Bus Iván naplója 1. rész

2011.10.03, 11:26 Kosárlabda
"...fejlődésem szempontjából itt minden adott..."

 

Sziasztok! Bus Iván vagyok, 18 éves és idén nyár óta az ASE kosarasa. Nyíregyházán születtem ott kosaraztam egészen eddig. Áprilisban országos junior döntőt nyertünk a Nyíregyháza csapatával ahol én is jól szerepeltem ennek köszönhetően óriási megtiszteltetésre Völgyi Péter meghívott nyáron az U20-as válogatottba engem és csapattársam, barátom Czinger Zolit (Czingit). Itt ismerkedtem vele és itt ajánlotta nekem fel azt a lehetőséget, hogy idén már az ő általa dirigált csapat tagja lehetek. Nagyon szimpatikus, jó edzőt ismertem meg személyében. A kemény edzéseknek meglett az eredménye, be tudtam verekedni magam a keretbe a júniusi felkészülés során, így utazhattam Szarajevóba az Európa bajnokságra. Sajnos Zoli az egyik felkészülési meccsen sérülést szenvedett, amivel egészen mostanáig lábadozott, így ő nem került be, pedig reális esélye lett volna rá. Az EB-n epizódszerep hárult rám fiatal korom miatt, de igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni. A csapatnak nem jött ki a lépés és gyengén szerepelt, ezért remélem, jövőre ismét megmérettethetem magam és próbálok javítani. Az EB Julius 24-én ért véget ezután először a nyáron egy kis pihenés következett, de augusztus 3-án már el kellett hagynom szülővárosom és költöztem Paksra. Sok minden befolyásolta a döntésem. Elsősorban a fejlődésem szempontjából itt minden adott: Tapasztalt, jó játékosok, akiktől rengeteget tanulhatok és a körülmények is elsőrangúak illetve Peti Bá személye is közrejátszott abban, hogy ide igazoltam. Így hát Czinger Zolival közösen augusztus 3-án beköltöztünk az új otthonunkba, ami egy nagyon jó kis lakás, abban a lépcsőházban ahol még rajtunk kívül sok másik csapattársunk lakik. Meg is kezdődött a felkészülés, azon a héten egy elég foghíjas kerettel. Ahogy azt már említettem Zoli még a sérülésével lábadozott, 2-en a felnőtt válogatott, 2-en az universiade válogatottját erősítették, Kovács Ádi az U18-as válogatottban pattogtatott, a légiósok pedig még nem érkeztek meg. Csapatkapitányunk Kámi, Körte, Kerpi és jómagam kezdtük el a felkészülést fiatal játékosokkal kiegészülve. Az első hetek nagyon kemények voltak. Gazsi, az erőnléti edzőnk sokat segített nekünk a fizikális dolgokban, rengetegszer nagyon fáradtan tértünk be az öltözőbe. Teltek múltak a hetek és a keret is lassan kiegészült. Sajnos volt egy időszak, amikor pár edzést ki kellett hagynom a térdem miatt, de már hellyel közel rendbe jött szerencsére. Részt vettünk már pár felkészülési tornán, de a Lévai és a Szombathelyi torna előtt a sérülések miatt keveset tudtunk teljes szerkezettel gyakorolni. Peti Bá nekünk, fiataloknak is sok bizonyítási lehetőséget adott ezeken a meccseken. Szoknunk kell még a légkört, rengeteget kell fejlődnünk edzéseken már egy jó megmozdulásnak is örülnünk kell, de azon vagyunk, hogy minél több legyen. Az idősebb játékosok sokat segítenek nekünk, ebben ki is emelném Körtét, aki rendkívül segítőkész, nagyon rendes, szimpatikus srác, örülök, hogy a csapattársam! A csapatba való beilleszkedéssel nem volt gond. Kerpit és Ádit már korábbról ismertem, Kerpivel egész nyáron együtt edzettünk a válogatottba, Czingit már korábban említettem, akivel már Nyíregyházán nagyon jó baráti viszony alakult ki köztünk. Vele vagyok a legtöbbet mivel a lakótársam. Ezen kívül Vojával van még jó kapcsolatunk. Ő a szembe szomszédunk és rengeteget vagyunk együtt esténként szoktak menni a meccsek videojátékon. Őt is már régebbről ismertem a bátyám által, akivel együtt voltak korosztályos válogatottak. Ferdi, Kacsa és Tóth Ádi is egytől egyig nagyon rendesek mindenkivel jól érzem magam! Nagyon jó csapatba kerültem nagyon szeretek Pakson lenni, de azért a szeretteim hiányoznak otthonról. Most megyek, pihenek, mert gőzerővel készülünk a keddi eurochallenge meccsre és a hétvégén a bajnokság is kezdődik! Majd jelentkezem, sziasztok!