Térdre kényszerítettük a Szolnokot

2015.04.08, 13:55 Kosárlabda
Nincsenek szavak arra a bravúrra, amit a négy kulcsjátékosát nélkülöző, egy légióssal felálló csapatunk bemutatott a Szolnok ellen. A végig szenzációsan küzdő ASE teljesen megérdemelten nyerte meg a meccset, és szolgálta ki maximálisan a végére extázisba kerülő közönségét. Szép volt fiúk!

 

NB1 - Középszakasz, 8. forduló

Atomerőmű SE -Szolnoki Olaj KK 82-73 (19-17, 25-16, 20-24, 18-17)

Paks, ASE Sportcsarnok

V.: Kapitány G., Török R., Frányó P. (Hartyáni)

ASE: Kovács 21/9, Medve 5/3, Evans 14/9, Körtélyesi -, Szabó 20/12.
Csere: Markovic 9/6, Eilingsfeld 5/3, Antóni 8/6.

Szolnok: Rakic , Gipson 11/3, Vojvoda 13/3, Milosevic 17, Báder 3.
Csere: Keller 13/3, Jones 13/3, Wittmann 3/3.

Nem kezdődött jól a meccs számunkra, a bemelegítés előtt derült ki, hogy Henry Dugat hasmenéssel küszködik, ha be is tud szállni, csak perceket tud vállalni. A Szolnokban a gyakorlatilag magas poszton ellenfél nélkül maradó Báder Márton dominálta az első perceket, szinte csak őt keresték a társak. Szerencsére a mieink felvették a kesztyűt és Szabó kosarával a harmadik perc végére megszereztük a vezetést. Sőt, Kovács szép akciójával tovább is növeltük azt, a közönség pedig hálásan tapsolt a kedvenceknek. A túloldalon Vojvoda szórt be egy hármast, erre Evans és Kovács válaszolt hasonlóképp, és máris héttel mentünk! Sajnos ezt követően az Olaj percei jöttek, a csereként beszállt Keller és Wittmann révén az utolsó percre kiegyenlítettek. Kovács és Evans közreműködésével azért miénk lett a vége, hárommal mentünk a negyed zárásakor.

A második negyedre Medve Máté futott ki irányítóként, érdekes volt látni. A furcsa szerkezet ellenére is miénk volt az első mezőnykosár, Markovic talált be a vonalon túlról, kár hogy az Olaj egy perc alatt ezt is ledolgozta A 13. percben aztán Antóni is pályára került, sőt egy szép betörés után szépen meg is játszotta Eilingfeldet, akit csak fault árán tudtak megállítani, Johnny pedig nem hibázott a vonalról. Ahogy nem tette Szabó sem, ráadásul ő a hárompontos vonal mögül tette ugyanezt. A túloldalon továbbra is a centereket keresték a labdákkal, ezúttal Keller volt porondon, aki előbb kiharcolt egy faultot, majd belement a védőjébe. Érdekes volt látni, ahogy a valóban kiváló szerkezetű Szolnok szinte minden egyes játékosa 5-10 centivel magasabb volt az őt védő paksinál. Kissé reménytelennek tűnt a küzdelem, de a fiúk állták a sarat. Sőt, miután a Szolnok időt kért, a folytatásban előbb Evans, majd Antóni is beemelt egy hármast, majd Kovács is pontosan célzott a vonalon túlról, így mikor Dragan Aleksic ismét időt kért, már nyolccal mentünk! Erre aztán rá is tettünk még egy lapáttal az utolsó másfél percben, és parádés játékkal, na meg Antóni dudaszóra dobot duplájával 12 pontos előnyt harcoltunk ki a nagyszünetre.

A második félidő Gipson zsákolásával kezdődött, majd Szabó váratlanul, ám annál pontosabban elengedett triplájával folytatódott. Sajnos ez sem törte meg a Szolnok lendületét, és - vélhetően még az alapos öltözői fejmosás hatása alatt - tovább robogva nagyjából két perc alatt négyre redukálták a két csapat közti differenciát. Azonnal időt is kért Dzunic Branislav, amely után Evans megtörte az ellenfél rohanását egy jól időzített hármassal. Ezt a találatot aztán igazi káosz követte, a csapatok sorra hagyták ki a helyzeteket, szinte hihetetlen volt, ami a pályán folyt. A sorozat megkoronázása Wittmann kihagyott ziccere volt, amelyet aztán meg is büntettünk előbb egy Kovács, majd egy támadással később egy Antóni-triplával. Az előny továbbra is nálunk volt, hiába kapaszkodott a Szolnok, és bár a negyed derekán kettőre is feljöttek, a végére nyolcat meg tudtunk őrizni a félidei tizenkét pontból.

A záró felvonásban megint az Olajnak sikerült jobban a kezdés, két perc alatt dobott hat pontjukra nem érkezett paksi válasz. Időt is kértünk, amely megint hazai triplát hozott, ezúttal Eilingsfeld talált be. Ezzel is csak lassítani tudtuk őket, és lassítani az elkerülhetetlennek tűnő egyenlítést. Ami aztán a 35. percben be is következett, Gipson szép középtávolijával. Az amerikai kisember egyébként nagyon jól játszott, mindig a legfontosabb pillanatokban talált be. Ahogy Szabó és Kovács is, akik egy-egy újabb kosárral ismét löktek egyet a csapat szekerén. Ebben a szakaszban már lépni is alig tudtak a játékosok, szinte vonszolták magukat a parketton, de a szívük vitte őket előre. Közben, ha a fáradtság nem lett volna elég, több véleményes ítélet is borzolta a kedélyeket, amelyekből rendre mi jöttünk ki rosszul. Három perccel a vége előtt ismét egyenlített a Szolnok, ám a következő másfél percben egyik fél sem tudott a gyűrűbe találni, hiába szedett több fontos támadópattanót is az ellenfél. 83 másodperccel a vége előtt aztán jött Medve, és a sarokból bevert egy létfontosságú hármast. Innen pedig már nem volt visszaút, a Sopronban is hőssé avanzsáló Szabó még kettőt bedobott, a csapat pedig szenzációs bravúrt bemutatva legyőzte a regnáló bajnokot!

Szép volt fiúk!

 fotó: Molnár Gyula