Folytatódott a siker sztori

2012.03.20, 20:27 Kosárlabda
Öt perc múlva már nagy volt a csend, nyerni akartunk.

 

Folytatódott a siker sztori, alapszakasz legjobb négyben és már országos döntőben az U16-os csapat

 

Egy héttel eltolva március 17-18-án, Békéscsabán került lebonyolításra az országos főtábla II. fordulójának „E” csoportos mérkőzései. A tét itt már az alapszakasz legjobb négy csapatába kerülés volt, mert az 1-8 csapatok két csoportjának 1-2. helyezettei az utolsó fordulóban az alapszakasz 1-4. helyéért játszanak és már résztvevői a május eleji országos döntőnek. A megmaradt 4. helyért még 8 csapat (5-12) két csoportban küzd tovább. A másik ágról már a Falco és a Vasas, csoportjának (F) 1-2. helyén végezve már kiharcolta a részvételt. Békéscsabán a helyi csapat és az ASE mellet a Körmend és a Szedeák is ezzel a céllal érkezett.

Az első két helyezett, ill. alapszakasz 1-4. a hátralévő  hat hetet nyugodtan rendelheti alá a felkészülésnek, nem kell izgulnia az utolsó körben lesz-e sérült, beteg stb. Főleg úgy, hogy nagyon kiegyenlített a mezőny, mert talán a Falco és Vasas kivételével a csapatok többsége 2-3 kiemelkedő játékossal rendelkezik, ill. 2-3 jó kiegészítővel , rövid cserepaddal. Így gyakorlatilag bárki bárkit akár- mikor megverhet. Sokat jelent ki rendez, mennyit kell utazni, a kulcsemberek közül van- e hiányzó, milyen a pillanatnyi formája a csapatoknak és a játékvezetőknek, a kiegészítő játékosok mennyit tudnak hozzátenni az aznapi teljesítményhez stb.. Mivel ez sajnos ránk is jellemző, fokozott jelentősége volt a hétvégének.

Az előjelek nem voltak túl bíztatóak, hiszen az előző forduló óta eltelt egy hónapban talán egy alkalommal tudtunk teljes csapattal edzeni. Két válogatott szintű játékosunk zömmel, a junior csapattal edz, sok hétközi mérkőzéssel, kunszentmiklósiak nem tudtak átjönni különböző okok miatt.  Volt bőven lázas beteg a csapatban (főleg a kulcsemberek között egy hetet feküdve, nem edzve, legyengülve) volt bokaszalag szakadásos sérültünk, a családi programok miatt sem tudott mindenki részt venni az edzőmérkőzéseken. Az eredeti kiírás pillanatában március 10-11-re nem is tudtunk volna 12 játékost kiállítani és a kezdő csapatból 3 játékos sem tudott volna játszani. Így sokszor előfordult például, hogy az edzésen nem volt 10 játékosunk így az 5:5 elleni játékokat nem tudtuk gyakorolni. (Ez meg is látszik sokszor a mérkőzéseken, mikor igen csak akadozik a csapatjáték.) Amiben reménykedni lehetett, hogy betegség terén máshol sem volt jobb a helyzet, mint nálunk, és ez később kiderült így is volt, főleg a Körmendnél. A március 10-i és 12-i edzőmérkőzéseken természetesen nem tudtunk egyszer sem teljes csapattal játszani és a látottak igencsak lehangolóak voltak. Főleg a hétfői pécsi produkciónk volt siralmas. Igaz nem játszott Papp Márk és Antóni Csanád, de ez is volt a cél, hiszen több játékosunk is úgy érzi, nem kap kellő mértékben lehetőséget az országos versenyeken és azt szerettem volna, hogy ők küzdjenek, ilyen alkalmakkor bizonyítsanak. Lehessen rájuk számítani, meg tudják oldani a védő és támadó feladatokat és több játéklehetőséget és terhelést kapjanak. Ez most finoman szólva nem nagyon sikerült, simán kikaptunk, nem is kevéssel, de a legfájóbb a hogyan. Két napunk maradt, hogy magunkhoz térjünk egy kicsit a háromhetes leépülésből. Be kell vallanom őszintén, hogy az elmúlt időszak alapján nem igazán tudtam, hogy hogyan fogunk mi legalább két mérkőzést nyerni.  Azt azért elmondtam a fiúknak próbáljuk összekapni magunkat, mert ha a 3. vagy a 4. helyen végzünk, az utolsó fordulóban a BLF, MAFC, Dombóvár vagy a Kecskemét, Baja, Bp.Honvéd csoporttokból való bejutás (1-2.helyezett) az országos döntőbe, sem lesz könnyebb, mint ez a kör. Így hát pénteken tartottunk délelőtt még egy dobóedzést, természetesen nem teljes létszámmal (Papp Márk Kecskeméten délelőtt matematika versenyen vett részt, Miholics Bence egy előre befizetett külföldi családi programon volt.)

