Dzunic Branislav: Változtatni fogunk a szerkezeten

2014.12.29, 21:39 Kosárlabda
Vezetőedzőnk a nemzetközi kupáról, a magyar fiatalokról és a csapatunknál fennálló légióskérdésről is beszélt a Bb1.hu-nak.

– Hogy teltek az ünnepek?
– Köszönöm a kérdést, jól - válaszolt a Bb1.hu kérdésére Dzunics Braniszláv, az Atomerőmű SE vezetőedzője - Pakson maradtunk a családdal, mert már rég nem töltöttük itt a karácsonyt. Belgrádba szoktunk hazamenni, de ott később van a karácsony. Szűk családi körben ünnepeltünk.

– A csapatot illetően volt mit ünnepelni? Milyennek látja visszatekintve az őszi szezont?
– Nem mondhatom, hogy nagyon sok okunk lenne ünneplésre. Igazság szerint többet vártunk a nemzetközi kupától. Nem tudtunk továbbjutni a csoportból, ami csalódás. A bajnokságban ott vagyunk az első háromban, de a lényegi dolgok majd később jönnek.

– Ön személy szerint többet várt az Eurochallenge-sorozattól?
– Igen. Amikor kiderült, milyen csapatok lesznek az ellenfeleink a csoportban, már tudtuk, mire számíthatunk, nem is mondom, hogy szégyenkeznünk kellene, mert ezek a csapatok reálisan nézve nem rosszabbak nálunk. De egy kicsit jobb játékkal, nagyobb odafigyeléssel sikerülhetett volna a bravúr, a továbbjutás. Többet is kihozhattunk volna belőle. Igazából azért vagyok csalódott, mert még mindig úgy beszélünk egy-egy ilyen sorozat után, hogy a lényeg a tapasztalatszerzés – holott szerintem már van tapasztalat, most már tovább kellene jutni. Akkor lennék persze még csalódottabb, ha úgy érezném, a mienknél gyengébb csapatok ellen nem sikerült továbbjutnunk. De ilyen szempontból nincs mit a játékosok szemére vetni, az a helyzet, hogy a román és az osztrák bajnokság nem rosszabb, mint a magyar.

– Annak idején játékosként is szerepelt nemzetközi sorozatban és akkoriban még a román, osztrák szint a mienk alatt volt. Hogy látja, ők fejlődtek vagy nálunk ment lejjebb a színvonal?
– Nehéz erre konkrétan válaszolni, sok minden változott nálunk és náluk is. A legfontosabb azonban az, hogy több külföldi játékos szerepel az ellenfeleknél. A románoknál hat légiós volt, az osztrákoknál öt. Klubszinten egyszerűen nem vagyunk jobbak. Lehet, hogy régen 80-90%-ban megvertük ezeket az ellenfeleket, de ma már nem vagyunk jobbak náluk.

– Ennek a problémának két oldala van, erről már sokszor beszéltünk. Egyrészt lehet, hogy a nemzetközi trendekhez igazodva el kellene törölni nálunk is a légióskorlátot, másrészt viszont annak idején azért sem kellett annyi légiós, mert több jó magyar kosaras volt.
– Igen, ez manapság a legnagyobb téma. A légiós létszám limitálásának vannak elvileg pozitív és negatív oldalai. A kevesebb külföldi miatt több lehetőséghez juthatnának a magyar fiatalok. Hogy ez beválik-e, az csak hosszabb távon derül ki. Légióskorlátozás más országokban is van, ez egy koncepció, ami egyik helyen létezik, máshol nem. Én nem innen közelítem meg a kérdést. Nem a légiósok száma az érdekes, hanem a hazai utánpótlás minősége. Ott kezdődik minden.

– Kaposváron Vojvoda Dávid, Fehérváron Hanga Ádám az ön edzősködése idején épült be végleg a felnőtt csapatba. Nagyjából ők voltak máig az utolsó két olyan tehetség, akik meghatározó emberek lettek a nagyok között. Pakson most Luka Markovics bontogatja a szárnyait, de közben a magyar mezőnyből mintha eltűntek volna a hasonló ígéretek.
– Nem látom közelről az utánpótlást és nem tudom, milyen a merítési lehetőség, ezért nem szeretnék erről sokat beszélni. De tény, most hiányzik egy sikeres generáció, ugyanakkor vannak tehetségek. Luka Markovics valóban jól teljesít ebben a szezonban, de ez még csak rövid távú siker. Antoni Csanád is tehetséges, ő egyelőre inkább az utánpótlás csapatban kap lehetőséget. De azt meg kell mondanom őszintén, olyan szintű tehetségeket, mint Vojvoda és Hanga, de én Keller Ákost is ide sorolom, jelenleg nem látni itthon.

– Keller is azok közé tartozik, akiknek ön volt az edzője korábban. Tudom, hogy sokat veszekedett vele, ahogyan az Alba bajnokcsapatában például Supola Zoltánnal vagy Juhos Leventével is nagyon szigorú volt – aztán utólag azt mondta, ők voltak a kedvencei. Most is azokkal a legkeményebb, akiket a legjobban kedvel?

– Persze. Nem azért, mert kedvelem őket, hanem mert látom bennük a potenciált. És szeretném, ha lenne belőlük valaki. Supi vagy Juhos Levi ugyan még nem igazán stabil, kiegyensúlyozott játékosok – szerintem akkor sem voltak azok, amikor együtt dolgoztunk –, de mégis csak itt vannak, tényezők felnőtt szinten is. Képesek jó játékra, sajnos még nem meghatározó emberek.

– Végezetül beszéljünk a paksi légiós-helyzetről. John Roberson elküldését mi indokolta? A leigazolásakor ön azt mondta, régóta figyeli és beleillik a koncepciójába. A mutatói sem voltak annyira rosszak.
– Az volt az elképzelésem, hogy két kisemberrel kezdjük a szezont, egy alacsony irányító-hátvéd párossal. Nem az volt a váltás oka, hogy ne lettünk volna elégedettek Robersonnal, egyszerűen szerkezetileg sok probléma adódott végül ezzel a felállással. Például azért, mert nem csak ők voltak ere a pozícióra, hiszen itt van Kovács Ákos is. Kiderült, hogy nem jelent igazából előnyt az ellenfelekkel szemben ez a szerkezet. Valahogyan ritkán alakult úgy, hogy Dugat és Roberson egyszerre játszottak jól, mintha kioltották volna egymást. Végül úgy döntöttem, inkább Dugat marad, aki jobb fizikummal rendelkezik.

– Ez azt jelenti, hogy Roberson helyett magasabb posztra keresnek embert?
– Így van. Nem titok, változtatni fogunk a szerkezeten, egy bedobót szeretnénk hozni, aztán pedig ugye van még egy légiós helyünk. Az még kérdéses, hogy arra mikor szerzünk embert, most úgy látom, van esély rá, hogy hamarosan jöjjön egy új ember a kettőből, úgy néz ki, egy hármast hozunk. A másik pedig az anyagiaktól függ: az is, hogy lesz-e egyáltalán és az is, hogy mikor.

Forrás: bb1.hu
Fotó: Molnár Gyula