ASE.hu kosárlabda

Harminc percen át tíz pont körül volt a különbség, majd a vendégek egy 10-0-ás sorozattal eldöntötték a meccs sorsát.


 

 NB1 - Alapszakasz, 19. forduló
Atomerőmű SE - Alba Fehérvár
73-83
(17-25, 15-19, 20-18, 21-21)
Paks, 2017.02.25.
V.: Földházi t., Pozsonyi L., Balogh Gy. (Hartyányi Zs.)

ASE: Battle 11/6, Samenas 11/9, Will 4, Gilbert 11/6, Tiby 16/6.
Cs.: Watkins 9, Kovács 3, Illés 8/6.
Vezetőedző: Teo Cizmic

Alba: Taylor 2, Edwards 6/6, Shepard 11/3, Lóránt 21/9, Keller Á. 13.
Cs.: Farr 8, Mohammed 6/3, Markovic 6, Tóth 10/6, Keller I. -.
Vezetőedző: Dzunic Branislav

Kipontozódott:  ill.

Keller kosarával az Alba szerezte meg a vezetést a mérkőzésen, erre Samenas válaszolt egy szép hármassal, majd Gilbert is beköszönt egy kettessel, az elmúlt meccsekhez képest üdítően kezdtünk. A túloldalon továbbra is Keller volt aktív, nem igazán tudtuk semlegesíteni, de legalább támadásban továbbra is jól pörögtünk. A védekezésbeli hiányosságok orvoslására érkezett Watkins Gilbert helyett, sajnos rögtön egy szabálytalan zárással kezdett. A folytatásban aztán egy szép centerezéssel is jelentkezett, javítva az előzőt, ám ez is csak az eredmény tartásához volt elég. Aztán már ahhoz sem, mert az Alba - főleg védekezésben - elkezdte felvenni a megszokott ritmusát, mi pedig csak szenvedtünk a szorításban, ami rendre rossz dobásokat és eladott labdákat eredményezett. Fél perccel a vége előtt kért időt Teo Cizmic, ekkor már nyolc volt közte, majd a negyed végére tíz.

Öt gyors Alba-ponttal indult a második tíz perc, csak hogy még boldogabbak legyünk. Szerencsére ettől nem omlottunk össze, Battle és Gilbert hármasaival gyorsan eltüntettük a hátrány közel felét. Összességében nem játszottunk rosszul, legalábbis a Kaposvár elleninél mindenképpen jobban, de sajnos az Alba ellen a nem rossz nem elég, a győzelemhez minimum jól, de inkább extrán kell játszani. Főleg támadásban kellett volna a javulás, a vendégek fojtogató védekezésére ellen nem igazán volt válaszunk. ráadásul a lepattanózást is csúnyán nyerték, a félidőben 21-13-ra vezettek ebben a játéknemben, ráadásul ebből hét támadópattanó volt. A félidő végére azért igyekeztünk visszakapaszkodni, ebbéli törekvésünket nagyban segítette Illés Máté dudaszóra dobott nyolcméteres hármasa, így "csak" tucatnyi volt közte a nagyszünetben.

Egy kivédekezett Alba-támadás után Tiby hármasával csökkentettük egy számjegyűre a különbséget, majd kivédekeztünk még egy akciót, ám Tiby újabb kísérlete már nem talált utat a gyűrűbe, pedig kellett volna nagyon. Közben Keller maradt üresen és zsákolt egy szépet, de Battle trojkájával erre is tudtunk felelni. Összességében simán látótávolságon belül voltunk, akár még a győzelemre is lett volna esélyünk, ám valahogy azt az extrát, amire ehhez szükség lett volna, nem tudtuk hozzáadni. Pedig a padról beszálló Illés is kimondottan jól teljesített, második távoli kísérlete is a gyűrűben landolt, az ismét szép számban kilátogató közönség legnagyobb örömére. Innentől nagyjából felváltva esetek a kosarak a negyed hátralévő részében, ami azt eredményezte, hogy a tíz pont körüli differencia harminc percet követően megmaradt. Érdekes volt egyébként, hogy mennyire hadilábon állt a büntetőkkel mindkét gárda, egyik fél sem dobta hatvan százaléknál jobban a szabaddobásokat.

A záró felvonásra aztán sebességet váltott az Alba, és egy 10-0-ás sorozattal a maradék reményünket is porba tiporta. Ezt követően már hiába próbálkoztunk bármivel, ekkora mínuszból hét-nyolc perc alatt visszajönni még egy nálunk erősebb csapatnak is szinte lehetetlen feladat lenne. A végére még bejöttünk tíz ponton belülre, de a bravúr nem jött össze, az Alba így - teljesen megérdemelten - megnyerte a mérkőzést, mi pedig készülhetünk a Vasas elleni idegenbeli derbire, amit behúzni jottányit sem ígérkezik könnyebb feladatnak.

Fotó: Molnár Gyula