Eddig tartott az álom

2017.03.23, 16:59 Kosárlabda
Kecskeméti vereségünkkel matematikailag is elúszott a középszakasz. Köszönjük a szurkolóink támogatását, ma is szenzációsak voltak! Csak a piros-kék!

NB1 - Alapszakasz, 25. forduló
KTE-Duna Aszfalt - Atomerőmű SE
80-68
(17-17, 25-11, 21-27, 17-13)
Kecskemét, 2017.03.23
V.: Kapitány G., Hervay T., Minár L. (Balogh L.)

KTE: Pongó Má. 3/3, Pongó Ma. 6/6, Derasimovic 19, Ivosev 17/6, Karahodzic 15.
Cs.: Hegedűs 6/3, Djukanovic 9/3, Mészáros 5/3.
Vezetőedző: Forray Gábor

ASE: Battle 17/6, Kovács 7/3, Samenas 9/3, Tiby 6, Watkins 13.
Cs.: Gilbert 8/6, Medve 2, Will 6.
Vezetőedző: Teo Cizmic

Kipontozódott: Ivosev (28.) ill. -

Roppant fontos meccsre készültek a csapatok ezen a délutánon, melynek végeredményén könnyen a középházba jutás múlhatott mindkét gárdának. Ezúttal Matt Tiby került be a szokásos négyes mellé a kezdőcsapatba, az első kosarat azonban nem ő, hanem Kovács Ákos jegyezte, mégpedig egy tripla formájában. A folytatás már nem volt ilyen fényes, ugyanis hiába alakítottunk ki több helyzetet is, azok rendre kimaradtak, a túloldalon pedig Karahodzic büntetett. 7-3-ra megugrott a KTE, mikor Samenashoz került a labda, aki faulttal együtt szórt be egy hármast, majd a büntető is a gyűrűben landolt, így egy támadás alatt eltűnt a hátrányunk. Aztán beállt Lawrence Gilbert is, aki ott folytatta, ahol legutóbb abbahagyta: gyorsan beemelt két trojkát, a csapatot ismét nagy létszámban elkísérő és az első perctől rendületlenül buzdító paksi szurkolók legnagyobb örömére. Sajnos azonban hiba a triplák, ha a palánk alatt Karahodziccal nem bírtunk, márpedig a szerb center amellett, hogy sorra harcolta ki a faultokat, a pontszerzés terén is élen járt, csak az első negyedben hétig jutott.

Ivosev kosarával indult a második negyed, majd egy labdavesztést követően Derasimovic is betalált, néggyel megugrott a lila-fehér egylet. Hosszú, szinte örökkévalóságnak tűnő perceken át nem tudtunk betalálni a hazai gyűrűbe, mígnem Will passzából Battle megszerezte első pontjait, rögtön hármat. A csapat egyébként elég frusztráltan kosárlabdázott, látszott, hogy nehezen függetlenítik magukat a játékosok a keményebb játékot engedő bírói felfogás okozta kellemetlenségektől. A Kecskemét azonban szinte lubickolt ebben a szellemben, és az egyébként remekül kosárlabdázó Derasimovic vezérletével szép csendben hét ponttal ellépett. A gondjainkon Watkins igyekezett enyhíteni, két jó büntetővel, majd aztán végre Derasimovic és Ivosev is begyűjtötte a jól megérdemelt személyi hibáit, mindkettőnek három állt a neve mellett, mikor a negyed derekán leültek a kispadra. Ha azt hittük, hogy ettől minden gondunk megoldódik, csalódnunk kellett, mert a kecskeméti cserék is jól szálltak be, elég csak Djukanovicot vagy Mészáros említen. A védekezésünk egyébként összességében nem volt vészes, legalábbis a támadással összehasonlítva, mert a 18 perc alatt jegyzett 28 pontunk igencsak messze volt az elvárttól, vélhetően ezért is kért már sokadjára időt Teo Cizmic. A távoli dobásainkra nem lehetett panasz, hat sikeres kísérletünk volt, ám az a mindössze 10 pont, amit ezeken felül szereztünk, az elég meredek volt, főleg hogy abból is hatot büntetőből értünk el. Ezek után nem is volt túl meglepő a félidei tizennégy pontos differencia.

