ASE.hu kosárlabda

Öt percen át tudtunk méltó ellenfelei lenni a Körmendnek, azt követően teljesen szétestünk, így a körmendi mester kiütéses sikerrel zárta utolsó vasi mérkőzését.

 

NB1 - Alapszakasz, 10. forduló
Egis Körmend - Atomerőmű SE
102-64

(30-20, 26-11, 19-11, 27-22)
(30-20, 56-31, 75-42, 102-64)

V.: Györffy P., Tözsér D., Gorka Sz. (Forrai S.)

Körmend: Petty 12/3, Smith 10, Ferencz 16/12, Loveridge 14/6, Csorvási 10.
Cs.: Allen 22/6, Saddler 12/12, Németh 2, Horti 4, Doktor -, Molnár -.
Vezetőedző: Teo Cizmic

ASE: Hill 11/9, Medve 4/3, Samenas 3, Gilbert 9/3, Tiby 15/3.
Cs.: Morse 2, Kovács 2, Will 12/9, Illés 4/3, Bagó 2, Gulyás -, Kalmár -.
Vezetőedző: Gediminas Petrauskas

 

Az utolsó meccsére készülő Teo Cizmic ünneplésével, majd egy paksi kosárral indult a találkozó, melyre Ferecz és Csorvási válaszoltak fél percen belül. A meccs egyébként rögtön magas hőfokon indult, látszott a tét, mindkét csapat győztesként akarta elhagyni a parkettet. A hazai nézők mindent meg is tettek, hogy ünnepi hangulatot varázsoljanak a csarnokba, rendületlenül buzdították az övéiket, illetve éltették a távozó vezetőedzőt. A szurkolás a mieink játékára is jótékony hatással volt, Medve és a Tiby pontjaival fordítottunk, majd sikerrel tartottuk a lépést a piros-feketékkel. Pedig védekezésben nem igazán remekeltünk, sajnos Petty rendre megoldhatatlan feladat elé állított minket. Ez aztán meg is bosszulta magát, mert miután a hazai hármasok elkezdtek beesni, megugrott a Körmend. Sajnos a védekezésünk nem volt megfelelő szinten, így tekintve hogy hármast is beszórt a hazai csapat, nem tűnt túlzónak a 30 kapott pont.

A második negyedben tovább folytatódott a hazai dominancia, azzal a különbséggel, hogy a támadásban is elfogyott az ötletünk, így az olló csak nyílt és nyílt, a félidőre pedig már a 25-öt is elérte a különbség. Sokat nem lehet és nem is érdemes írni erről a játékrészről, paksi szemszögből nézve nem sok értékelhető dolog történt. Pozitív volt Illés beszállása, aki bár szintén követett el hibákat, legalább támadásban mutatott egy-két szép dolgot, közte egy meglehetősen távolról beemelt triplát.

Egy-egy remek támadással indult a második félidő, kár hogy csak az egyik - a körmendi - végén született kosár. Pedig ekkor már a hazaiak is hibázgatta rendesen, persze huszonöt pontos előnyben nem is könnyű úgy koncentrálni, mint szoros állásnál. Ettől függetlenül még így is növelni tudták a különbséget, amely a negyed felére már a harmincat is átlépte. Pedig szinte mindenkivel megpróbálkozott a litván mester, volt magas és alacsony felállás is, de egyszerűen semmi nem működött, így nem meglepő, hogy a harmadik játékrészt is nyerték a hazaiak.

A záró felvonásra már nem sok komoly kérdőjel maradt, leszámítva azt, hogy mennyi lesz közte, illetve hogy eléri-e a százat a hazai csapat. Utóbbira néhány perccel a vége előtt meglett a válasz, ami pedig a különbséget illeti, arról jobb nem is szólni. Egy biztos, Teo Cizmic remek búcsúmeccset kapott a két csapattól, és mivel a kupasikerük alkalmával is legyőztek minket, valamint a bronzérmet is ellenünk nyerték meg, egészen biztosan szép emlékeket fog őrizni velünk kapcsolatban a horvát mester.

Fotó: Vágvölgyi Bálint