Petrauskas: "Harcos csapatot fogok építeni, amely soha nem adja fel!"

2016.07.13, 18:55 Kosárlabda
Egy hónapja kinevezett vezetőedzőnkkel beszélgettünk eddigi karrierjéről, a paksi szerződéséről, és a litván vonal feléledéséről.

Mindenekelőtt gratulálok az U17-es vébén nyert bronzéremhez! Tart még az ünneplés?

Köszönöm szépen a gratulációt, de nem volt túl sok időm ünnepelni, mert el kell kezdeni az új klubcsapatommal kapcsolatos munkát. Mindenesetre azért egy mallorcai nyaralás még belefért a menyasszonyommal, most épp ott vagyunk.

Milyen célokkal mentetek ki a világbajnokságra?

A szövetség a nyolc közé jutást határozta meg célkitűzésként, de mi, az edzői stáb négy közé szerettünk volna kerülni.

Mi lesz a folytatás? Maradsz az U17-nél, vagy lépsz feljebb az U19 irányába?

Ez nem az én döntésem, ha felkérnek rá, én szívesen dolgozom bármelyik válogatottal, mert minden ilyen munka megtiszteltetést jelent számomra.

Játékosként mit lehet tudni rólad? Mikor és miért döntöttél az edzői pálya mellett?

Nem játszottam magas szinten anno. A Sabonis Kosárlabda Akadémián kezdtem, majd a tanulmányaim befejezése után az Egyesült Államokba mentem, ott végeztem a középiskolát. Főiskolai szinten Angliában játszottam, ahol közben kosárlabda edzői tanulmányokat is végeztem. Őszintén megvallva, már játékos koromban is mindig arról álmodtam, hogy edző legyek.

Hogy lesz valakiből 31 éves korára rutinos élvonalbeli edző, illetve egy ilyen fontos korosztály szövetségi kapitánya? Mi a titkod?

Talán jókor voltam jó helyen. Egyetértek azzal, hogy nem sok 24 éves srác kap lehetőséget arra, hogy vezetőedző legyen a másodosztályban, onnan azonban már minden ment a maga útján: bajnoki cím a második ligában, hatévnyi első osztályú edzősködés, két év a válogatott mellet. Úgy vélem, nincs különösebb titkom, egyszerűen csak hiszek a kemény munkában, ami mindig meghozza a lehetőségeket.

Nyáron úgy döntöttél, elhagyod Litvániát és Magyarországra igazolsz. Mi áll a döntésed hátterében, miért döntöttél úgy, hogy új fejezetet nyitsz a karrieredben?

Négy évet töltöttem el a Siauliai csapatánál, úgy vélem mindkét fél számára eljött az ideje a váltásnak, így mikor befutott a paksi ajánlat, úgy döntöttem ez jó lehetőség és komoly tapasztalat lesz számomra.

Mit hallottál új csapatodról, illetve a magyar bajnokságról?

Hosszú évek óta ismerem már ezt a csapatot. Kosárlabda fanatikusként élem mindennapjaimat 9-10 éves korom óta, minden cikket elolvastam a kosárlabdáról, különösen a honfitársaimmal kapcsolatosakat, így azt is figyelemmel követtem, mit alkotnak a litván játékosok Magyarországon, akik közül pedig hosszú éveken át jó páran megfordultak Pakson. Tulajdonképpen tehát elég sok infóval rendelkezem a klubról. A magyar bajnokságot összességében erős ligának tartom, izgatottan várom, hogy megkezdődjön a munkám.

Mi az edzői filozófiád? Milyen stílusú csapatra számíthatunk idén?

Tudod, a filozófiád nagyban függ attól, hogy milyen játékosaid vannak. Az eddigi rövid karrierem során mindig azt szerettem, ha gyors csapatom van, amely agresszíven védekezik. De a legfontosabb az, hogy mind a 12 játékosnak képesnek kell lennie arra, hogy áldozatot hozzon a csapatért, hogy az egyéni érdekeket a csapat érdekei mögé rendelje. Kevesebb tehetség - még több kemény munka, úgy vélem ez nálunk is működhet. Ennél bővebben korai lenne még a csapatról beszélni, egyelőre még a játékoskeret összeállítása folyik, igyekszünk kiválasztani a megfelelő légiósokat.

Eddig egy légióst igazoltunk, a szintén litván Laurynas Samenast. Mit lehet tudni róla, és miért rá esett a választásod elsőként?

Három évvel ezelőtt már volt a játékosom, ismerem az erősségeit és a gyengeségeit egyaránt, így könnyű volt meghoznom a döntésemet vele kapcsolatban. Ő egy harcos, remek dobókészséggel, aki több pozícióban is bevethető, határozottan erősségünk lesz a szezon során.

Pakson komoly hagyománya van a litván kosárlabdának, olyan kosarasok fordultak meg itt, mint Arunas Visockas vagy Darius Lukminas. A paksiak jó emlékeket őriznek róluk, így mindenki izgatott a litván vonal feltámadása miatt. Nem félsz a nagy elvárásoktól?

Nem félek az elvárásoktól, teszem a dolgomat, a jövő pedig majd megmutatja, mire jutok. Számomra nagyon fontos, hogy én, az edzői stábom, a játékosaim és a csapat körül lévők mind a legjobbjukat nyújtsák, akkor jönni fognak az eredmények.

Végezetül pedig mit üzennél a paksi szurkolóknak?

Megtiszteltetés számomra, hogy egy ilyen nagy múltú csapatnál dolgozhatom. Soha nem ígérek győzelmeket és trófeákat, de azt elmondhatom, hogy egy kemény, harcos csapatot fogok építeni, amely soha nem adja fel és a végsőkig fog harcolni! Let’s GO PAKS!

Köszönjük az interjút, és sok sikert kívánunk itt Pakson!