Az első mérkőzést a Körmend ellen játszottunk, akik kérték, hogy halasszuk erre a hétvégére a tornát, mert 205 cm-es válogatott centerük, Golomán György Londonban egy FIBA rendezvényen vesz részt. Gyuri ugyanis bekerült a nyári B divíziós EB-n szereplő 20 csapat legjobb 14 játékosa közé egy korosztállyal feljebb!!! Ráadásul rendelkeznek még egy magas emberrel és egy extra 98-as ( !!!) irányítóval, Doktor Petivel és még legalább három jól dobó játékossal, akik ha elkapják a fonalat megszórják az ellenfelet hárompontossal, mint a záporeső. Hát erre kellett készülni, de szerencsére - igaz utólag - kiderült ők is hasonló problémákkal küzdöttek az adott időszakban, mint mi. Úgy tűnt mi hangolódtunk rá jobban a meccsre és nagy meglepetésre szívós, helyenként jó játékkal nagyarányú győzelmet arattunk. Golomán Gyurin, akin látszott nem 100%-os, harcosan és agresszívan védekeztünk, folyamatosan cserélve rajta a védőket, (Meixner, Fazekas) akik kiválóan oldották meg a feladatot. Igaz megkaptuk a kritikát vasi oldalról, hogy verőlegényekkel fogtuk, de ez nem igaz. Semmilyen alattomos dolgot nem alkalmaztunk, ami túllépte volna a sportszerűséget, de minden centiméterért pozícióért megküzdöttünk, próbáltuk megnehezíteni a labdaátvételeit, állandó nyomás alatt tartottuk. Így is 20 pontot szerzett, főleg a festékből. Ilyen védekezést bőven kap a nemzetközi mérkőzéseken, csak hasonlóan magas emberektől. Egyébként ez volt más edzők véleménye is, akik látták a meccset. A másik feladatot is kiválóan oldottuk meg a tehetséges körmendi irányítón – állítólag részben sérült volt - 2 pontig jutott csak. Ez a Villányi, Gombos, Szappanos (aki félig beteg volt még) trió érdeme volt. Emellett három muskétásunk jó napot kifogva legyártott 70 pontot és minden negyedet hozva teljesen megérdemelten nyertük az első mérkőzést. Majd siettünk ebédelni és nyomás pihenni, mert este a hazai Farkasok ellen kellett játszanunk, akik a papírforma alapján az esélyesek voltak és közepes mérkőzésen 37 percig fej-fej melletti küzdelemmel végül 61:52 –re győztek a Szedeák ellen.

 

Atomerőmű SE – Körmendi Törpördögök
74:45
(23:12, 17:14, 20:9, 14:10 )

 

ASE: Papp 30/12, Antóni 22/3, Sterczer 18/6, Villányi, Meixner Cs.: Szappanos 4, Fazekas, Gombos, Sánta,Szemes,Bacs

 

 

A második mérkőzés előtt a Körmend, akinek csak szűk egy órája volt pihenni – Szalai Jani barátom szavai szerint épp hogy megérintették az ágy szélét és mehettek vissza a csúszós terembe 53:51 –re kapott ki a Szedeáktól, úgy hogy az utolsó pillanatban Golomán Gyuri védővel a nyakán közeli dobást hibázott.

Itt azért meg lehet állni és elgondolkozni azon, milyen fantasztikus a kiírás és a szakmaiság.

A csapatok függvényében nem lehetett 10:00 –kor kezdeni a Békéscsaba – Szeged mérkőzést az utazások miatt. A Szedeák nem jött el egy nappal előbb, mint az ASE és a Körmend (Látszott is az első napi teljesítményükön, de ez az ő dolguk.) a 18:00 órás kezdés pedig az jelentette volna, hogy a második mérkőzés 21.00 körül ér véget és fürdeni, vacsorázni is kell. Másnap nem lehetett 10.00-kor játszani, hogy ne kelljen túl korán kelni, és legyen idő reggelizni, mert a kiírás 9:30-as kezdést jelöl meg, az pedig SZENTÍRÁS!!! Így pedig 7.00-kor kelni kell annak is, aki 22.00 órára végez előző este.

