Dekoncentrált játékkal kaptunk ki Szombathelyen

2015.10.16, 15:56 Kosárlabda
Az első félidőben még úgy-ahogy tartottuk magunkat, de a végére teljesen szétestünk, a Falco pedig kivégzett minket.  

 

NB1 - Alapszakasz, 4. forduló
Falco KC Szombathely - Atomerőmű SE
81-61

(19-16, 18-17, 27-21, 17-7)
(19-16, 37-33, 64-54, 81-61 )

Vezette: Kapitány G., Török R., Jakab L. (Benczur Lajos)

Falco Rundles 7/3, Váradi 17/6, Butorac 10, Hallik 11/9, Wright 19.
Csere: Bognár 4, Comagic 11/3, Simon K. 2, Bazsó -. 
Vezetőedző: Kálmán László

 ASE: Dunn 8, Medve -, Barnies 6/6, Szabó 4/3, Rakocevic 11.
Csere: Robinson 9, Tóth 10, Kovács 11/3, Eilingsfed -, Will 2.
Vezetőedző: Schmidt Béla


A 0-21-es kezdés ellenére változatlan marad a Szolnok elleni kezdőcsapat, és ismét az ellenfél szerzett vezetést, majd 5-0-ás előnyt. Szerencsére itt megszakadt a sorozat, Rakocevic beerőszakolt egy duplát, de a túloldalon nem bírta tartani Wright-ot, aki négy perc után már nyolc pontnál járt. Rakocevic is felszívta magát, öttel válaszolt, két pontra hozva a mieinket. Sőt, az egyenlítésért is támadhattunk volna, Dunn kezéből azonban kilopták a labdát, így egyenlítés helyett négy pontos hátrányba kerültünk. Változást Kovács Ákos és Tóth Ádám becserélése jelentett, velük szervezettebbé vált a támadójáték és a védekezés egyaránt. Wright-tal továbbra sem bírtunk (dupla-duplánál járt már az első negyedben), de Kovács hét pontjának köszönhetően háromra visszakapaszkodtunk.

Comagic kosarával indult a második negyed, amire jó darabig nem tudtunk válaszolni. Aztán amikor megtettük, akkor rögtön háromszor is elsült a kezünk, Robinson, Tóth és Dunn is eredményes tudott lenni. Érdekes szerkezettel voltunk fent ebben az időszakban, hiszen Kovács, Dunn és Robinson alkották a mezőnysort, amely így magasnak igen nagy jóindulattal volt csak mondható. A lényeg azonban az volt, hogy mikor Kálmán László időt két, már csak egy volt közte, majd azt - illetve egy Tóth Ádám-zsákolást - követően már mi vezettünk! Sőt, mivel a következő támadásból Barnies is beszórt egy hármast, már négy volt az előnyünk. A folytatásban mindkét csapatnak akadt bőven lehetősége, de amit csak lehetett kihagytak. Aztán a Falco mezben most debütáló Rundles emberelte meg magát, és Butoraccal karöltve megfordították az állást. Sajnos túl sok lehetőséget biztosítottunk számukra ebben az időszakban a sok eladott labdánkkal, ezt pedig kíméletlenül megbüntették, és annak ellenére, hogy a negyed derekán még vezettünk is, a nagyszünetre egyel még nőtt is az első negyedbeli hátrány.

A nagyszünet után Szabó hármasával gyorsan negyedére csökkentettük ezt a hátrányt, de hiába rontott el két támadást is a Falco, nem sikerült egyenlíteni, Rundles pedig ezúttal egy hármassal büntetett, majd Hallik is beszórt egyet. Bajban voltunk, nagyon nem éreztük a játékot, nagyon kellett Tóth duplája, bár ez csak szépségtapasznak bizonyult. Különösen védekezésben voltak problémáink, a Falco időnkét úgy jött át rajtunk, mint kés a vajon, amikor pedig kintről nyílott lehetőség dobni, rendszerint azzal is éltek. Váradi triplája után már kilenc volt közte, az összképet tekintve teljesen megérdemelten. Ekkor Robinson vette a kezébe a dolgokat, előbb egy lecsorgót tett vissza, majd egy indítást fejezett be, ötre faragva a különbséget, illetve időkérésre késztetve Kálmán Lászlót. Az edzői intelmek célba értek, bár ehhez kellett egy jó adag mázli is, de egy perc alatt visszaállt a kilenc pont. Nem játszottunk jól, sőt időnként kimondottan szenvedtünk, és bár le nem szakadtunk, de közelebb kerülni sem tudtunk. Sajnos nyoma sem volt annak a játéknak, amit a Szolnok ellen bemutattunk, és mivel Váradi büntetőivel tízre nőtt a differencia a negyed végére, félő volt, hogy elveszítjük veretlenségünket.

A záró felvonásra teljesen szétestünk, sorra adtuk el a labdákat, a Falco pedig tovább növelte a különbséget, mely gyorsan 14-re nőtt. A gólcsendünket Robinson törte meg, de jellemző az összképre, hogy ő is a korábban eladott labdáját szerezte vissza, és dobott kosarat. A feltámadáshoz ez is nagyon kevés volt, bebetonozódott a tizenkét pontos hazai vezetés, hosszú percekig egyik csapat sem tudott a gyűrűbe találni, de érthetően ez a sárga-feketéket egyáltalán nem zavarta, hiszen minden egyes perccel közelebb kerültek a győzelemhez. Négy perccel a vége előtt Schmidt Béla még egyszer időt kért, de innen már nem volt visszaút, és bár született még néhány paksi kosár, ezt már nem lehetett megfordítani. A jóval kevesebbet hibázó Falco teljesen megérdemelten nyerte meg a mérkőzést, nálunk pedig rendet kell tenni a fejekben, mert a Szolnok legyőzéséért még nem osztanak bajnoki címet, ahhoz sokat kell még tenni. Persze egy vereség nem a világvége, hosszú még az alapszakasz, hát még a középszakasz, de amit ma láttunk, az kevés a célok eléréshez. Szerencsére az előző három meccsen megmutattuk, hogy ennél jóval több van ebben a gárdában, bízzunk benne, hogy ezt a mai formát többet nem látjuk idén.

Fotó: bb1.hu