ASE.hu kosárlabda

Egy végig szoros, az utolsó másodpercig izgalmas találkozót sikerült megnyernünk a Vasas otthonában, nem kis részben a 19 darab sikeres hármasunknak köszönhetően.

 

NB1 - Alsóház
Vasas Budapest - Atomerőmű SE
87-90
(20-22, 23-22, 21-20, 23-26)
Budapest, 2017.04.06
V.: Benczur T., Boros T., Kulcsár T. (dr. Valovics I.)

Vasas: Taylor 17/3, Horváth 11/9, Thompson 18/3, Pacher 21/6, Wright 12.
Cs.: Moravcsik 2, Garamvölgyi 6, Katona -.
Vezetőedző: Sárosi Bulcsú

ASE: Battle 20/12, Samenas 17/9, Gilbert 13/6, Tiby 23/18, Watkins 7/3.
Cs.: Medve 4/3, Kovács 6/6, Will -.
Vezetőedző: Teo Cizmic

Kipontozódott: - ill. -

Határozott győzelmi szándékkal érkeztünk ma Budapestre, még akkor is, ha tudtuk, hogy a Vasas az életben maradásért küzd, de legalábbis a play-out elkerülésért. Látszott is némi idegesség az elején mindkét félen, ám Talor Battle átlendítette a kezdeti nehéz időszakon a csapatot, amerikai irányítónk öt perc elteltével 8-8-as döntetlenre állt a Vasas ellen. Aztán szép lassan a társak is belejöttek, Tiby és Samenas is betaláltak a vonalon túlról, így mikor a nyolcadik percben időt kért a Vasas, már hat triplánál jártunk. Az időkérés, illetve az azt követő technikai szünet (a pályamatricázásnak volt szüksége egy kisebb szépészeti beavatkozásra) után már nem tudtuk elkapni a korábbi ritmust, de így is mi zártuk előnnyel az első tíz percet.

Aztán az első hazai támadás nyomán az a minimális előnyünk is eltűnt, így tényleg őszintén mondhatjuk, hogy Gilbert hármas nagyjából úgy kellett, mint egy falat kenyér. Ettől kicsit megnyugodtunk, főleg mikor nem sokkal később beszórt még egyet. A játék egyébként egész békés mederben folyt, feszültségnek nyomát sem nagyon lehetett felfedezni, szinte már barátságos jellege volt a találkozónak. Persze azért a hibákat ezúttal sem hagyta szó nélkül Cizmic mester, néhány hiba és rögtön a kispadon hallgatta az okítást a delikvens. Aztán szép lassan ismét rendbe kaptuk a védekezést, ami magával hozta a könnyű helyzeteket és kosarakat is. Érdekes volt ránézni egyébként a statisztikára, ritkán látni olyat, hogy a 18 percben 8 kétpontos kísérletre 22 triplakísérlet jusson. Kilenc pontos paksi előnynél újabb Vasas időkérés következett, aminek hatására ismét megtorpantunk kicsit, pillanatok alatt el is tűnt hat pont a különbségből, majd a negyed végére - Ronnie Taylor dudaszóra dobott triplájának "hála" - még kettő. Sajnálhattuk a dolgot nagyon, mert ha az utolsó két percben is megfelelően koncentráltunk, gyakorlatilag már az első félidőben eldönthettük volna a továbbjutást.

A második félidő már komolyabb tempóban, és egyben jóval feszültebb légkörben zajlott, legalábbis ami az első perceket illeti. A szünetben minden bizonnyal mindkét mester kifejtette a véleményét játékosai agilitását illetőleg, mentek is a pályán lévők, mint a meszes. Talán ennek volt betudható, hogy a kosarak sem nagyon potyogtak, öt perc alatt mindössze 12 pontot "szenvedett" össze a két csapat, mellette csetepatéból, lökdösődésből és szóváltásból is volt legalább ennyi. A Vasas mindenesetre jól jött ki a dologból, szép lassan kezdtek ellépni tőlünk, amin Gilbert negyedik személyi hibája sem segített, ráadásul embere, Thompson volt az ellenfél legjobbja. A negyed végére aztán kicsit összekaptuk magunkat, és Tiby büntetővel egálra mentettünk az utolsó negyed előtt.

A záró felvonást próbáltuk agresszíven kezdeni, ami több hibát is szült, majd egy technikai hibát is a kispad részre. Az eset egyébként hasonlított az egy hónappal ezelőtt történtekre, csak akkor tíz pontos hátrányban történt, ám a hatása ugyanaz volt: a csapat jól jött ki belőle, és ez a lényeg! A büntetőt ugyanis Horváth Ákos kihagyta, majd egy duplával és egy Watkins-hármassal büntettünk, így mikor Sárosi Bulcsú időt kért, már mi vezettünk öttel. Érdekes volt egyébként, mert Battle ekkor már vagy 3 perce ült, amit nem szokhattunk meg, de a pihenő biztos jól jött neki az utolsó percek előtt. Az időkérés aztán érdekes módon megint elnyúlt vagy öt-hat perc hosszúra valami technikai probléma miatt (a sporik a zsűriasztallal diskuráltak ez idő alatt), csak reménykedhettünk, hogy ezúttal "hűlünk ki", mint az első negyedben. Sajnos de, a lendületünk megtört, a Vasas pedig két perc alatt eltüntette a hét pontos különbséget és 43 másodperccel a vége előtt Wright zsákolásával kiegyenlített. Ezúttal Teo kért időt, azt követően pedig jött Battle, és szűk fél perccel a vége előtt egy remekbe szabott hármassal visszavette a vezetést! Innentől pedig jött a szokásos faultolgatós történet, ám ahogy oly sokszor, ezúttal sem vezetett eredményre, így a szezon során harmadszor is legyőztük a Vasast!

Szép volt fiúk!

Fotó: Molnár Gyula (archiv)