Persze ez van, ehhez kell alkalmazkodni és ezt teszik a csapatok. Mi is voltunk hasonló helyzetben, amikor egymást követően  rövid pihenő után kellett játszani az előző fordulóban, akkor szerencsére a Honvédon 16:00-tól NB I/B-s mérkőzés miatt 18.00-kor lehetett kezdeni és többet pihenni.

A nevetséges csak az, hogy ezeken a fordulókon röpke 19-20 óra alatt játszanak a csapatok gyakran 3 éles mérkőzést. Az országos döntőn az új rendszerben a csapatok kérésének ellenére, kieséses szisztémával majd napi EGYET, összesen HÁRMAT az eddigi csoportkör és keresztbejátszásos, helyosztós ÖT helyett. Mindezt azért, hogy nehogy túlterheljük a gyerekeket!  Ezek szerint ez csak az Országos Döntő tervezett 3 napja alatt tilos. ( A szövetségi indoklás ezen túl még az, hogy a nemzetközi trend is ez. Igaz általában főleg a döntőkön 6-9 mérkőzést kell játszani. Persze az nem baj, hogy emellett edzések vannak (Mi is ezt tettük annak idején 1988 –ban Lengyelországban az IBV-n). Lehet, hogy átállunk majd erre. Egy nap egy mérkőzés, délelőtt dobóedzés és péntek-vasárnap lesznek a fogyatkozó, főtábla forduló mérkőzések. Arra a felvetésre, hogy maradjon a régi jól bevált rendszer a döntőn és az 5 mérkőzés legyen 5 nap alatt úgy is a csapatok fizetik, a részvétel döntő részét nem érdekli a folyamatosan megújuló Szövetséget, mert már így írta ki és ez SZENTÍRÁS .!!!

Ez után a kis kitérő után visszatérve az esti meccsre tudtuk és úgy gondoltuk Antóni József kollégámmal, hogy az igazán ki-ki meccs a továbbjutásról az alapszakasz 1-4-be és az országos Döntőbe vasárnap lesz a Szedeák ellen, ha csak nagyarányú győzelmet (15-20 pont) nem aratunk a Viharsarki Farkasok ellen, ami nem tűnt reálisnak. Egy kisarányú győzelem pl. 1 pont is azt jelentette volna, hogy esetleg 6 pontos Szeged elleni vereséggel, két győzelemmel esünk ki a harmadik helyre a hármas körbeverésből. Tehát ha a vasárnapi mérkőzés a döntő, akkor mennyire égessük ki a tartalékokat az esti mérkőzésen úgy, hogy másnap az elsőt játsszuk kevesebb pihenővel, és úgy hogy délelőtt jól játszottunk, de a felkészülési szakasz harmatos volt a betegségek miatt.  Marad-e erő majd a jó szerkezetű és ügyes Szeged ellen, akitől már egyszer kikaptunk 78:74-re. (Igaz 4 órás utazást követően az alapszakaszban.) Természetesen az sem jó, ha feladjuk a mérkőzést és a cseresort játszatjuk többet, mert kiöli a harckedvet egy nagyobb zakó. Az sem volt kétséges, hogy a hazai pályán játszó csapatot segíti szinte minden és várhatóan meglesz a hazai pálya minden előnye.

Hát ezekkel a dilemmákkal csúsztunk neki a mérkőzésnek, mert bár törölték a pályát, de csúszott rendesen, ami szintén inkább az ott edző hazaiakat segítette. Aztán az első öt percen majdnem szó szerint elcsúsztunk, mint egy banánhéjon, mert 9:0-al kezdett a Csaba és öt percig még két büntetőből sem találtunk be. A hatodik percben 2:13-at mutatott a tábla és nem sok jót sejtetett. Aztán némileg beindult a gépezet, hatékonyabb lett védekezésünk és 13:6-os etappal visszajöttünk a mérkőzésbe.

