Otthon tartotta az első helyet a Falco

2017.09.23, 19:44 Kosárlabda
Az első negyedben még vezettünk, de aztán szép lassan felőröltek minket a hazaiak, az utolsó negyedben pedig örömjátékkal duplázták meg a különbséget és megérdemelten nyerték meg a VIII. Horváth Zoltán Emléktornát.

VIII. Horváth Zoltán Emléktorna
Falco Vulcano Energia - Atomerőmű SE
92-68
(20-25, 23-12, 21-15, 28-16)
Szombathely, 2017.09.23.

Falco: Govens 12/6, Perl 16, Váradi 15/9, Borisov 16/6, Zigeranovic 8.
Cs.: Norfeet 6/6, Tóth 6, Pustahvar 9/3, Durázi 2, Kucsora 2, Hódi -, Kovács -.

ASE: Hinds 17, Ruják 7/3, Barnies 9/6, Eilingsfeld 10, Ogunyemi -.
Cs.: Williams 8, Allen 13/3, Medve 3/3, Garamvölgyi 2, Szalai -.

A tegnapi naphoz képest nálunk nem volt változás a csapatban, Srecko Sekulovic azonban egy helyen változtatott a kezdőcsapatán a mai döntőre, Tóth Norbert helyett Zigeranovic futott ki a parkettre. A labdát a Falco hozta el, de Ruják révén mi szereztük meg a vezetést, ami a Falco otthonában nem hátrány. Sajnos a faultokkal eléggé hadilábon álltunk, szinte minden megmozdulásunkat személyi hibával jutalmazták a sporik. Ezzel együtt a játék sem igazán ment, főleg támadásban szenvedtünk, így hiába a jó kezdés, a negyed felénél csak négy dobott pont állt a nevünk mellett. Időt is kértünk, ami után kicsit helyükre kerültek a dolgok, főként Barnies ponterősségének köszönhetően. Szép lassan el is kezdtünk zárkózni, majd Medve hármasával a vezetést is átvettük, amire Allen még rá is tromfolt egy újabb távolival, így végül öt ponttal nyertük az első negyedet.

A folytatásban aztán magához tért egy kicsit a Falco is, legalább is a két perces szünet alatt Srecko Sekulovic edző által elmondott intelmek hatására látványosan lecsökkent a hibák száma hazai oldalon. Nem úgy nálunk, mi ugyanis érthetetlen módon elkezdtünk kapkodni, amit a Falco keményen megbüntetett és egy 13-0-s rohanással állva hagyott bennünket a szombathelyi csapat. Cizmic mester kétszer időt is kért, és a játékosokat is kevergette a pályán, mire sikerült egy olyan felállást találnia, amelyiken nem rohant át a Falco, mint forró kés a vajon. A sorokat végül sikerült rendezni, el is kezdtünk hatékonyan kosarazni, de ez csak arra volt elég, hogy hat pontra visszajöjjünk a nagyszünetre.

A pihenő után a Falco talált előbb ritmust, legalábbis ők találtak előbb a gyűrűbe, ráadásul Ogunyemi gyorsan begyűjtötte harmadik, majd negyedik személyi hibáját is, mehetett is a padra. Közben a Falco átlépte a tíz pontos határt, ami már kezdett aggasztó lenni, szerencsére Eilingsfeld jókor érkezett, és visszazsákolta Allen kimaradt dobását. Nagyjából be is állt ez a 8-10 pont körüli differencia a két csapat között, ennél se a sárga-feketék nem tudtak jobban megugrani, se mi közelebb kerülni. Ebben az időszakban Hinds volt a csapat motorja, rendre meg tudta bontani a védelmet és eredményesen befejezni akcióit. Nagyjából neki és az általa szerzett kosaraknak köszönhettük, hogy meccsben maradtunk, de a 12 pontos hátrány így is nagyon soknak tűnt.

A hazaiak ráadásul rendesen meg is nyomták a záró felvonás első perceit, Váradi és Borisov is betalált a távolról, ezzel pedig nagyjából le is főtt a kávé számunkra. A Falco innentől átváltott örömjátékra, a közönség legnagyobb örömére. Ebben az időszakban aztán kiszakadt a zsák, amit csak ráemeltek, az gyakorlatilag mind a gyűrűben landolt. A különbség sajnos messze nem tükrözte a pályán látottakat, csapatunk nagyjából másfél-két negyeden egyenlő partnere volt a hazai gárdának. A Falco ezzel a sikerrel végül otthon tartotta a kupát, ráadásul egy jól sikerült főpróbát tudhat maga mögött a jövő hét végi bajnoki összecsapás előtt.