Visszavágott a Szolnok

2016.01.30, 18:20 Kosárlabda
Az első negyedben még vezettünk, ám a folytatásban felőrölt minket az Olaj, és megérdemelten nyerte meg a találkozót.  

 NB1 - Alapszakasz, 16. forduló
Szolnoki Olaj KK - Atomerőmű SE
71-58

(14-19, 19-11, 18-11, 20-17)
(14-19, 33-30, 51-41, )

Olaj: Wittmann 10/6, Kovács P. 4, Vojvoda 15/6, Milosevic 15/3, Gregory 3.
Csere: Keller 7, Burrell 13, Jones 2, Borisov 2.
Vezetőedző: Pór Péter

  ASE: Dunn 12, Medve -, Barnies 9, Eilingsfeld 4, Tóth 6.
Csere: Watkins 5, Robinson 17/6, Siladji -, Kovács Á. 3/3, Will 2. 
Vezetőedző: Schmidt Béla 

 Kipontozódott : Wittmann (40.) ill. -

A sérüléséből felépült Milosveic jegyezte a találkozó első kosarát, erre Tóth Ádám válaszolt egy szép centergóllal. Hamar megszülettek az első találatok, ami jó jelnek tűnt, hiszen egy ilyen nagy téttel bíró meccsen gyakran elő szokott fordulni, hogy beragad az egyik (vagy mindkét) fél a rajtnál. Nem sokkal később Barnies révén a vezetés is meglett, majd jött a korábban említett gólcsend, ami több, mint három percig tartott, "idegállapotba kergetve" a nézőtéren és a pályán egyaránt mindenkit. A túloldalon megint Milosevic lépett elő, szép ziccert dobott, egyenlített az Olaj. Közben a feszültség is nőtt, nődögélt, főleg mikor harsantak a bírói sípok, Dunn pedig higgadt volt a vonalon. Mindez elég is volt ahhoz, hogy kialakítsunk egy négy pontos előnyt, amit tartani is tudtunk. Közben próbáltuk frissíteni a sorainkat, pályára került Watkins és Siladji is. Robinson triplát dobott, majd Dunn dudaszóra újabb duplát, ezzel öt pontos vendég előny alakult ki a negyed végére.

Nehezen indult a második játékrész, szerencsére nem csak nekünk, az Olaj sem nagyon találta a gyűrűig vezető utat.  Az első három perc mindössze öt pontot hozott, de legalább elmondható, hogy csapatunk egyrészt őrizte előnyét, másrészt csapatjátékkal tette ezt. Persze az is látszott, hogy a cserék nem ugyanúgy hatottak mindkét csapatra, nálunk kicsit visszaesett a teljesítmény, a túloldalon pedig lendületbe jött a hazai csapat és Borisov hármasával vissza is vették a vezetést. Mondjuk nem is csoda, az öt perc alatt dobott két pontunkkal sokáig nem lehetett tartani az előnyt, változtatni kellett hát. Próbálkoztunk is mindennel, és Eilingsfeld révén legalább büntetőkből eredményesek tudtunk lenni. Sajnos közben az Olaj szép lassan építgette az előnyét, ami a negyed hajrájára fordulva már hatra rúgott. A negyed végére szerencsére Watkins magára talált egy kicsit, így háromra csökkent a differencia, de így is csúnyán elbuktuk a játékrészt.

Egy-egy változástól eltekintve a kezdővel jött vissza mindkét gárda a félidő után, és Barnies korai duplájával fel is zárkóztunk egyre. Az örömünk nagyjából ezzel tartott, mert a piros-feketék futottak egy 7-0-ás etapot, elsősorban Wittmann agilis játékára építve, nem is csoda, hogy időt kért Schmidt Béla. A játékunk a folytatásban sem lett jobb, a Szolnok pedig áttörte a tíz pontos határt is. Ekkor kicsit magunkhoz tértünk, legalábbis Robinson, aki gyors öt ponttal terhelte meg a szolnoki gyűrűt. Nem játszottunk jól továbbra sem, de a szolnoki hegemónia megtört, és ismét meccsben voltunk. Sajnos Vojvoda a számukra legjobb pillanatban talált be a sarokból, megállítva a felzárkózási kísérletünket, és újabb időkérésre késztetve minket. Volt ugyan még vissza ekkor bő egy perc, de a negyed végéig már nem változott az eredmény, maradt a közte tíz. Pont annyi, ahány percünk volt a felzárkózásra, ami nem tűnt egyszerű feladatnak, sőt.

Milosevic triplájával indult a záró felvonás, erre Tóth válaszolt egy hárompontos vonaltól indított betörésből (!), majd Milosevic duplájára is felelt, egy visszapöcizett duplával.  Sajnos ez is csak az eredmény tartására volt elég, közelebb nem tudtunk kerülni. Tóth Ádámon is látszott közben a fáradtság, jött is helyette Watkins, hogy szusszanhasson egyet. Robonsion továbbra is elemében volt, középtávoliból majd betörésből is a gyűrűbe talált, hétre faragva a szolnoki fórt. Próbálkoztunk is mindenféle szerkezettel, a hét perccel a vége előtt például a Dunn - Kovács - Robinson - Barnies - Eilingsfeld felállású alacsony ötös volt fent, hátha sikerült egy kis tempót vinni a meccsbe. Nem sikerült. Hiába próbáltunk meg gyorsabb játékra késztetni őket, a Burrell - Wittmann duó lábon szintén nem a lassúbbak közé tartozik, a palánk alá pedig továbbra sem nagyon tudtuk bejuttatni a bogyót. Az idő pedig nem velünk volt, kínjainkat és vágyainkat figyelmen kívül hagyva pergett tova. Az utolsó percre fordulva már csak annyi volt a kérdés, hogy sikerül-e legalább az egymás elleni eredményt a javunkra fordítani. Végül ez sem lett meg, nem sokkal, de kívül maradtunk az áhított 11 pontos határon. Pozitívum, hogy hazai pályán nem tudott megszórni minket a bajnok, de ha komoly céljaink vannak, ennél többre lesz szükség.

Fotó: Molnár Gyula