ASE.hu kosárlabda

A magyar kupa bronzérmese Ciric  és Lilov vezérletével átgázolt rajtunk a nagyszünet után.
 

NB1 - Alapszakasz, 22. forduló
Naturtex-SZTE-Szedeák - Atomerőmű SE
84-70
(22-22, 22-20, 20-10, 20-16)
Szeged, 2017.03.11
V.: Papp P., Balog Gy., Fodor A. (Balogh L.)

Szeged: Boltic 10, Lilov 22/18, Ciric 29/15, Juhos 9/3, Sulovic 11.
Cs.: Filivovics 3/3, Bán -, Wirth -, Vágvölgyi -, Bonifert -.
Vezetőedző: Nikola Lazic

ASE: Battle 17/3, Kovács 14/6, Samenas 9/3, Tiby 7, Watkins 9.
Cs.: Gilbert 7/3, Will 7/3, Illés -, Medve -, Kalmár -.
Vezetőedző: Teo Cizmic

Kipontozódott:  - ill. -

Sulovic kosaraival a Szeged kezdte jobban a mindkét csapat számára rendkívül fontos találkozót, de mi sem ragadtunk be a rajtnál, ami jó jelnek tűnt. Nálunk Watkins igyekezett pontokkal korrigálni a róla kapott kosarakat, többnyire sikerrel. Nagyjából fej-fej mellett haladtak a felek, hol mi vezettünk egy Kovács-triplával, hol Ciric szomorított minket az oly' jól ismert távoli bombáival. A negyed derekán egy Samenas kárára elkövetett sportszerűtlen hiba borzolta a kedélyeket, litvánunkat szerencsére ez nem zavarta meg és higgadtan büntetőzött. A hajrára kicsit meglépett a magyar kupa bronzérmes, de a végére Battle egyéni villanásaival egálra mentettük a negyedet.

Az első negyedben látott hullámzó játék folytatódott másodikban is, igazából egyik csapat sem talált fogást a másikon. Helyenként mindkét gárda mutatott szép dolgokat, de a hibák éppúgy jellemezték a játékot mindkét oldalon. A hazaiaknál továbbra is Ciric maradt támadásban, ráadásul Lilov is lekezdett felnőni mellé, ami nem sok jót jelentett. Nálunk Cizmic mester folyamatosan rotálta a megszokott nyolc emberét, hogy megtalálja az ideális felállást, de az látszott, annak a bizonyos felállásnak Talor Battle része kell, hogy legyen: amerikai irányítónk ismét remekelt, mikor öttel megugrott a hazai csapat, az ő megmozdulásaival jöttünk vissza egálra. A végére még volt némi burleszkbe hajló labdakergetés a pályán, melyből - ha csak egy duplányival is, de - a hazaiak jöttek ki jobban, így minimális hátránnyal vonultunk az öltözőbe a nagyszünetben.

Jó védekezéssel indítottunk, ám ezt Watkins negyedik hibája, majd hét szegedi pont követte, nem volt hát őszinte a mosolyunk. Ezzel a két pontos félidei hátrányból két perc alatt kilenc lett, senkit nem is lepett meg, hogy Cizmic mester időt kért. Sajnos a csapaton ez sem sokat segített, Andrija Ciric egyszerűen tarthatatlannak bizonyult, szabályosan rettegésben tartotta a védőiket. Egymaga 12 pontot szerzett a harmadik játékrészben, kettővel többet, mint a komplett piros-kék legénység, aminek köszönhetően az utolsó felvonás előtt tíz pontnyira hízott a szegedi fór.

A helyzet ezt követően sem sokat javult, sőt mivel a hazaiak újabb öt ponttal megtoldották a különbséget, mondhatni jelentősen romlott is. A harmadik negyedhez hasonlóan - sajnos - ezúttal is mindössze két percet kellett várni az első időkérésünkre. Sajnos ahogy az előző, ez sem segített, a szeged továbbra is agresszíven és okosan kosárlabdázott, ráadásul Lilov és Ciric személyében két igazi vezére is volt a pályán, akik hátukon vitték csapatukat. A meccsről sok mindent elárul a gólpasszok száma is, melyből 19 volt a hazai oldalon és mindössze 7 darab nálunk, ami elképesztően kevés. A vereség nem volt kérdéses, de hogy van mit tanulni belőle, az is biztos. Van még négy meccsünk hátra az alapszakaszból, ezeken kell minél jobb eredményt elérni, aztán majd meglátjuk mire lesz elég.

Fotó: Molnár Gyula (archiv)