P.J. Hill is bemutatkozik

2016.09.29, 08:35 Kosárlabda
Mint arról korábban beszámoltunk, a szakvezetés - az eddigi edzőmeccsek alapján - úgy döntött, hogy irányító poszton erősíti meg a csapatot, így szerződést kötöttünk P.J. Hillel. Amerikai játékosunk ma be is csatlakozik a munkába, ismerkedjünk hát meg vele egy kicsit jobban.

 

Egész életemben kosaraztam, de ez nem meglepő, hiszen igazi kosaras családból származom, mind a hét testvérem űzi ezt a sportot. Legismertebb közülük a húgom Tayler, aki a WNBA-ben szereplő Washington Mystics játékosa, és az idei szezonban a legtöbbet fejlődött játékosok szavazásán a második helyen végzett. Emellett a nővérem is játszott az egyetemen, ám azt követően ő inkább az edzői pályát választotta.

A középiskola után az Ohio State Egyetemre mentem, majd megkezdtem a profi karrieremet. Előbb egy kisebb amerikai ligában játszottam (PBL), majd belevágtam a tengerentúli kalandba. Elsőként Lettországban, aztán Görögországban és újra Lettországban kosaraztam, majd következett Kína. Itt elég furcsa helyzetbe keveredtem, én voltam a csapat (Shanghai Sharks) harmadik külföldije, a liga szabályai szerint azonban csak kettő játszhat. Így aztán egész évben a csapattal edzettem, de mivel a két exNBA-es csapattársammal elégedettek voltak a vezetők és sérülések sem hátráltatták őket, hivatalos mérkőzésen nem léptem pályára. Tavaly nyáron a VTB-ligában szereplő Bisons Loomia csapatához szerződtem, akiknél nagyon jól éreztem magam, elég jó idényt is futottam, sőt talán ez volt életem eddigi legjobb idénye. A VTB-liga egy meglehetősen erős versenysorozat, Európa legerősebb csapatai közül több is itt szerepel, élmény volt ellenük játszani. Több kimondottan jó meccsem is volt (28 pont az Enisey ellen – szerk.), ráadásul a dobás is jól ment. Sokat tanultam ebben a ligában és ezt a tapasztalatot szeretném a későbbiekben is kamatoztatni.

Most pedig megérkeztem Magyarországra, készen arra, hogy megmutassam, mit tudok. Több ajánlat is volt az asztalomon, végül az edző személye miatt döntöttem úgy, hogy az ASE-t választom. Ismertem őt még abból az időszakból, amit Lettországban töltöttem, és elismert, tapasztalt, jó edzőnek tartom. Az edző talán a legfontosabb része egy csapatnak, ha megfelelő és erőskezű szakember irányít, aki tudja, hogy hogyan kell vezetni egy csapatot, az mindent megkönnyít. Ami a magyar ligát illeti, ismerek pár itt játszó amerikai srácot (Troy Barnies, Camareon Rundles, Anthony Tucker), velük beszélgetve egy erős liga képe körvonalazódott előttem, ahol több jó csapat is van, akik bármikor képesek meglepetést okozni egymásnak. Ami az ASE-t illeti, úgy hallottam a srácoktól, hogy egy olyan csapathoz kerülök, mely komoly múlttal rendelkezik, bajnoki címeket nyert és minden évben az a cél, hogy a legmagasabb szinten szerepeljen a csapat. Ez tetszik, szeretem az ilyen szituációkat, mindent meg is fogok tenni, hogy eredményes idényhez segítsem a klubot.

Sajnos tavasszal megsérültem, a szezon végén elszakadt az Achillesem. Az egész nyarat kemény munkával és rehabilitációval töltöttem, ami úgy érzem nagyon jól sikerült. Az Achillesemmel minden rendben van, nem érzek fájdalmat benne. Persze otthon, egyedül edzeni nem ugyanaz, mint egy csapattal együtt dolgozni, így már nagyon izgatott vagyok, hogy végre újra társakkal együtt gyakorolhassak. Várom, hogy minden nap együtt legyünk, egymást erősítsük és sarkalljuk jobb teljesítményre.

Játékosként a gyűrűt mindig agresszíven támadó irányítóként írnám le magam, aki amellett, hogy igyekszik megtalálni az üresen álló társakat, minden pillanatban veszélyt jelent a gyűrűre és állandóan stresszelem a védőmet. A betörések mellett távolról is szeretek dolgozni, szerencsére ezt általában elég eredményesen is teszem (a legutóbbi idényben meccsenként két tripla, 35%-os hatékonysággal - a szerk.). Ez a magasembereknek is nagy segítség, mivel az én védőm nem igazán tud besegíteni védekezésben, ugyanis amint üresen vagyok, el fogom vállalni a hármast. Védőoldalon mindent megteszek, hogy agresszív nyomás alatt tartsam az ellenfél irányítóját és megnehezítsem a dolgát minden pillanatban. Nagyszerű vezérekkel és tapasztalt játékosokkal játszottam együtt a karrierem során, remek edzők kezei alatt, rengeteget tanultam arról, mit is jelent vezérnek lenni egy csapatban. Tudom, hogy idén nagyon fiatal keretünk lesz, igyekszem ezt a tapasztalatot felhasználni és a pályán, valamint azon kívül is segíteni a társaimat és a csapatot.

Ami a pályán kívüli dolgokat illeti, nagyon motivált, emocionális és inspiráló embernek tartom magam. Rengeteg könyvet olvastam ebben a témában, igyekszem folyamatosan fejleszteni a személyiségem. Minden szituációhoz pozitívan állok hozzá, így mindenhol jól ki is jöttem a társaimmal, rengeteg barátot szereztem. Ez vagyok én, „Mr. Mosoly”. Vallásos ember vagyok, Istenben és az angyalokban is hiszek, akik óvnak és soha nem engedték, hogy elbukjak. Nem mindig voltam én a legjobb, vagy a legtehetségesebb játékos a csapatban, de mindig mindent megtettem azért, hogy fejlődjek és a következő szintre lépjek. A tehetségünket Istentől kaptuk, nekünk pedig mindent meg kell tennünk azért, hogy ezt megháláljuk. Szerencsésnek és áldottnak érzem magam, hogy profi kosarasként élhetem az életem.