogy holnap fontos meccsünk lesz, így a kezdők a megszokottnál jóval több pihenőt kaptak a negyed során. Ez meg is látszott a ponttermelésen, nyolc perc alatt mindössze hét pont került a nevünk mellé. Ez a negyed nem fog arany betűkkel bekerülni a paksi kosárlabdázás nagy könyvébe, az biztos. De mivel a dudaszó felharsanásakor még így is hússzal vezettünk, ezen könnyedén túl tudtunk lépni.

A záró felvonásban aztán tovább folytatódott a viszonylagos gyengébb játékunk, látszott, hogy a játékosok nehezen tudtak felpörögni a szünet után, amelyre úgy mentek, hogy gyakorlatilag zsebben volt a meccs. A 33. perctől aztán visszajöttek a kezdők a pályára, muszáj volt felpörgetni a csapatot, mert nagyon leültünk. A végére aztán Tóth Ádám megtalálta a dobóformáját, és ha nehezen is, de megakadályoztuk, hogy látótávolságba kerüljenek. Nagyon fontos, hogy ha a dobások nem is estek be, és hibázgattunk is támadásban, a védekezésünk rendben volt, nem engedtünk könnyű kosarakat. A meccset összességében magabiztosan nyertük, még úgy is, hogy a kulcsjátékosaink közül senki nem játszott többet 15-20 percnél, ami a holnapi nap szempontjából igen fontos. Akkor ugyanis jön az Olaj, amely egyértelműen a mezőny legerősebb csapata, és amely ellen maximumot kell nyújtani, ha oda akarunk érni. egy biztos, a fiúk mindent meg fognak tenni, hogy sikerüljön.

Fotó: Molnár Gyula