A második negyedet már megnyertük és két ponttal vezetett az  ellenfelünk a félidőben és remekül kivettük a játékból az ellenfél ászát Vágvölgyi Ákost,  (2 pont) igaz helyette Runa dobott 17-et. A harmadik negyedet jól kezdtük és átvettük a vezetést és folyamatosan nálunk volt az előny, a 30.  percben pl.55:49-re vezettünk. Meglepetésre a negyedik negyed elején is mi domináltunk, mert 7:2-vel nyitottunk és már 62:51-re vezettünk.  Ekkor sajnos az ellenfél egyik csereembere 2 másodperccel a támadó idő letelte előtt a hárompontostól egy méterre állva, minden mindegy alapon középről eldobta a labdát, ami a palánkról beesett és ettől mintegy varázsütésre megváltozott minden. Támadásaink a következő öt percben ötlettelenné váltak és csak szenvedtünk, míg ellenfelünk be-be találva folyamatosan jött fel és elkezdett olvadni az előny. (35.perc 64:59, 39. perc 68:66 ) A két sporttárs, akik addig viszonylag jól vezették a mérkőzést, békésen nézték , hogy ( mivel nem volt csapatmunka a támadásokban egyéni betörésekkel próbálkoztunk )amire 2-3 játékos is besegített, öt támadásunkból zsinórban egyszer sem tudtunk kosarat szerezni és háromszor fogtak padlót betörő játékosaink. Az alapvonal mögött ülő semleges szülők a mérkőzést követően elmondták, volt karlehúzás rendesen és csihi –puhi, amit ők láttak, de a sporttársak nem, és akik érdeklődésemre azt mondták mi csúsztunk el és a szabályos ütközéseknél csak labda volt a találat. Persze ellenfelünk is felhozhatná a túloldalon nálunk sem fújtak többször, de ők nem a padlón végezték. Így gyakorlatilag erős ellenszélben dolgoztunk, amit a sporik fújtak, de erre számítani lehetett. Így 2:13-as négy perccel, amiben 3 hármast is kaptunk 64:64 lett, de a 39. percben még mi vezettünk két ponttal, mint már írtam. Persze nagyon hiányoztak a büntetők, amit nem kaptunk meg főleg a széteső támadójátékunk miatt. A viharzónából némileg kikecmeregtünk a Viharsarokba és sporttársaink azzal nyugtathatták magukat, hogy kihagytunk 66:64-nél 2:1-ben egy ziccert – kipasszoltuk a bordásfalra a labdát dobás helyett - ill. fél perccel a vége előtt 68:68-nál Papp Márkó befutásból kihagyott egy ziccert.  Nem lehetett megróni érte, 19/15-ös dobásmutatóval így is kiemelkedően teljesítve 34 ponttal zárt. Aztán kaptunk betörésből egy Vágvölgyi duplát, amire nem tudtunk válaszolni és már csak a faltolás maradt, hogy ne menjen az idő. A két büntető kimaradt, de ismét nem tudtunk pontot szerezni, majd megint faultolni kellett, de most kettőből bement egy. Időkérés 4 másodperc van hátra mínusz 3 pont 68:71. Figura a táblán felvázolva, de nem igazán sikerül megvalósítani a legfontosabb zárást, Csaszi védővel a nyakán nem tudja jól átvenni a labdát és reménytelen a dobás.

Jól küzdöttünk, volt tartásunk, nyerhettünk volna a hibák ellenére és csak dicsérni lehetett a csapatot, ( Sterczer sem egészségesen játszott), de az alaphelyzet adott volt, vasárnap dől el minden. Irány fürödni (meleg víz már nem igen volt, csak a vasemberünk Csaszi zuhanyozott a langyos hidegben, a többiek vacsora után a szálláson.)  21:45-kor az ágyban mindenki,- adtuk ki a jelszót, addig mobiltelefonok leadva és 22.00–kor alvás mindenkinek és „Pofa be” ha nyerni akarunk másnap.  Öt perc múlva már nagy volt a csend, nyerni akartunk.

 

Atomerőmű SE – Viharsarki Farkasok
68:71
( 15:19,17:15, 23:15, 13:22 )

 

ASE: Papp 34/3, Antóni 15/3, Sterczer 4, Szappanos 2,Meixner 2, Cs.: Fazekas 6,Gombos 5/3,Villányi 2,

 

Másnap már idejekorán a teremben voltunk és ott tartottuk meg a „taktikai értekezletet.” A fő motívum nem az volt, hogy a győztes bent van a döntőben, nem kell az utolsó körben már „szenvedni” hanem az, vágjunk vissza az ebben a teremben elszenvedett 4 pontos alapszakaszi vereségért.  A melegítés előtt Molnár Balázs rosszul lett nem is melegített és Sánta Bálint is jelezte ismét nagyon fáj a térde.

