ASE.hu kosárlabda

Hiába Battle kiváló bemutatkozása, a Kaposvár az első negyedben mutatott jó játékával nyerni tudott a Gesztenyés úton.

 

 NB1 - Alapszakasz, 18. forduló
Atomerőmű SE - Kaposvári KK
78-82
(17-31, 23-16, 19-17, 19-18)
Paks, 2017.02.11.
V.: Papp P., Minár L., Praksch P. (dr. Páli K.)

ASE: Battle 23/15, Samenas 5/3, Gilbert 9/6, Tiby 14/6, Watkins 6.
Cs.: Kovács 7, Will 14/12, Illés -.
Vezetőedző: Teo Cizmic

KKK: Wisseh 18/9, Frazier 26/15, Cooke 17/3, Hendlein 9, Simms 7.
Cs.: Fodor 2, Baki 3/3, Papp -, Grebenár -.
Vezetőedző: Fekete Ádám

Kipontozódott: Samenas (40.) ill.

Régen látott, szép számú nézősereg előtt fogadtuk a Kaposvárt a bajnokság 18. fordulójában, a kezdőcsapatban pedig helyet kapott a frissen igazolt Talor battle, valamint a sérüléséből felépült Ryan Watkins is. Battle nem is tétlenkedett sokáig, már az első támadás végén beszórt egy nyolc méteres hármast, csak a miheztartás végett. Sőt, egy támadással később egy ziccert is értékesített, tovább növelve az előnyt. Persze a Kaposvár sem adta olcsón a magát, mindössze két perc alatt repesztettek egy 11-0-ás sorozatot, közte két Wisseh-hármassal. Sajnos a kaposvári dobóforma a folytatásban sem romlott, hat perc elteltével már Wisseh és Frazier is három-három sikeres távoli kísérletnél tartott. Mi pedig hiába próbáltunk meg mindent, a különbség csak nőtt, a nyolcadik perc végén már tizenhét(!!!) volt közte. Ezt sikerült lefaragni tizennégyre a negyed végére, de az egáltól (a vezetéstől meg pláne) még nagyon messze jártunk.

Watkins harmadik hibájával és egy újabb vendég ponttal indult a második negyed, erre Battle felelt Illés szép kiosztásából. Közben azért védekezésben nagyjából rendeztük a sorokat, legalábbis a vendégek pontözöne alábbhagyott, de tíz ponton belülre bekerülni nem sikerült, köszönhetően a sok kihagyott ziccerünknek. A Kaposvár egyébként roppant kulturáltan kosárlabdázott, rendre megtalálták azt az extra passzt, amire szükségük volt a tiszta ziccerhez. ennek a legnagyobb haszonélvezője az első félidőben 17 pontig jutó Frazier volt, aki kintről-bentről eredményesen célzott. Nálunk közben Samenas és Watkins is begyűjtötte a harmadik hibáját, de maradtak a pályán, mert kellettek. Sajnos Ryan formája még messze nem volt a régi, Simms rendre betolta a gyűrű alá, nem bírta tartani lábon. A félidő végére azonban így is lőtávolon belülre kerültünk, Battle utolsó másodperces ziccerével hátra olvadt a Kaposvár előnye.

Tiby hárompontosa nyitotta meg a második félidőt, erre Wisseh felelt egy duplával, majd Will jelentkezett egy hármassal. Nem a védekezés dominált az első percekben, de kit érdekelt, ha egyszer a folyamatosan közelítettünk hozzájuk? Lejöttünk négy pontra, mikor a túloldalon egy ütközést követően megsérült Simms, a helyére érkező Baki pedig egyből beszórt egy hármast. Ezzel lélegzethez jutottak a vendégek, szükségük is volt rá nagyon. A differencia ugyanannyi volt, mint az első húsz perc végén, mégis mennyire más meccs volt ez. Volt játék, volt élet, jó volt nézni, hogy hogy mennyire pörgött a csapat. Időt is kért a Kaposvár, Fekete Ádámnak volt mondanivalója a fiai számára. Három perc volt hátra a játékrészből, mikor Baki vitte le a földre Samenast, egy sportszerűtlenért cserébe. A büntetők a gyűrűben landoltak, de plusz pontokat nem tudtunk szerezni az azokat követő akcióból. A félidei hátrányt így is sikerült két ponttal csökkenteni, így mínusz ötről vártuk az utolsó tíz percet.

Melyre visszatért a harmadik negyedben megsérült Simms is, szerencsére sikertelen dobással jelentkezett. Nem úgy, mint Battle, aki két hármast is bevert az első percekben, majd kiosztott egy nagy zsugát Kacsának is, egészen akrobatikus mozdulattal juttatta a labdát a gyűrűbe, így 7:19-cel vége előtt mindössze egy pont volt a két csapat között. Időt is kért a Kapos, ám betalálniuk így sem sikerült. Sajnos a fordulásból Battlenek sem, pedig a nehezét már elvégezte, és ami még nagyobb baj, hogy az elcsúszó Kovács Ákos sportszerűtlen faultot érőn nyúlt oda Wissehnek, a Kaposvár pedig négy ponttal torolta meg a dolgot. Ez láthatóan megtört minket, meg is ugrott a Kaposvár

Szép volt fiúk!

Fotó: Molnár Gyula