Mindent megtettünk, de ezúttal ez kevés volt

2014.12.02, 16:56 Kosárlabda
Sérülésekkel teli csapatunk végig partiban volt a jóval esélyesebb török csapattal, de hiába vezettünk többször a meccs folyamán, a vendégek ünnepelhettek a végén. A fiúk minden elismerést megérdemelnek, nagyot küzdöttek a mai napon.  

 

EuroChallenge, csoportkör - 4. forduló

Atomerőmű SE - Trabzonspor Medical Park 78-82 (16-18, 22-19, 17-18, 23-27)

Paks, ASE sportcsarnok

Vezette: M. Mazzoni, S. Clivaz, M. Difallahh
Ellenőr: R. Virivnik

ASE: Dugat 13/3, Markovic 5/3, Baki 5/3, Szabó 8/6, Jones 14.
Csere: Tóth 12, Roberson 14/6, Kovács 7/3.

Trabzonspor: Bost 11/3, Hardy 16/6, Saruhan -, Yildrin 11/3, Stipanovic 10.
Csere: Lawal 13, Marshall 14/9, Velickovic 4, Akcay 3/3, Korkmaz -.

Erősen foghíjas csapattal futottunk neki a mérkőzésnek, Eilingsfeld, Körtélyesi és Medve hiányában Markovic és Baki is a kezdőcsapatban kapott helyet. Ennek ellenére Szabó révén mi szereztük meg a vezetést, ám az ellenfél hamar fordítani tudott. Hozzátartozik a történethez, hogy a Trabzon sem a legjobb összeállításában kezdett, nyilvánvaló pihentetési céllal Marshall és Velickovic is csak a kispadon kapott helyet a feldobáskor. Azért a helyükre bekerült török játékosok sem rossz spílerek, így cseppet sem volt meglepő, hogy ellépett a vendégcsapat. Azért a mieink sem feltett kézzel mentek fel a pályára, Jones vezérletével két perc alatt mi is megfordítottuk a találkozó állását. Baki Gergely kapott álomszép labdát Szabótól, és be is fejezte az akciót, ám a túloldalon Marshall két hármasa újra a vendégeket juttatta előnyhöz, ami meg is maradt a negyed végéig.

Kovács duplájával nyitottuk a második felvonást, ám a fordulásból Marshall harmadik triplakísérlete is a gyűrűben landolt. Dzunic mester ekkor szokatlan szerkezethez nyúlt, Jones és Tóth együtt volt fent a pályán, egy perc múlva pedig Kovács parádés passza után Jones zsákolása már ismét hazai előnyt jelentett! Remek mérkőzésnek lehettek tanúi a csarnokba kilátogató nézők, ráadásul egy jó ellenfél ellen játszottunk szintén jól, ami külön örömteli volt. A negyed felénél jártunk, mikor Roberson betörése után Kovács bedobta első hármasunkat, négy pontra "hizlalva" előnyünket. Kellett is, mert a túloldalon eddigre már négy is behullott. A védekezésünk ezzel együtt is rendben volt, főleg a centereiken látszott, hogy nem tudnak mit kezdeni a magasainkkal. Az utolsó két percre fordulva aztán az indulatok is leszabadultak kicsit, mikor Roberson ellen sportszerűtlent fújtak egy véleményes szituációban. Szerencsénkre Stipanovic kihagyta a büntetőket, ám egy perc alatt így is visszavették a vezetést, Dzunic mester pedig időkérésre szánta el magát, aminek meg is lett az eredménye: Baki futtából elengedett hármasával ha csak egy ponttal is, de mi vezettünk a félidőben!

Ahogy azt már ezen a meccsen megszokottá vált, ismét mi szereztük a játékrész első találatát, ezúttal Markovic volt eredményes. Továbbra is felváltva vezettek a csapatok, hol itt, hol ott volt az előny, abszolút egyenrangú partnerei voltunk a török csapatnak. Tóth Ádám mutatott be két szép centermegmozdulást, majd Markovic szórt be egy hármast, és már hattal mentünk! Majd fél perccel és két védekezési hibával később már csak kettővel, hiába ezen a szinten minden hibát kíméletlenül megtorolnak az ellenfelek. Kissé kezdett szétesni a játékunk, Hardy hármasával pedig már a Trabzonnál volt az előny. A hosszabb kispad kezdte éreztetni a hatását, mintha frissebbek lettek volna a vendégcsapat játékosai. Éppen ezért jött a legjobbkor Dugat trojkája, amelyre ugyan Hardy egyből válaszolt, mégis megtörte a hosszú percek óta tartó rossz sorozatunkat. Öt ponttal ment a török egylet, mikor időt kértünk, két perc volt hátra ekkor a negyedből. A húzás ismét bejött, két támadás alatt eltüntettük a hátrányt, sőt a vezetésért támadtunk! Az ugyan nem jött össze, de a duda felharsanásakor így is egál állásnál mentek pihenőre a felek!

Ha új negyed, akkor újra miénk az első találat - ezúttal Roberson volt eredményes, a vezetés megint nem tartott sokáig, egy duplával majd egy Yildirim triplájával hamar fordított az ellen. Vezetőedzőnk bőszen kevergette a kártyákat, már amennyi volt neki, mert ugye nyolc játékost elég nehéz úgy forgatni ezen a szinten, hogy mindenki elég pihent legyen. Hat perc volt vissza a meccsből, mikor Roberson, majd Szabó is betalált, négyre növelve a vezetést, a nézőket pedig szinte euforikus állapotba juttatva. Megállni egy pillanatig sem lehetett, Bost szerencsés hármasával máris csak egy volt közte, szerencsére Robersonnak helyén volt a szíve, és ő is betolt egyet. A csarnokban a körmét rágta az izgalomtól mindenki, hárommal a lefújás előtt mindössze kettő ponttal jártunk előrébb. Sajnos a négy-nullás rohamuk Bost révén hét-nullásra nőtt, ami azt jelentette, hogy már náluk volt az előny, mi pedig ismét kérhettünk időt, hogy kicsit megnyugodjunk, és fújjunk egyet. Nagyon elfáradtunk az utolsó negyedre, Bost pedig egy újabb szerencsés dobással karnyújtásnyi közelségbe juttatta csapata számára a sikert. Szabó egy újabb trojkát tett be a közösbe, ám így is vendégelőnyt mutatott a tábla. Lawal zsákolt egy brutálisat, négy volt oda, 11 másodperccel a vége előtt. Sajnos megfordítani nem sikerült a meccset, de így is minden elismerés megilleti a CSAPATOT, amely a szívét-lelkét kitette a parkettre, és megmutatta, hogy mekkorát tud küzdeni.

Fotó: Molnár Gyula