Ezen felvezetés mellett tartottam tőle, hogy a mai napon jobban fog játszani ellenfelünk, mint az előző napon és ez részben így is lett, főleg a második félidőben. Az elsőben jól védekezve, eredményesen támadva, uraltuk a mérkőzést és magabiztosan vezettünk jó játékkal 46:27-re úgy, hogy mindkét negyed végén kaptunk egy utolsó másodperces elkerülhető kosarat. A félidőben arra hívtuk fel a figyelmet, hogy egyetlen esélye ellenfelünknek, ha letámadással próbálkozva hamar lecsökkenti az előnyt. Meg is beszéltük, hogyan kell a különböző variációkra felkészülnünk. Aztán a harmadik negyedben csak egy csapat volt a pályán, mi még 5 percet bent voltunk az öltözőben és 0:11-gyel nyitottunk. A megkapott letámadás mellett ahol azonnal eladtunk öt labdát természetesen semmit nem csináltunk meg, amit megbeszéltünk és kellett volna, elbizonytalanodtunk, kapkodtunk. Szétesett a védekezésünk is, a bekapott triplákkal 46:35-re feljött ellenfelünk. Az időkérés alatti fejmosás sem segített, mert változatlanul rossz döntéseket hoztunk. Kezdett kijönni a pszichés és fizikai fáradság. Majd egy újabb tripla érkezett ezzel 46:38 volt a táblán és ellenfelünk négy perc alatt részben segítségünkkel, feltüzelve, lendületet kapva visszajött a mérkőzésbe. A kómából, 48:40-nél Sterczer Peti hármasa rázta fel a csapatot, majd az ebben a szakaszban csak pöfékelő robbanó motor Papp Márk 6 pontja következett, amivel már újra jelentősen 57:40-re elhúztunk. Ezt követően visszaállt a „rend” és bár továbbra is sokat hibázva, de eredményesebben játszva tartottuk előnyünket, főleg amikor úgy játszottunk a letámadás ellen, ahogy végig kellett volna. Az utolsó két perc már a taktikai karatéról szólt. Csak büntetőt dobtunk, 22-öt (!!!)  a faltok miatt. Szerintem ez országos rekord, de amiből csak 13 pontot szereztünk. A végén igencsak elfáradtunk, de meggyőző fölénnyel nyertünk. Antóni Csaszi jogosan öklözött a levegőbe, hogy megvan, bár nem volt csúcson a betegsége miatt és nem játszott látványosan és a dobás sem ment, úgy ahogy szokott, mégis fontos pontokat szerzett és szokás szerint a legtöbb lepattanót szedte, a védekezés oszlopa volt. Említsük meg továbbá Sterczer Petit, aki bár védekezésben ma halovány volt fájós térddel, nem teljesen egészségesen 17 pontot szerzett, Papp „robotman „ Márkot, aki ma is kitette a szívét és lelkét, elfáradva, sok hibával is játszva mégis 27 pontot dobott, de sokat tett a csapatért az alapembereken kívül Villányi Matyi és Fazekas Viktor is. Összességében mindenkit dicséret illet, hiszen Meixner Márk jó volt az első két mérkőzésen, főleg az elsőn védekezésben, Gombos Ádám is nagyon jól játszott a második mérkőzésen, Szappanos Tomi meg betegen is torokfájással a Körmend ellen hozta magát.

Elmondhatjuk, hogy az előzmények függvényében erőn felül teljesítve (de remélem még sok tartalékkal) megérdemelten jutottunk be az alapszakasz legjobb négy csapata közé és egyben az országos döntőbe. Reméljük nyugalmasabb, és esemény mentesebb lesz majd a felkészülés.

 

 

Atomerőmű SE – Naturex – SZTE Szedeák
83:66
( 24:17, 22:10, 13:16, 24:23 )

 

ASE: Papp 27/3, Antóni 18/3, Sterczer  17/9, Villányi 10/6, Meixner cs.: Fazekas 11, Gombos, Szappanos

 

 

Edző: Nagy Gábor