Karahodzic zsákolására Watkins és Battle dupláival feleltünk. Eddig jó lett volna a dolog, Pongó Martin hármasa ellenben nagyon nem hiányzott, Ivosevé meg még annyira sem. Az első félidőben mindössze négy tripláig jutott a KTE, most egy perc alatt beszórták ennek felét, ami nagyon nem tűnt jó jelnek a folytatásra nézve. Ekkor érthetetlen okból kicsit megtorpant a hazai csapat, majd a bizonytalanságukat még egy technikaival is tetézték. Ezzel egyébként 1-1 volt állás ebben a mutatóban, lévén az első félidőben Battle is kireklamált magának egyet. Kilenc pontig tudtunk felkapaszkodni ebben az etapban, ekkor Ivosev egy szép 2+1-es akcióval megtörte csapata bénultságát. Hullámzó szakasza következett a mérkőzésnek, többször is előfordult, hogy pillanatok alatt dobtunk négyet, majd mire feleszméltünk ugyanennyit kaptunk. ez a második negyed kecskeméti dominanciáját tekintve akár jó is lehetett volna, eltekintve attól, hogy több mint tíz pontos hátrányban voltunk. De mivel ettől nem lehetett eltekinteni, így valamit változtatni kellett. Egy újabb időkérésünk után aztán a hangulat pillantok alatt a tetőfokára hágott, miután Samenas és Djukanovic összeakaszkodásából tömegjelenet bontakozott ki. A résztvevők szétválasztás és a kedélyek lecsillapítása után a sporik elvonultak videózni, majd a litvánt sportszerűtlen faulttal, Djukanovicot technikaival "jutalmazták". 13 volt ekkor közte és a hátralévő idő is épp ennyi volt. A folytatásban megint a Kecsó talált be, majd Ivosev egy pillanat alatt begyűjtött egy fault + technikai hiba kombinációt, amivel kiszállt a játékból. Az eset egyértelműen a hazai brigádot zavarta meg jobban, ami egy álomszép 7-0-ás paksi rohamot szült, így a záró felvonás előtt bejöttünk tíz pont alá.

Mi hoztuk játékba a labdát, kosarat azonban Djukanovic szerzett, rögtön egy hármas, emberről. Közben mindkét csapat smallball-ra váltott, nálunk Watkins volt az egyetlen magasember a pályán, míg a túloldalon Hegedűs vitézkedett a palánkok alatt. Watkins révén ezt többször ki is használtuk, de mit sem ért, mivel a hazai kisemberek gyorsasággal kompenzálták a magasságbeli hátrányt. Aztán fordult a kocka, mi mentünk csatába Karahodzic ellen Gilberttel, miután az visszatért a pályára és eltűnt a korábbi előnyünk. Öt perc volt vissza a mérkőzésből, mikor újfent időt kértünk, majd Battle 2+1-es akciójával azonnal eltüntettünk hármat a tíz pontos differenciából. A paksi szurkolók tomboltak, érezték a lehetőséget, ám érezte azt Derasimovic is és két, nála kabinetmozdulatnak számító középtávolival lehűtötte a kedélyeket. Az idő vészesen fogyott, a különbség pedig nem akart csökkenni, így ha keserű szájízzel is, de kénytelenek voltunk beletörődni, hogy a középházról szőtt álmaink elúsztak. A Zalaegerszeg ellen vár ránk még egy mérkőzés szombaton, ám annak eredményétől függetlenül már eldőlt, hogy az számunkra az alsóházban folytatódik a bajnokság. A csapatot elkísérő szurkolók a vereség ellenére is tapssal jutalmazták kedvenceik teljesítményét, akik az elmúlt időszak remek teljesítményével a megszépítették ennek a szezonnak a végét.

Fotó: Molnár Gyula (archiv)